A Disney+ (Noelle) és a Quibi (Dummy) után a május 27-én elstartoló HBO Max is bevállalt Anna Kendrick főszereplésével egy új sorozatot a Love Life személyében, ami a platform indulásával rögtön elérhetővé is vált. Idehaza rá egy nappal az HBO GO-ra is felkerült az első három epizód a szóban forgó romantikus komédiából, amit aztán hétről hétre két-két új rész fog még követni az összesen tízrészes évadból. Az antológia sorozat hivatalos leírása az HBO GO szerint "az első és az utolsó szerelem közötti utazásról szól, és azokról az emberekről, akikkel ennek során találkozunk, akik hatással vannak ránk, alakítanak, formálnak minket, mígnem örökre kikötünk valamelyikük mellett." Hogy mennyire is működik ez a koncepció három rész alapján, nos, írásunkból megtudhatjátok.
Rögtön a legelején szeretném leszögezni, hogy bármennyire is imádom Anna Kendricket, a kezdeti kritikák és a koncepció alapján kissé félve ültem le a Love Life elé. Számomra az alapötlet nem sok újdonságot és izgalmat rejtett magában első hallásra, amit sajnos a 2-3. rész igazolni is látszott. A pilot kifejezetten aranyos és rendkívül emberire sikeredett, ám utána pontosan tudjuk, hogy azok a kapcsolatok, akiket a főszereplő Darby megismer, csak egy rész erejéig fognak igazán szerepet játszani.
Ez pedig sajnos már rögtön a második epizódban kissé érdektelenné tette a cselekményt, nem tudtam teljesen odafigyelni, mert pontosan tudtam, hogy fél óra múlva erre a karakterre már nem is fogunk emlékezni. Természetesen nem tisztán epizodikus sorozatról van szó, hiszen Darby közben fejlődik és tanul a komolyabb és az egyéjszakás kapcsolatokból egyaránt. Azonban ennyi időben a cselekmény egyaránt érződik egyszerűnek, összecsapottnak és ötlettelennek: a három rész alatt például már kínosan és zavaróan sok "véletlen találkozást" sikerült összehozni, a temetéses családlátogatás pedig annyira túlzó és valótlan volt, hogy esküszöm a Horrorra Akadva 3 jelenete jutott eszembe róla. Ráadásul közben Darbyn kívül a többi karakterre sem jut elég igazán minőségi idő, így róluk nem is igazán tudok érdemben nyilatkozni ebben az írásban.
Ezek a kritikák persze javarészt a koncepció velejárói, az viszont már kevésbé, hogy két olyan eszközt is használ a sorozat, amik nálam keserű szájízt hagytak. Az egyik a pilot legvégén az a bizonyos előreutalás, hogy hová is fog kilyukadni majd egyszer Darby története. Nem csodálom egyébként, hogy ezt belerakták, hiszen enélkül nem igazán tudnánk, hová is tart a sorozat és az említett érdektelenség még inkább eluralkodna rajtunk.
A másik pedig az a fajta narráció, amivel a show operál: egyrészt szerintem ez nem illik egy ilyen típusú sorozathoz, másrészt mikor itt is előkerültek a "csúnya közösségi média" passzusok puffogtatásai, az teljesen kiragadt az élményből. Egy ilyen, alapvető emberi érzelmekre és problémákra reflektáló sorozatnál szerintem ki tudja találni bármelyik néző, hogy Darby miért tekergeti az exe Instagramját és roppantul elvesz a varázsából a narrátor okoskodása közben. És ez mindegyik narrált jelenetre igaz.
Az igazi pozitívum tehát tényleg Anna Kendrick (tudom, roppantul meglepő, hogy ilyet írok), akinek eléggé fájhatott a háta az évad végére, mikor átcipelte a sorozatot a célvonalon. Sokadjára használom már az "emberi" jelzőt, de tényleg ez jutott eszembe vele kapcsolatban: a tettei és gondolatai igazából teljesen valóságosak, még ha nem is értünk egyet pár döntésével. Főleg, hogy az első pár részben még a párkapcsolati életének az elején jár, ott meg aztán mindenkinek akadtak érdekes éjszakái vagy épp, nos, évei. Kendrick lubickol a szerepében és így három epizód után nem csodálom, hogy a sorozat premierje előtt pár héttel már elkezdték az Emmy-kampányt az HBO-nál.
Összességében szerintem érdemes egy próbát tenni a Love Life-fal, ha valami könnyed, "ebéd mellé jó lesz" kaliberű sorozatra vágytok, de csodát felesleges várni, már csak az alapkoncepció miatt sem.