A közbeszédben sokszor csak a gumiarcú nevettetőként elhíresült Jim Carrey 1962. január 17-én James Eugene Carrey néven látta meg a napvilágot a kanadai Ontarioban található Newmarket városában, a háztartásbeliként dolgozó édesanyja Kathleen Oram és a könyvelőként dolgozó Percy Carrey negyedik gyermekeként. A család felmenői között francia-kanadai, skót, sőt Írországból származó felmenőket is találni, így nem meglepő, hogy vezetéknevüket eredetileg "Carré"-ként használták. A legifjabb Carrey már kisgyermekként sem rejtette véka alá extrovertált személyiségét: ahol csak lehetősége nyílt rá, szinte megállás nélkül produkálta magát szinte bárkinek, aki hajlandó volt időt szánni a produkcióira.
A kis Jim szórakoztatóipar iránti lelkesedése 10 éves korára akkorára rúgott, hogy az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő The Carol Burnett Show-ba is elküldte a jelentkezését, mégis legelső valódi színpadi szereplésére egészen 15 éves koráig nem került sor, mikor is lehetőséget kapott a Torontóban található egyik stand-up klubban arra, hogy végre megmutathassa, mire is képes profi stand-up komikusként.
Carrey nem sokkal később otthagyta a középiskolát, hogy minden energiáját arra fordíthassa, amiben már ekkor is a legjobbak közé tartozott: vagyis tökélyre fejleszthesse többek közt olyan hírességeket sem kímélő paródiáit, mint James Stewart vagy Michael Landon. A kemény munkának természetesen meglett az eredménye, ugyanis 1979-ben végre maga mögött hagyhatta az egy évvel korábban a családja anyagi támogatására elvállalt takarítói állását, hogy Los Angelesbe költözve, a The Comedy Store-ban fellépve nem kisebb nevet nyűgözzön le tehetségével, mint Rodney Dangerfieldet, aki ezek után nem is volt rest Carrey-nek adni a nyitószám lehetőségét az évad hátralévő részében. Alig két évvel később, 1981-ben az ekkor még mindig csak alig 19 esztendős színész megkapta legelső tévéfilmes szerepét az Introducing Janet című produkcióban. Noha ezután több másik televízióba szánt filmben, valamint az 1984-ben adásba került The Duck Factory nevű sorozatban is munkát kapott, a nagy vásznon való debütálásra egészen az ugyanezen esztendőben bemutatásra került Utazó Koporsóig (Finders Keepers) kellett várnia.
Innentől aztán nem volt megállás, hiszen 1985-ben a Csak egy harapásban főszerepet, az 1986-os Francis Ford Coppola-féle három Oscar-díjra jelölt Előre a múltban pedig egy mellékszerepet sikerült megcsípnie, hogy aztán 1988-ban Jeff Goldblum oldalán, A földi lányok csábítók nevű vígjátékban nyújtott alakításával felkeltse a szintén a filmben felbukkanó színészkollégája, Damon Wayans figyelmét, aki ezután nem is volt rest beajánlani Carrey-t testvérének az éppen az In Living Color című szkeccssorozaton dolgozó Keenen Ivory Wayansnak. Valószínűleg az 1990-ben debütált szériában nyújtott lenyűgöző teljesítménye is közrejátszott benne, hogy 1994-ben megkapta a színészi karrierjét hosszú évek után végre ténylegesen beindító szerepét az Ace Ventura: Állati nyomozóban, ami után öt hónappal később máris egy másik hatalmas sikerként elkönyvelt alkotásban, egy bizonyos A maszkban játszott szintén főszerepet. Szintén az 1994-es esztendő terméseként látott napvilágot a Jeff Daniels-szel közösen összehozott Dumb és Dumber - Dilibogyók, mellyel Carrey élete legelső millió dolláros csekkét, nem kevesebb mint 7 millió dollárt tehetett zsebre.
