Két és fél éve, 2018 nyarán követtem el Mire jó (ha jó egyáltalán) a Rotten Tomatoes? címmel egy írást az azóta még nagyobb népszerűségnek örvendő, kritikusok véleményét összesítő oldalról. Hogy mi vezetett az oldal sikeréhez, arról a szóban forgó cikkben értekeztem eleget és ezúttal nem a múltban keresendő okokon, hanem azok jelenben lecsapódott következményein szeretnék vetyengeni egy hosszabb sort... mert van miről.
- Én már rég nem hiszek a Rotten Tomatoes %-nak, mióta a legtöbb kritikust lefizetik...
- Dehogy fizetik, ez nettó hülyeség.
- Persze hogy nem, de a sajtóvetítésen azért biztos finom volt a pogácsa... :) Kösz nem, marad az IMDb.
- Jaaa, az az IMDb, ami már teljesen használhatatlan, mert tele van orosz botok szavazataival?
- Nincsenek is orosz botok, kamu az egész.
- Meg elfogult rajongók sincsenek gondolom, akik már akkor 10 pontot adnak a filmre, mielőtt az kijött volna akár torrentre is, nemhogy moziba.
- Hé az más, háborúba mentünk a gyűlölködők ellen, akik pontosan ugyanezt csinálják az 1 csillaggal!
- Akkó' jóvan' akkó'.
A felvázolt, "nyomokban" túlzásokkal élő párbeszéd igazából visszatérő elemeket tartalmaz a legtöbb filmes diskurzusból, amit az utóbbi évek során sikerült látnom, és még mielőtt felülnék a magas lóra, átélnem nekem is egyik vagy másik oldalt képviselve. A legfőbb probléma, hogy sokszor már nem lehet hinni csak az egyik vagy másik oldalnak, vagyis a kritikusoknak és a közönségnek (alias rajongóknak). Ami pedig a mai polarizált világban pedig különösen megbonyolítja a dolgunkat, hogy az igazság megint csak valahol a két véglet között van.
A rajongók és a kritikusok közötti szakadék sajnos egyre szélesebb és mélyebb, éppen ezért jelen írásom célja, hogy sorra vegyük mindkét oldal "bűneit" annak érdekében, hogy tisztábban láthassunk és megfelelően helyén kezeljük a véleményeket. Mert önmagában ugyan egyik sem szentírás, de nem is érdemes teljesen figyelmen kívül hagyni őket.
Sz*r minden - az érem kritikus oldala
"Finom volt a pogácsa", avagy óda a kritikusi részrehajlásáról
Az Honest Trailers mögött álló Screen Junkies oszlopos tagja az a Dan Murrell, aki tavaly végül kivált a csapatból és önálló csatornát indított - ezúton is ajánlom egyébként mindenkinek, tényekre és adatokra alapuló elemzésekkel készül hétről hétre a kritikái mellett.
Hogy jön most Dan a képbe? Nos, ő követte el nem is oly rég azt a videóelemzést is, amelyben a Wonder Woman 1984 Rotten Tomatoes %-os értékelésének alakulását vizsgálta. Az elemzés során - többek között - kiderült, hogy a kezdeti magas, 80%-os tartomány tetején elhelyezkedő film bizony akkor esett óriásit (jelen sorok írásakor már 59%-en áll), amikor a kritikusok szélesebb rétege is láthatta a filmet. Mi lehet ennek az oka?
Nos, amit mindenképp fontos tudni, hogy első napokban a kritikusoknak csupán egy előre kiválogatott tábora vizsgálhatta be társaihoz képest korábban a Csodanő folytatását. A döntést ezzel kapcsolatban - vagyis hogy ki fér hozzá hamarabb a mézes bödönhöz - a stúdió szűrte meg. Az általuk felkért szűkebb réteg tehát, akik korábban megtekinthették a WW84-et, sokkalta magasabb átlagpontszámot dobott a filmre, mint később becsatlakozó társaik. Ez valószínűleg bennetek is két gondolatot indít el:
Az első, hogy a stúdió valószínűleg direkt olyan kritikusokat kért fel első körben a feladatra, akiknek a véleményét pozitívra tippelték a film kapcsán és azt várták, hogy jó értékelést fognak majd adni a filmre. Erre a lehetőségük adva van, hiszen minden, Rotten Tomatoes által hitelesnek kikiáltott kritikus korábbi értékelése elérhető a szóban forgó weboldalon. Nyilván nem kevés szerencsejáték van benne, hiszen hiába a számtalan múltbéli eset, a jelenben lehet, hogy teljesen másként fog lecsapódni egy-egy kritikusnál az adott film.
