Még mielőtt tüzetesen is szemügyre vennénk, milyennek tűnik a pilot alapján A kívülálló, nem árt egy s mást leszögezni ezzel az adaptációval kapcsolatban. Ez a széria (angolul The Outsider) Stephen King 2018-as, azonos című bestsellerén alapszik - ami magyarul is olvasható -, és nem egyeztethető össze a szintén tavaly megjelent Netflix-filmmel, a szintén The Outsiderre keresztelt alkotással. Míg az utóbbi egy rettentő mód félresikerült fércmű lett, amiben egy amerikai katona beáll a yakuzákhoz a második világháború előtti időkben, addig az előbbi egy HBO által gyártott minisorozat lesz. Lesz, hiszen csak a 2020 év elején, egészen pontosan január 12-én startol el a cég streaming csatornáján, de az HBO jóvoltából mi megnézhettük a sorozat legelős epizódját kisebb ízelítő gyanánt, és azt kell mondjuk, hogy A kívülállóra érdemes lesz odafigyelni.
A sorozat egy halálesettel kezdődik és ellentétben a manapság bevettnek is tekinthető procedúrával, jelen esetben csak szépen lassan bontakozik ki maga az expozíció, a felvezetés. És hogy minden poént és fordulatot meghagyjunk nektek, nézőknek, a történet nagy vonalakban annyit tesz ki, hogy egy csendes kis városkában egy fiút holtan találnak, akit halála előtt súlyosan ütlegeltek és meg is erőszakoltak - valamint testén emberi fog általi harapásokat is találtak. A fogsori modell mellett sok szemtanú vallja azt, hogy a város baseball edzőjével (Jason Bateman) látták utoljára az elhunyt fiút, valamint hogy a férfi szájából bugyborékolva vér csöpögött, illetve a rajta lévő összes ruha szintén folyékony kötőszövettel volt tarkítva. Ralph Andersonnak, az ügyre állított nyomozóak (Ben Mendelsohn) több sem kell, egy baseball meccs kellős közepén, a nézőközönség szeme láttára szégyeníti meg a férfit, mielőtt bilincsbe verné. A gond viszont ott kezdődik, hogy az edzőnek betonbiztos, szemtanúkkal és DNS mintákkal alátámasztott alibije van, így adódik a kérdés, hogy lehet egy ember egyszerre két különböző helyen?
A kívülálló egy minisorozat lesz, ergo nem fogják hosszú-hosszú évadokig húzni az alkotók, mint a legtöbb társát. Az évad kereken tíz, feltehetőleg 50 perces/egyórás hosszúságú epizódokat fog magába foglalni, melyeknek az első két részét maga Bateman rendezte. Az ő komótosabb, sokkalta szimplább és már-már puritán rendezői stílusa azonnal észrevehető az első képkockától kezdve. Mint említettem rögtön a holttest megtalálásával kezdünk, mint ahogy a legtöbb CSI/NCIS/Gyilkos elmék részben megszokhattuk, viszont sokkalta másabb érzést ad, mint ezen sorozatok. Ha hasonlítani kellene, akkor David Lynch és Mark Frost megkerülhetetlen szériája, a Twin Peaks mellé tudnám odatenni, hiszen a városka fontosabb lakóit egy adott haláleseten keresztül ismerhetjük meg.
Mindezek mellett A kívülálló nem áll meg ennél a meglepően profi és ügyesen kivitelezett nyitánynál, hanem a múlt-jelen idővonalakkal is bátran játszadozni kezd. A pilotban egymást váltják az olyan párhuzamos vágással kivitelezett jelenetek, ahol magának a nézőnek kell összeraknia a képet, hogy jelen esetben a múltat vagy éppen a jövőt látjuk. Erre konkrétan rájátszanak a készítők is (elsősorban a rendező és a vágó), hiszen egy nap történéseit látjuk a vásznon (a képernyőn), így a ruházat, valamint a kisebb-nagyobb tárgyak alapján nem tudunk tájékozódni. Figyelnünk kell a Napnak az állását, hogy merre futnak ki a párbeszédek, hogy hogyan fogalmaznak az adott karakterek stb.-stb. Ez így leírva lehetséges, hogy kaotikusnak tűnik, de mégis működik és egy sajátos hangulatot áraszt magából - persze ha figyelünk a részletekre és nem csak úgy a háttérben megy a sorozat.