Az 1995-ös év Carrey számára a Joel Schumaer által dirigált, sokak szerint bűnrossz, míg mások szerint bűnös élvezetként is felfogható Mindörökké Batmanről, valamint az Ace Ventura: Hív a természetről szólt, utóbbi esetében a gázsi immáron 10 millió dollárra rúgott, viszont ez még mindig eltörpült az 1996-os A kábelbarátért kapott csekktől, amiért Carrey 20 millió dollárt tudott leakasztani a Sony fejeseitől. A kritikai és anyagi bukásként elkönyvelt A kábelbarát után Carrey 1997-ben a Hanta Boy-jal próbált javítani a renoméján, ám erre végül csak 1998-ban a Peter Weir által rendezett Truman Show-ban nyújtott drámai alakításával került sor, amiért az évi díjszezonban egy Golden Globe-díjjal lett gazdagabb. Mikor azonban kiderült, hogy az Akadémia nem tartotta érdemesnek az Oscar-díjra való jelölésre, Carrey a tőle addigra már megszokott humoros stílusban kissé kiakadt az Akadémia tagjaira, amiért - ahogy ő fogalmazott - azok meglehetősen szűklátókörűen állnak a munkájukhoz.
A 98-as Truman Show után 1999-ben Carrey egy újabb csodálatos drámai alakítással jelentkezett az Ember a holdonnal, ahol a legendás komikus Andy Kaufman bőrébe bújt, mely ugyan egy újabb Golden Globe-díjjal jutalmazta, talán mondanom sem kell, az Oscar ezúttal sem került elérhető közelségbe. Két nagyszerű drámai alakítással a háta mögött 2000-ben a színész mondhatni visszatért a komikusi vénájához, az Én, és én, meg az Irén, valamint a Ron Howard kezei közül kikerült, mai napig szintén klasszikusnak tekinthető A Grincs-csel, majd a 2003-ban a Morgan Freemannel közösen összehozott A minden6ó-val. Újabb drámainak mondható alakításra azonban egészen a 2004-es Andy Kaufman által írt Egy makulátlan elme örök ragyogásáig voltunk kénytelenek várni. Ugyan ebben az évben Carrey a mára kissé elfeledett Lemony Snicket - A balszerencse áradásában Olaf grófként hozta a tőle már megszokott komikusi vénáját, hogy ezután 2007-ben a 95-ös Mindörökké Batman! után ismét együtt dolgozzon Joel Schumacherrel a 23-as szám címre keresztelt meglehetősen nyomasztó thrilleren.
Carrey a karrierje szempontjából kissé szokatlan kitérő után 2008-ban egy újabb komédiával, a Peyton Reed által rendezett az Igenemberrel visszatért a vígjáték műfajához, hogy ezután 2009-ben ezúttal csak szinkronhangként minden idők talán legismertebb karácsonyi történetében - ezzel együtt pedig egy újabb méltánytalanul alulértékelt animációs filmben -, a Karácsonyi énekben működjön közre. A 2011-es Mr. Popper Pingvinjei, majd a 2013-as Ha/Ver 2, nem utolsósorban pedig a 2014-ben bemutatott Dumb és Dumber Kettyó nem kifejezetten pozitív fogadtatása után Carrey néhány évre visszavonult a színészettől, hogy legkedvesebb hobbijának, a festészetnek élhessen, amelyről 2017-ben egy hatperces dokumentumfilm is készült, I Needed Color címen. A színészethez való visszatérésére azonban csak a 2018-ban bemutatott, két évadot megélt Most nevess! című drámában került sor, hogy aztán 2020-ban a Sonic, a sündisznóban Doktor Robotnyikként végre bekövetkezzen az, amire oly sok rajongó oly régóta várt: vagyis hogy Jim Carrey végre ismét teljes erőbedobással, na meg nem kevés odaadással nevettessen meg kicsiket és nagyokat egyaránt. Pont úgy, ahogyan régen is tette.