Saját példa: Christopher Nolan az egyik kedvenc rendezőm (tudom, piszkosul eredeti és egyedi filmes hópihe vagyok), ha én is egy Rotten Tomatoes-on elfogadott kritikus lennék, valószínűleg láthatta volna a Warner a Tenet bemutatója előtt, hogy a legtöbb filmjét kifejezetten magas pontszámmal illettem a rendezőlegendának. Adta volna magát azonnal, hogy kérjenek fel engem a kritikusok első körébe, "a Dani úgyis majd rádobja ész nélkül a 10/10-et" felkiáltással. Viszont velem kapcsolatban alaposan mellélőtt volna a Warner a hazárdírozás kapcsán, mert én sajnos végül csalódásként éltem meg a filmet és kétlem, hogy 6/10-nél többet adtam volna rá.
Szóval az első feltételezésünk - legyen az bármennyire is egy valós, létező opció, ami a stúdió rendelkezésére áll - eléggé körülményes és millió plusz egy faktoron elcsúszhat.
A másik indok, ami eszünkbe juthat, az természetesen az elfogult kritikus jelensége, aki habár explicite nem lett lefizetve és nem kapta meg előre e-mailben, hogy mit kell írni a kritikájába, de könnyedén a "nagyon finom volt a pogácsa" mentalitás áldozatává válhat.
Egy dolgot tisztázzunk: én személy szerint továbbra se hiszem azt, hogy kritikusokat bármelyik stúdió is a szó hagyományos értelmében lefizetne. Egyszerűen nem ér nekik annyit az egész, hogy egy-egy véleményt ilyen szinten manipuláljanak, csoportos balhé kapcsán meg ugyebár előjön az "amiről két ember tud, arról mindenki tud" alapigazság. Egy stúdió klasszisokkal többet bukhat azon HOSSZÚTÁVON, ha lejön róla az oknyomozó riport a Variety, Deadline, The Hollywood Reporter stb. portálokon, mondván lefizette a kritikusokat, mint amit RÖVIDTÁVON nyerhet EGYETLEN film EGYETLEN megvett kritikájával. Dobálózunk filmes körökben a Rotten pontszámokkal oda-vissza, de azért az átlagnézőnek nem jelentenek annyit ezek a számok.
Ami viszont a kritikusok kapcsán valós probléma LEHET, az a különböző, exkluzív sajtóvetítések és előre kiküldött ajándékcsomagok okozta részrehajlás. Sajnos ez egy olyan elfogultságot alakíthat (hangsúlyozom, alakítHAT) ki a szakma képviselőiben, amitől a kezdeti, pár mondatban összefoglalt reakcióik torzítani fogják a filmről alkotott valódi véleményüket. Hányszor láttuk már ezt a jelenséget az utóbbi pár évben, hogy a legelső, sajtóvetítésről frissen kijött vendégek kezdeti reakciói végül nem igazán fedték a valóságot...
(Azt pedig már csak nagyon halkan, nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy sokszor ebbe még közrejátszik bizonyos - főleg politikai áthallású - témák megfelelő helyén kezelése, de ebbe aztán ennél jobban tényleg nem szeretnék belemenni. Viszont kihagyni sem szabad a felsorolásból.)
Ápol, de legfőképp eltakar: a Rotten Tomatoes akkor és most
Az sem segít túlzottan a helyzeten, hogy a kritikusok véleményét összesítő RT pontszámokat szinte már ész nélkül használják marketing célokra különböző tv-spotokban vagy előzetesekben. Mi ezzel a baj? Mutatok számotokra lentebb két képet az eredeti Az oroszlánkirály film kapcsán: az egyik a két és fél évvel ezelőtti cikkemből származik, a másik pedig egy friss képernyőkép a Rotten Tomatoes jelenlegi dizájnjáról. A kettő között szó szerint elrejtett az oldal egy nagyon fontos különbséget, hagyok időt a következő bekezdés előtt megtalálni...
