Három év távlatából egészen döbbenetes - és mókás -, hogy 2019-ben egy olyan sorozat tudott megjelenni az Amazon Prime-on, mint a The Boys. A Garth Ennis és Darick Robertson képregénytörténetén alapuló széria ugyanis a képregényfilmek csúcspontjának évében debütált, nem sokkal a Bosszúállók: Végjátékot, illetve a Pókember: Idegenbent követően, és egy teljesen másfajta szuperhős világot tárt elénk, mint amilyet addig megszokhattunk a nagyvásznon.

A helyzet azóta talán még drasztikusabb lett, már ami az elérhető tartalmakat illeti. A Marvel immáron a tévésorozataival is igyekszik meghódítani a figyelmünket, no meg ezzel együtt megterhelni a pénztárcánkat egy Disney+ előfizetéssel, ám a negyedik fázis egyelőre látványos minőségbeli romlást hozott magával. A DC-nél eközben pedig rajongó legyen a talpán, hogy beazonosítsa, hogy a soron következő új film vagy sorozat éppenséggel melyik másik már meglévő történethez kapcsolódik szervesen.

Ebbe a kavalkádba érkezett vissza majdnem kétéves szünet után a The Boys a harmadik évadával az Amazon Prime-ra, és felmerülhettek aggályok, hogy vajon Eric Kripke showrunner képes lesz-e újrakovácsolni az első két évad lendületét és folytatni korunk kíméletlen reflexióját. Az első évad páros lábbal állt bele az addig megszokott képregényadaptációkba, és bemutatták a hősködés árnyoldalát - vagy nyugodtan mondhatjuk úgy, hogy kaptunk végre egy realisztikus ábrázolást arról, miképp is működne a valóságban a szuperhősbiznisz.

A második évad már a #metoo és a feminista mozgalmakat forgatta ki önmagából, melyben már felsejlett a modern kori politikai bálványozás és mítoszépítés visszássága is. 2022-ben pedig Kripkéék, ráérezve a korszellemre, természetesen ez utóbbi tematikát domborították ki, miközben folytatták Hughie (Jack Quaid) és Butcher (Karl Urban) reménytelennek tűnő harcát Homelanderrel/Hazafival (Anthony Starr) szemben.

Az új szezon egyéves időugrás után veszi fel a fonalat. Hughie hivatalos úton próbálja kordában tartani a szuperhősöket, miután az előző évadfináléban elfogadta Victoria Neuman (Claudia Doumit) ajánlatát. Butcherék továbbra is a szürke zónában mozognak, de legalább minden korábbi vádat ejtettek ellenük. Homelander pedig továbbra sem képes megbirkózni azzal, hogy a náci Stormfronttal való kapcsolata miatt az emberek mintha ellene fordultak volna.

Az évad eleji status quo különböző véletlenek folytán viszonylag gyorsan megváltozik, úgyhogy hőseink, kiegészülve MM-mel (Laz Alonso), Frenchie-vel (Tomer Capone), illetve Kimikóval (Karen Fukuhara) ismét külön útra terelődnek, hogy mentsék, ami még menthető. Még Oroszországot is megjárják, ahol egy titokzatos fegyver után kajtatnak, ami talán képes lenne végezni Homelanderrel, de természetesen teljesen mást találnak ott, mint amire számítanak. Ez az élmény azonban olyan éket ver a Fiúkba, ami még a csapat jövőjét is megkérdőjelezi. Mindeközben Starlightnak (Erin Moriarty) az egyre őrültebb Homelanderrel szemben kell helyt állnia a Vought hadiszállásán a frontvonalban.

Soha korábban nem ismertünk meg annyit a már jól ismert karaktereinkből, mint idén. Nemcsak flashbackek révén tágul tovább a The Boys univerzuma, hanem az egymás közti dialógusok is sokkal több érzelemmel és tartalommal lettek felvértezve, úgyhogy aki már a kezdetektől fogva a karakterek, semmint a műfaj- és társadalomkritikai üzenetei miatt imádták a szériát, azoknak nagyon be fog találni az új felvonás. De persze a sorozat hű maradt önmagához, úgyhogy aki jelenünk görbe tükrére, csak éppenséggel eltúlzott ábrázolására kíváncsi, az szintén megtalálja a számításait.