Az idővonallal való játék mellett külön ki kell emelnünk a színészi alakításokat is, azokon belül pedig a két főszereplőt, Jason Batemant és Ben Mendelsohnt. Nyilvánvalóan egy pilot alapján nehéz megítélni a játékukat, mégis érződik mindkettő alakításán, hogy nem szeretnék félvállról venni a dolgot vagy elbagatellizálni az egészet. Míg az előbbi egy meghurcolt karaktert alakít, aki mindvégig kitart ártatlansága mellett, de nem léphet el a rázúduló következmények elől, addig az utóbbi egy kissé forrófejű nyomozó bőrébe bújik, aki amellett, hogy hatalmas komolyzene rajongó, az "előbb üt, aztán kérdez" típusba tartozik. Ezekkel kapcsolatban már látni, hogy kvázi hova fognak fejlődni a karakterek, min kell majd keresztülmenniük (valamint hogy a későbbi epizódokban milyen színészek bukkanhatnak majd fel pluszban), de nem szabad azt a tényt sem elfelednünk, hogy egy Stephen King történetről beszélünk - King pedig világéletében úgy írta a könyveit, hogy a kezdés pillanatában nem tudta ő sem, mi lesz konkrétan a vége a sztorinak és a szereplőknek. Így lehetnek még meglepetések.
Amellett, hogy érdekes a sorozat alapfelvetése, rendkívül profin lett összevágva, a rendezés tűéles, a színészek pedig beleadnak apait-anyait a játékukba, nem mehetünk el szó nélkül A kívülálló lehetséges hibája mellett. A széria fő kérdésköre, miszerint hogy lehet egy ember egyszerre két helyen effektíve meg is lett rögvest válaszolva sajnos. Nem azért, mert a sztori folyása miatt minden nézőben kikristályosodik, mi áll az egésznek a hátterében, hanem mert a készítők nagyon fogni szeretnék a közönség kezét. Egy szokásosnak, átlagosnak tűnő pillanatban a kamera ráfókuszál a háttérre, és ha valaki ebből nem tudja összerakni a teljes puzzle-t, az még nem látott krimisorozatot. Persze lehetséges, hogy ez amiatt lett beletéve, mert másra szeretnék majd kifuttatni a történetet (hangsúlyozom, csak az évad első epizódja alapján mondjuk ezt), viszont ha nem, akkor ezt egy szarvashibaként is fel lehet majd fogni a későbbiekben. (King regényét pedig még nem olvastam, így az irodalom felől nem tudom megközelíteni ezt a kérdéskört.)
Ennek ellenére A kívülálló abszolúte ott lehet majd a jövő évi sorozatok legjobbjai között amiatt, mert nem szeretné feltalálni a spanyolviaszt, csak ügyes eszközökkel egy érdekes sztori szeretne elmesélni. Ha a későbbiekben elengedi a néző kezét, és hagyja őt szabadon értelmezni és elveszni ebben az egészben, akkor ténylegesen egy rossz szavunk sem lehet. A haláleset ellenére a széria nem tűnik ilyen belezős-véres fajtának, igaz, hébe-hóba eldörren egy f#ck, de ez nagyban betudható a nyomozós köntösnek. Mi feltétlenül ajánljuk A kívülállót, bátran kezdjen bele az, aki kedveli King munkásságát, vagy szereti az ilyen elsőre kibogozhatatlannak tűnő krimiket. Aztán majd elválik ez a sorozat is. Évadkritikával pedig majd a tizedik epizód után jelentkezünk.
A kívülálló január 13-tól lesz elérhető az HBO GO-n magyar felirattal, később pedig szinkronnal is.