Túlzás nélkül lehet állítani, hogy a 2019-es Bosszúállók: Végjáték óta két jó dolog történt a képregényes adaptációkkal: az egyik Garth Ennis és Darick Robertson képregény sagájának élőszereplős sorozatfeldolgozása, A Fiúk, a másik pedig Robert Kirkman történetének, az Invincible-nek az animációs adaptációja. Az Amazon pedig megütötte a főnyereményt, hiszen mindkét széria az Amazon Prime Video kínálatában érhető el.
A 2021-es első évad óta az Invincible kapott egy magyar címet, a Legyőzhetetlent, majd 2023 novemberében pedig végre elrajtolt a második szezonja is, ami viszont négy rész után kisebb szünetre vonul, mielőtt 2024-ben befejeződne. Az eddigiek alapján pedig elmondható, hogy megérte várni a folytatást.
Az első évad fináléja egy brutális harcot mutatott be Nolan Grayson/Omni-Man és fia, Mark Grayson/Invincible/Legyőzhetetlen között, ami végül előbbi váratlanul jött bűntudatának köszönhetően pozitívan végződött utóbbi számára. Persze a túlélés nem minden: a lelki sebek, melyeket Omni-Man árulása ejtett, korántsem gyógyulnak olyan gyorsan, mint ahogy a csontok beforrnak.
A folytatás első négy része leginkább ezt a lelki gyógyulási, vagy legalábbis feldolgozási folyamatot mutatja be a nézőknek. Az árulás ténye már önmagában sokkoló, az azzal járó áldozatokért érzett lelkiismeret-furdalás viszont görcsösen ragaszkodik emberi karaktereinkhez. Míg Marknál zajlanak a fiatalsággal együtt járó események, addig az anyuka, a kvázi megözvegyült Debbie Grayson különösen szenved - nem elég, hogy a fia kirepül a családi fészekből és belecsöppen az egyetemi életbe, de számot kell vetnie arról is, hogy lényegében a fél élete csupa hazugság volt Omni-Man oldalán.
A széria nem veszi félvállról ezeket a traumákat, aminek következtében Debbie és Mark cselekményszála sokkal nagyobb hangsúlyt kap a többiekénél. Ám ez csak azoknak lesz sajnálatos, akik az első évadban is inkább az új szuperhős csapat, a Guardians of the Globe jeleneteit kedvelték.
Ahogy az egy folytatástól elvárt, úgy a világépítés nem áll le, sőt, új fokozatba is kapcsol. Omni-Man földi tetteinek globális következményeit alaposan járja körbe az első négy rész, de közben az Omni-Man népe, a Viltrumite-ok jelentette fenyegetés is még kézzelfoghatóbbá válik, és az is gyorsan kiderül, hogy Omni-Man még csak nem is feltétlenül a legnagyobb gonosz közöttük.
A Legyőzhetetlen azonban a legelemibb szinten hű marad az első évados önmagához: a címszereplő a nevével ellentétben továbbra is bukdácsol, ami egy groteszk humort kölcsönöz az összecsapásainak. Nemcsak testi, hanem lelki erő szintjén is van hova fejlődnie, fiatal korából fakadóan pedig továbbra is többnyire a saját feje után megy, ami kalamajkákba sodorja őt.
A széria továbbra is erős, ha zenei montázsokról van szó. Ezen jelenetek közül különösen kiemelkedik a három, amit a félévadfináléban, a negyedik részben láthatunk, mely egyben egy sokkoló cliffhangerrel búcsúzik ideiglenesen a nézőtől. Bár nyilván bosszankodhatunk azon, hogy most megint egy türelmi időszak következik, egyben viszont azt is nyugodtan konstatálhatjuk, hogy az Invincible továbbra is a szórakoztató szuperhőstartalmak ritka egyike. Ez pedig a 2010-es évekkel ellentétben a 2020-as évek első felében egyre nagyobb dicséretnek minősül.