Az a különbség bizony az "átlag pontszám" hiánya, amit már csak egy plusz kattintással fedezhetünk fel, nem tolja a képünkbe az oldal.
Kis ismétlés és gyorstalpaló: a Rotten Tomatoes % azt mutatja meg, hogy a kritikusok hány százaléka tartotta a filmet "jónak", vagyis a kritikusok hányad része adott a filmre legalább 6/10-et - a "jó" ugyanis az oldal létrehozói és működtetői szerint itt, ennél a 6/10-es értékelésnél kezdődik (kritikusoknál legalábbis, a közönség pontszáma kapcsán ez a határ 7/10-re módosul).
Vagyis ha 100 kritikusból 90 legalább 6/10-et adott a filmre (nyilván mindenki a saját pontrendszerét használja, amit aztán egy egységes skálára hoznak az oldalon), akkor 90%-os pontszám fog ránk vigyorogni a felületen. VISZONT ez nem azt jelenti, hogy a film 90%-ot ér, mert könnyen lehet, hogy az annak a 100 kritikusnak az átlagpontszáma valójában 6/10, ami ugyan elég arra, hogy szép piros paradicsomot kapjon mindenki "kedvenc" oldalán, viszont sokan lehet meg sem néznék már, mondván "én 7/10 alatt nem nézek már filmet".
Ennek a, teljes puzzle kirakásához rendkívül fontos darabkának a hiánya bizony megint csak egy nem elhanyagolható torzítást visz a rendszerbe. Már-már méltatlan az oldal üzemeltetői részéről, hogy kvázi elrejtették a nyilvánosság elől és csak egy plusz kattintással lehet előhozni, amit az új felhasználók nem is feltétlenül tesznek meg - hisz aminek a létezéséről nem tudnak, azt nem is fogják keresni.
Úgy érzem eleget szapultam a "saját fajtámat", úgyhogy a szekció végére érve álljon itt néhány jó tanács a kritikusi pontszámok és vélemények befogadása kapcsán:
- Kezeljük roppantul helyén (már-már szkeptikusan) a sajtóvetítésről frissen kijött kritikusok kezdeti véleményét egy-egy film kapcsán, ugyanis itt különösen előjöhet a pozitív előnyben részesítés és részrehajlás jelensége.
- A Rotten Tomatoes %-os pontszáma nem az egy és örök igazság a filmről, inkább csak a kritikusok összvéleményéről hordoz számunkra információt. Ne feledjük el megnézni a tényleges átlagpontszámot az oldalon, mielőtt felháborodunk a "túlértékelt" vagy "méltatlanul alacsony" százalékokon.
- Végül pedig: emlékeztek a nagyon halk, nagyon zárójeles megjegyzésemre? Olykor érdemes elgondolkodni a filmet körülölelő, való világban játszódó eseményekre is, ha valamit nagyon nem értünk a pontszámokat illetően...
Mivel ennél misztikusabban már nem igazán zárhatnám le ezt a szekciót, ugorjunk át a "közönség bűneire", avagy lássuk, hogy a Rotten Tomatoes-hoz vagy a kritikusok véleményéhez hasonlóan miért nem lehet ÖNMAGÁBAN csak a közönség véleményére adni.
Minden szupi-szuper: az érem rajongói oldala
A rajongás baljós árnyai
Szerintem rajongani valamiért nagyszerű dolog. Az élet számtalan területén előjön bennünk ez a fajta pozitív érzés valami irányába: van kedvenc focicsapatunk, akiknek drukkolunk a döntőben és szomorúak vagyunk, ha kikapnak. Zenekarunk, akiknek a koncertjén az első sorban énekeljük a szöveg minden sorát. No meg persze kedvenc filmes franchise-unk vagy szakemberünk, amiknek és akiknek a sikere minket is boldogsággal tölt el. Legyen itt szó egy óriási nyitó hétvégéről a kasszáknál, a közönség és kritikusok pozitív fogadtatásáról, egy meghatározó pillanatról a filmben vagy egy bizonyos aranyszobrocska átadásáról.
