Hogy a hazánkban 2022. december 1-jén a mozikba került Vérapó képes lesz-e visszartmelni a büdzséjét, vagy megmarad egy beteljesületlen ígéretnek, azt ezen sorok írásakor még nem tudni, egy dolog azonban biztos. Az egy vagyonos családot túszul ejtő bűnözők, illetve a rájuk vadászó, és a gyilkosságtól sem visszariadó Télapó közötti macska-egér harcra fókuszáló akció-vígjáték okvetlenül a hónap emlékezetes megjelenéseihez tartozik. A kérdés csupán az, hogy egy sikerprodukcióról vagy egy kihagyott ziccerről beszélhetünk-e majd - ám pánikra semmi ok.
Ha a leginkább a Náci zombik-franchise kapcsán jegyzett Tommy Wirkola alkotása elhasalna, megannyi, a hófehér szakállú kedvencet alapjaiban újragondoló műből válogathatnak az ünnepi időszakra jellemző, rózsaszín cukorszirupban tocsogó giccsparádéba-áradatba belefáradók. Nézzük hát a kínálatot!
Az A dagadék Mel Gibson által megformált Chris Kringle-je nem a megszokott, pufók-joviális öregember. Az egy megacég igazgatójára hajazó, szigorú-pedáns férfi a rossz gyermekek számának drámai megugrása miatti bevétel-kiesést kompenzálandó, belemegy, hogy bedolgozzon a Pentagonnak. Így híresen precíz manói játékok helyett harci repülőgépek alkatrészeit szerelik össze. Ez már önmagában is megviseli a komor fickó idegeit, akinek a kormányzat akadékoskodó ügynökein túl egy elégedetlen, dúsgazdag kölyök privát bérgyilkosával is meggyűlik a baja.
A WWE egyik sztárjának, Goldbergnek a főszereplésével tető alá hozott, 2005-ös Mennyből az ördög is a feje tetejére állítja a jól ismert mítoszt. Az abszurd elemekben bővelkedő fekete komédiában a gyermekek puttonyába minden jót hozó ikonja a Sátán egyik fattya - ha nem egyenesen maga az Antikrisztus. Emellett pusztán egy elvesztett curling-meccs folyományaként kényszerült arra, hogy ezer hosszú esztendőn át jótét lélekként ajándékokat osztogasson, és a kiszabott határidő lejártával nekikezd, hogy bepótolja azt, amit korábban kihagyott. Tojáslikőrbe fojtás, dobócsillagként használt csúcsdísz és rakétavetővel bántalmazott, pokolbéli bölény-szörnyeteg: David Steiman habkönnyű marhasága meg sem kísérel többnek mutatkozni egy véres-beles horrorblődlinél.
2010-ben egyszerre két film is meglehetősen sajátosan értelmezte a mondákat és a történelmi tényeket. A Rare Exports: A Christmas Tale a finn Joulupukki karakterére fókuszál. Egy, Lappföldön fúrásokat végző kutatócsapat tagjai egy rejtélyes sírra bukkannak,és hamar rá kell ébredniük, hogy a dajkamesék köszönőviszonyban sincsenek a tényekkel. A rosszakra ezerszer kegyetlenebb büntetés vár holmi cipőbe vagy harisnyába rakott szénnél, esetleg virgácsnál. Ráadásul egy oda se figyelve kicsusszanó káromkodás is elég lehet ahhoz, hogy egy peches delikvens azon kapja magát, hogy az emberhúst egyáltalán nem megvető, agresszív manók üldözik.
Míg a Sintben a brutális rablóvezérként agyonvert Niklas püspök bosszúszomjas szelleme tér vissza harminckét évente, hogy december 5-én elkárhozott pribékjei segítségével a lehető legtöbb embert mészárolhassa le.
Végül muszáj említést tennünk a Futurama Robotmikulásáról is. A legendát valóra váltani hivatott gépezet tervezése közben becsúszott némi hiba, és még egy, az aszketizmust lelkesen gyakorlónak is tisztes sansza van arra, hogy a rosszak listájára kerül fel. Ezért a deckettőnégyként futó karácsony nem a finom falatokról, vagy a gondtalan mókázásról, esetleg a spirituális elmélyedésről, hanem a túlélésről, a pánikszoba-tesztelésről és az ujjnyi vastag acéllemezek mögötti reszketésről szól.