Az elmúlt években két átfogó anyagot is közöltünk azzal kapcsolatban, hogy mi is a Rotten Tomatoes és mi a helye az ott látható a pontszámoknak a filmes diskurzusban. Ebbe így mélyebben nem mennék bele, akiket érdekel a téma, bátran kattintson a korábbi munkáinkra.
A mi szempontunkból fontos alapinformáció csupán az, hogy a Rotten Tomatoes egy kritikaösszesítő oldal, ahol a filmek értékelésével kapcsolatban tájékozódhatunk.
Az eddigiek alapján akár egy teljesen ártalmatlan kezdeményezésről is beszélhetnénk, csakhogy korunk filmvilágában sokkal többről van szó. Ahogy a Vulture cikke fogalmaz:
manapság a Rotten dönthet filmek létezéséről, de legalábbis arról mindenképpen, ahogy bemutatják és forgalmazzák őket.
A forgalmazók ugyanis nagyon sokszor hivatkoznak ezekre a pontszámokra, valódi értékmérővé vált, hogy egy film hogy áll az említett platformon.
A filmkritika halott, ismét
A kultúra területén is nagyon népszerűek az apokaliptikus víziók. Jósolták már a nyomtatott sajtó, a tévé és a mozi halálát is, de persze végül egyik sem tűnt fel. Így természetesen a filmkritika sem fog megszűnni még jó ideig, de tény, hogy épp átalakulóban van. Míg Roger Ebert és Pauline Kael nevét a saját korukban mindenki tudta (és még ma is illik ismerni, ha valaki az ő szakmájukat űzi), ma már a legismertebb amerikai kritikusok véleménye sem rendelkezik ekkora relevanciával. Persze ez nem független a világban általánosságban végbemenő változásoktól: elmosódott a határ a profi és az amatőr tartalmak között, ma már kevéssé létezik a média úgynevezett kapuőr szerepe, arról nem is beszélve, hogy az olvasás mint tevékenység is kiveszőben van.
Mindezt csak azért tartottam fontosnak, mert a Vulture szerint ez is nagyban hozzájárult a Rotten népszerűségéhez. Az emberek ma már nem arra kíváncsiak, hogy mit gondol egy kivételezett kritikus az adottt filmről, hanem hogy milyen típusú az a konszenzus, ami a művel kapcsolatban kialakult. Nem akarunk árnyalt véleményeket olvasni, amelyek elismerik a film hibáit és erényeit is, legyen ott egy egzakt pontszám, ami megmondja, hogy érdemes-e foglalkozni az adott művel, vagy nem.
Miért lett ismét fontos a téma?
A bevezetőben említett oknyomozó anyagból kiderült, hogy egy cég minden bizonnyal pénzt fizetett bizonyos kritikusoknak azért, hogy magasabb pontszámot adjanak meghatározott filmnek. A szóban forgó vállalat Bunker 15 névre hallgat, és saját elmondása szerint arra szakosodott, hogy összekösse a filmeket "megfelelő" újságírókkal. Persze ez azért igencsak erős eufemizmus, hiszen ha igazak a különböző cikkekben felhozott vádak, a cég 50 dollár nagyságrendű összeget fizetett kritikusoknak, hogy a számukra megfelelő módon pontozzák a filmeket. Ráadásul mint kiderült, ezek a kritikusok korábban már más Bunkerhez köthető alkotást is véleményeztek.
A legjobban dokumentált eset az Ophelia című filmhez kapcsolódik, mely egy modern Hamlet-feldolgozás az új Star Wars-trilógiából ismert Daisy Ridley főszereplésével. A filmet a Sundance Filmfesztiválon mutatták be - ami talán a legfontosabb függetlenfilmes szemle, idén például itt indult a Past Lives hódító útja -, a szakma azonban meglehetősen hűvösen fogadta, a bemutatót követően mindössze 46 százalékon állt a híres-hírhedt kritikaösszesítő oldalon. Nem sokkal később azonban szárnyra kelt az alábbi e-mail:
"ez egy Sundance-film, amivel csúnyán elbánt a kritika, minden bizonnyal főként az extrán magas elvárások miatt. A készítők örülnének, ha más kritikusok véleménye is nyilvánosságra kerülne. "
A cég ezzel az üzenettel keresett meg újságírókat, a várt hatás pedig nem maradt el, az Ophelia értékelése 60% fölé kúszott, és végül forgalmazót is szerzett magának az Egyesült Államokban.
Mi derül ki mindebből?
Már a korábbi cikkeinkben is felvetettük, hogy bizony nem példa nélküli, hogy különböző cégek, stúdiók hatást gyakorolnak a sajtóra. Ennek vannak enyhébb formái (ajándékcsomagok, belépők, exkluzív anyagok) és direktebbek is (befolyásolják, bejut-e az adott illető a film sajtóvetítésére). Saját tapasztalatom szerint az igazán profi sajtóreferensek külön tudják választani a két területet: lehet úgy korrekt kapcsolatot ápolni az újságírókkal, hogy azért cserébe nem várunk el mindig pozitív véleményt (arról nem is beszélve, hogy bizony ezek az emberek sokszor jártasak a filmvilágban, így ha valami rossz, azt a lelkük mélyén ők is tudják). Ezzel együtt kár lenne nem elismerni, hogy szakmánknak ez egy szürkezónája, ami nagyon sok etikai dilemmához vezethet.
Ha beigazolódnak a vádak, az persze egy következő szintje mindennek, az igazi kérdés azonban az, hogy miként reagál majd a Rotten Tomatoes? Szigorítanak bármilyen elváráson, hogy megőrizzék az oldal integritását? Ha igen, mennyire marad demokratikus a platform? Nagyon sok függ ettől a reakciótól, mert akár az egész oldal - egyébként is sokak által megkérdőjelezett - hírneve is veszélybe kerülhet. Nagyon sok itt a dilemma, de az biztos, hogy nem haszontalan ezzel az üggyel foglalkozni, mert rólunk, a nézőkről és a filmszakmáról is sokat elmond. Ti mit gondoltok a témáról?