A harmadik évad úgy fog kiemelkedni az előzőekhez képest, hogy korántsem lesz tökéletes. Ahogy sok más sorozatban, úgy itt is feldugja a fejét a kibővült stáb problematikája, azaz korábban talán hangsúlyosabbnak bemutatott karakterek méltatlan módon kerülnek a háttérbe, sőt már-már teljesen irrelevánssá válnak a fősodor szempontjából.

Ám például A-Train/X-Pressz esetében a sorozat egyik legkellemesebb jellemfejlődését követhetjük nyomon, míg The Deep/Mélység karakterének második évados élményeit sikerült teljes egészében lenullázni. Szintén problémás, hogy felbukkannak további figurák és hősök, akiknek különbözőképpen alakul a sorsa, ám a sorozat világának közvéleményét ez egyáltalán nem hatja meg (bár gyaníthatóan ez is kikacsintás a szenzációhajhász társadalmunkra és annak apátiájára).

Összességében azonban a The Boyst továbbra is a Hughie-Butcher-Homelander triumvirátus dinamikája mozgatja, és Kripkéék ezúttal is gyönyörűen játszottak velük, ennek megfelelően a nyolcrészes évad minden perce kincs lesz a rajongók számára. Eme karaktereken keresztül nemcsak a szupererő és átlagos emberek, hanem elvek és belső értékek feszülnek egymásnak, ami a nézőt is rendre gondolkodóba ejti, hogy hasonló szituációban vajon képesek lennénk-e másként cselekedni.

Ha ez önmagában nem lenne elég, a képletbe idővel bekerül az évad várva várt újonca, Soldier Boy (Jensen Ackles) is, aki alaposan megbolondítja a dolgokat. Kripkéék ismét csak mesterit húztak Ackles castingjával, aki a többség szemében továbbra is Dean Winchester jófiúja maradt a Supernaturalből/Odaátból, erre a nézői elvárásra pedig alaposan rá is játszanak, mielőtt teljesen kiforgatnák ezt is.

Míg a fenti négyes az évad húzóerejeként írható le, addig a sorozat új szívet talált magának Kimiko és Frenchie párosában. Ők szállítják az évad igazi feelgood pillanatait, mely jelenetek olyan szempontból kuriózumok, hogy egyedül ezek képesek elfeledtetni velünk, hogy mennyire nagy pácban vannak már ismételten a hőseink, és hogy a szuperhősök jelenléte mennyire egy elcs.szett világot eredményeznek.

A finálé után joggal merülhet fel bennünk az érzés, hogy talán elbírt volna még egy epizódot az évad. Hét kimért tempójú rész után az évadzáró feltűnően kapkodó és siettetett lett, főleg ahogy bizonyos karaktereket váratlanul előhúztak több epizódnyi távollét után. És "sajnos" olyan jól sikerült felépíteni az utat a fináléig, hogy az végül ennek megfelelően nem fog mindenkinek 100%-os elégedettséget nyújtani. Talán nem leszek egyedül azzal a kijelentéssel, hogy a harmadik évad csúcspontja a Herogasm/Hősgazmus (6. epizód) volt, mely zseniálisan terelte össze a központi figurákat egy helyszínre - bónuszként pedig ismét elmélyülhettünk a szuperhősök perverzitásának különböző fokozataiban.

Az évadzáróban kaptunk méltó és szívszorító lezárásokat, valamint egy elég nyilvánvaló - és egyben hátborzongató - jelzést, hogy merre is folytatódhat tovább a már berendelt és hamarosan kezdődő negyedik évad - mely a jelek alapján esélyesen le is zárhatja a sorozatot. Elvégre nem lehet a végtelenségig húzni a Homelander és a Fiúk között zajló macska-egér játékot, ami végül az apai szeretet és támogatás harci mezején dőlhet el, a szóban forgó karakterek mélyen elnyomott sérelmeire reflektálva.

A The Boys továbbra is Mekkája lesz a szuperhősös zsánerbe belefásult nézőknek, és a harmadik évadban nemcsak karakterfejlődés, hanem akciójelenetek terén is képes volt szintet lépni. Aki pedig azt hitte, hogy a második évad vérgőzös jeleneteit nem tudják már überelni, az rögtön az első epizódban kaphatott csattanós választ. Ezt már tényleg nehéz lesz megugrani… de valószínűleg Kripke fejében már ott van az újabb jelenet, ami szintén egy életre beleég majd a retinánkba.