A probléma ott kezdődik, mikor az őszinte rajongás átvált elfogult eltökéltségbe (angolul még inkább kifejezőbb az entitlement szócska) vagy gyermeki naivitásba. Az ezzel járó konfliktus pedig azon a ponton jön be a képbe, mikor a túlzásba vitt rajongás bármilyen formája is negatív kihatással van másokra, valamint mikor a tények helyett már a személyes, szubjektív vélemények dominálnak.
(És persze, ismételten csak nagyon halkan, nagyon zárójelben megjegyezve: a közönség, a rajongók oldalán is bizony akadnak olyan valós témák, amik aztán a szélrózsa minden irányába hajlamosak torzítani az adott mű befogadását és értékelését.)
Nyilván naphosszat tudnék a fenti jelenségre példákat sorolni az utóbbi évekből, néhányat kiemelve: ott volt ugye kapásból a Star Wars: Az utolsó Jedik körül tapasztalt viselkedés mind a film gyerekes utálói, mind a film fehér páncélos védelmezői kapcsán. Martin Scorsese munkásságának teljes megtagadása és kicsúfolása a Marvel rajongók részéről, a rendező "vidámparkos" nyilatkozatai kapcsán sem nézett ki valami túl fényesen. Valamint ne feledkezzünk el a #ReleaseTheSnyderCut kapcsán többször is bemutatott agresszív, letámadó online zaklatásról a Warner fejesek ellen, akik már kénytelenek voltak reagálni a kampányra (noha sajnálni se kell őket teljesen, hiszen ez alaposan kapóra is jött nekik a streamingháború kellős közepén).
Szeretjük a kedvenceinket, sokszor mindent megteszünk ellenük. De az én szabadságom addig tart, amíg a tiéd elkezdődik - ezt pedig a rajongás kapcsán is jó lenne felismerni. Főleg, hogy valamennyi hatalom is van a kezünkben egy másik közkedvelt oldalon, ahol a számok szintjén is megnehezítjük a tájékozódást egy-egy film megtekintése kapcsán a nagyközönség számára.
"Hogy mennyi!?", avagy az IMDb szavahihetősége 2021-ben
Minap egy ismerősöm megkeresett, hogy "Figyelj már, ez a Zack Snyder-féle Az Igazság Ligája verzió tényleg ennyire jó? Mert IMDb-n már most Top 250."
Kissé nehéz volt olyasvalaki számára elmagyarázni, aki teljesen kimaradt az előző 3 év #ReleaseTheSnyderCut eseményeiből, hogy miért is lát annyit, amennyit az oldalon. Twitteren és Redditen ugyanis egyaránt a március 18-i premiert megelőzvén megjelentek olyan kommentek, amik "harcba megyünk" felkiáltással (nem vicc) elkezdték tömegesen szórni a 10 csillagot a filmre, mondván a kritikusok és a gyűlölködők úgyis le fogják majd húzni. Remekül látszik a képen, hogy az a fajta haranggörbe, amit egy filmre adott pontszámok kapcsán elvárunk, itt most mennyire nem rajzolódik ki a statisztikákban.
Nyilván ez a legfrissebb példa, de ez korábban más franchise-oknál is előfordult, pozitív (Joker, Bosszúállók: Végtelen háború) és negatív előjellel egyaránt. A Marvel Kapitány kapcsán például a film eleve egy jó nagy hátránnyal kezdett Brie Larson nagy port kavaró nyilatkozatai miatt, amely nyilatkozatokkal nyilván lehet egyet vagy nem egyetérteni... de a filmhez igazából - amit ugyebár végül pontozunk az oldalon - nem sok közük volt.
Az egyik kedvenc jelenségem mai napig ezzel kapcsolatban az az Alita pontszámainak megugrása ekkortájt, ami annak is köszönhető, hogy a Marvel Kapitány körül kialakult balhé miatt egyes rajongói rétegek akartak mutatni egy pozitív példát is "igazi női karakterre", szóval miután rádobták a kötelező 1 csillagot Brie Larson szólófilmjére, meneteltek... bocsánat, Freud, szóval mentek is felpontozni az Alitát.
