A groteszk-fekete humor hazai apostola, Örkény István gazdag és maradandó életművet hagyott hátra - de nehéz vitatkozni azzal, hogy 1951-es baklövése, az A házastársak ehhez vajmi keveset tett hozzá. A sematikus zsdanovi kultúrpolitika jelszavait szajkózó magyar elvtársak ráhatására született, propagandisztikus elemekben bővelkedő, gyalázatos termelési regény ugyanis kategóriákkal múlja alul még a második leghalványabb próbálkozását is. Az Egyperces novellákat vagy a Tótékat nem is említve.
Miként azt ez a példa is ékesen illusztrálja, néha a legkiválóbbak is vétenek a renoméjukon foltot ejtő hibákat - lássunk hát párat a szórakoztatóipar legnépszerűbb ágából!
Démoni - Neill Blomkamp
A 2009-es District 9 zajos diadalmenetét követően többen szentül hitték, hogy Neill Blomkamp soha nem látott magasságokban fog szárnyalni - ám ez némiképp optimista jóslatnak bizonyult. Későbbi munkái meg sem közelítették az első kapcsolatfelvétel kliséjét ügyesen megcsavaró debütálását - sőt, a 2021-es Démoni a közmegegyezés alapján azt is bajosan érdemli meg, hogy filmként hivatkozzanak rá. A logikai bakiktól hemzsegő és bántóan felszínes horror az esztendő egyik, ha nem a legnagyobb bukásaként vonult be a krónikákba. Hovatovább, a vitriolosabb tollúak megjegyezték, hogy a koronavírus poklából éppen feleszmélő világ nem szolgált rá erre az audiovizuális gaztettre.
A párizsi vonat - Clint Eastwood
Bár kezdetben nevetségesnél nevetségesebb mesékkel mentegette tettét a bíróság előtt, hamar kiderült, hogy az egy kisebb fegyverarzenált birtokló Ayoub El Khazzani nem kirabolni akarta a Thalys Amszterdamból a francia fővárosba tartó járatának utasait. Hanem tudatosan arra készült, hogy vadidegeneken tölti ki a szíriai bombázásokban elhunyt ártatlanok sorsa felett érzett dühét. Szerencsére az alattomos merénylet idejekorán hamvába halt, mivel az utasok, köztük három amerikai katona együttes erővel legyűrték a botcsinálta, viszont tervét véresen komolyan gondoló terroristát. A patrióta habitusát sosem titkoló Clint Eastwood eltökélte, hogy emléket állít a hősöknek - azonban sajnos ritka melléfogásai egyikeként eltökélte, hogy az nem elég, hogy az érintettek maximum konzulensként működnek közre. Ehelyett rávette őket, hogy egyfajta újrajátszásként önmagukat formálják meg, és pechére kisült, hogy a dicsérendő bátorság nem feltétlenül vindikál karizmát, színészi képességeket vagy normális mimikát. Az A párizsi vonat így szinte visszhangtalanul merült el a középszerűség mocsarában, és baráti társaságban nem illik emlékeztetni az összegyűlteket a létezésére.
Pezsgő - Alfred Hitchcock
A feszültségkeltés nagymesterének, Alfred Hitchcocknak a karrierjét csupán felületesen ismerők könnyedén azt hihetik, hogy csakis etalonok kerültek ki a keze alól. Holott sohasem titkolta, hogy a pályája elején, névtelen senkiként alkalmasint bele kellett mennie megalázó alkukba, hogy ne vesszen éhen. Ennek legékesebb példája az 1928-as Pezsgő. A habkönnyű vígjátéknak álcázott, celluloidpazarló reaktorbaleset esetében történetről beszélni minimum barokkos túlzás. A gyengécske poénokkal és anno ha nem is pikánsnak, de merésznek ható képkockákkal hódítani igyekvő limonádé egy apja vagyonának elvesztése után szükségből munkát vállaló, elkényeztetett örökösnő hányattatásait meséli el. Befutván a jeles rendező sem tagadta, hogy a pillesúlyú komédiákat nem neki találták ki, de a harmincat se betöltvén nem nyílott módja arra, hogy mazsolázgasson a pazarabbnál pazarabb ajánlatokból.
Gemini Man - Ang Lee
Cikkünk első felét Ang Lee abszolút mélypontjával zárjuk. A megannyiszor bizonyító, és a beskatulyázástól rettegő direktor tehetségét számos klasszikus hirdeti. A wuxia-hagyományokat piedesztálra emelő, nyugaton is taroló Tigris és sárkány mellett a tabudöntő Túl a barátságon és a mágikus realizmus területére kalandozó Pi élete is egyértelműen okkal-joggal vívta ki helyét a megőrzésre méltó kincsek ligájában. Éppen ezért a 2019-es Gemini Man jóformán mindenkit megdöbbentett. Hiszen ez a feledhető semmiség a minimum felemás hatást keltő fiatalító hatásúnak szánt CGI-effektek kivételével lényegében egy kizárólag DVD-n forgalmazott akcióblődli nívóját sem ugrotta meg. A forgatókönyvírónál egyedül azért feltételezhetjük, hogy hallott a dramaturgia alapszabályairól, mert véletlenül senki sem szegheti meg az összeset. A főszereplő Will Smith sztárgázsijában a meggyőző alakítás nem foglaltatott benne, és a fő vonzerőnek kikiáltott ütöm-vágom is fapados. Ebből kifolyólag az egy kormányzati orgyilkos és klónjai harca körül forgó, sablonos film nem nyerte el az ítészek tetszését. Ráadásul a publikumot sem igazán hozta lázba.
Ti mit gondoltok ezekről a filmekről és mikkel bővítenétek még a listát?