Az utolsó Jedik kapcsán is mókás a helyzet, ugyanis míg az előző példákban legtöbbször mindig egyértelmű, hogy milyen irányú "kampány" indult meg a film ellen, itt egyszerre csapott össze a két front. A filmben óriásit csalódó, gyűlölködő, Kelly Marie Trant minden közösségi médiáról elüldöző rajongók elárasztották a filmet 1 csillaggal. A "review bombing" jelenségre válaszként megjelent egy olyan réteg, akik a legkifinomultabb, legmélyebb és legcsodásabb Star Wars filmnek kiáltották ki a filmet, automatikusan kifigurázva azokat, akik akár egy apró, de teljesen valós kritikát mertek megfogalmazni a nyolcadik epizódot illetően. Ők ennek szellemében szépen rá is aggatták a maguk 10 csillagos értékelését a filmre, mintha nem lenne holnap. Ami pedig a legmókásabb az egészben, hogy a két tábor igazából majdhogynem kioltotta egymást és a film egy stabil 7.0-n áll a mai napig IMDb-n.
Hangsúlyozom, hogy nem azzal van a probléma, ha valakinek tetszik vagy nem tetszik egy adott alkotás. Személy szerint én úgy vagyok vele, hogy 1/10-es film is piszkosul kevés van, épp úgy, ahogy 10/10-et se adtam szerintem életemben 5 filmnél többre. Egy olyan világban, ahol minden tökéletes és 10/10-es, valójában semmi sem az. Amit én tökéletesnek tekintek, az biztos - azon túl, hogy filmként se nagyon tudok belekötni - hogy valamilyen fronton hatással volt az életemre vagy személyesen megérintett. Szóval szerintem nem érdemes úgy osztogatni a legmagasabb pontszámot, mint cukorkát Halloweenkor. Superlike-ot se osztogatsz mindenkinek Tinderen, na.
A legfőbb probléma pedig tényleg az, ha - sokszor a film megjelenése előtt - visszaél a közönség egy része a saját hatalmával és torz eredményeket kialakítva bődületesen fel- vagy épp alulpontoz valamit. Természetesen a pontszámokon túl ugyanez igaz a véleménynyilvánításra, az agendák kialakítására a stúdiók, szakemberek (rendezők, írók, színészek) vagy világok ellen. Ne jelenjünk meg egy adott stúdió minden filmje alatt a kommentszekcióban egy három éves sértődésünknek "beakadt lemezként" hangot adva, ne osztogassunk mindenre, ami X, elfogultságból 10/10-et és mindenre, ami Y, elvből 1/10-et. Úgy meg főleg ne, hogy még nem is láttuk azt az adott tartalmat.
Zárásként tehát a legfontosabb tanácsok, amiket az IMDb és a rajongók véleménye kapcsán szerintem érdemes hazavinni:
- Híresebb, népszerűbb világoknak egyaránt akadnak elfogult rajongói és utálói, ezt vegyük figyelembe, ha felcsapjuk az IMDb-t - hiszen itt bárki, aki regisztrál, szavazhat.
- Ha egy filmnél indokolatlanul kilóg a lóláb és "valami bűzlik", az átlag pontszám alatt a szavazatok számára rákattintva megláthatjuk a pontszámok (1-10) eloszlását, ami segíthet eligazodni, ha valamit épp nem igazán értünk.
- Végül pedig még egyszer: emlékeztek a nagyon halk, nagyon zárójeles megjegyzésemre? Most én leszek a "beakadt lemez", de olykor érdemes elgondolkodni a filmet körülölelő, való világban játszódó eseményekre is, ha valamit nagyon nem értünk a pontszámokat illetően...
Epilógus
Szent Habakuk, ez piszok hosszú lett! Viszont remélem még annál is hasznosabb, legalábbis ami a kiemelt tanácsokat illeti. Summa summarum, csak az egyik vagy másik "tábor" véleményét és pontszámát figyelembe véve sokszor fals következtetéseket vonhatunk le egy-egy film értékelése kapcsán. Éppen ezért igazából a legjobb tanács, amivel egy ilyen típusú cikk végén szolgálhatok az továbbra is, amit a két évvel ezelőtti, egyszerűbb világban irkáló-firkáló énem is javasolt: találjuk meg az egyensúlyt.
Nézzük meg a kritikusok pontszámát (no meg hogy mikoriak ugye ezek a vélemények...) és a közönség pontszámát (no meg ismét csak, hogy mikoriak ugye ezek a vélemények...).
Az igazság valahol úgyis a kettő között lesz.