Már 22 év eltelt azóta, hogy Cartman anális beültetésével megkezdte diadalmenetét Trey Parker és Matt Stone rajzfilmsorozata, a South Park, mely bizony még ennyi idővel a premier után is képes volt megőrizni frissességét, bár humora bizony jelentősen átalakult. A sorozat felépítésén is változtattak a készítők az évek során, hisz az epizódonként elmesélt különálló történetek mellé a 18. évad óta már szezonon keresztül húzódó sztori is érkezett, melyben a pc-láztól, az elnökválasztásokon át, a közösségi médiás térhódításig rengeteg aktualitást feldolgoztak, így türelmetlenül vártam, hogy mit is tartogat még kiapadhatatlannak tűnő tarsolyában a két készítő.
A minap aztán el is indult az új évad, az S22 koncepcióját azonban kicsit sem tisztázta le ez az epizód. Természetesen mondanom sem kell, hogy kevés spoilert azért találhatsz a nyitányról a cikkben, így ha erre érzékeny vagy és még nem láttad az epizódot, akkor itt az ideje egy "Kabbe gyíkok, én leléptem" felkiáltással kanapéra pattanni és megnézni itt a részt - aztán persze gyere és olvasd tovább a cikket.
Döcögős kezdés
A premierepizód valószínűleg nem lesz az a rongyosra nézett SP-rész, mely elé majd még az unokákat is nyugodt szívvel leülteted, ám a két szálon futó történet fő mondanivalóját - és aktualitását - remekül eltalálták a készítők. A legutolsó epizód óta eltelt egy évben ugyanis nem igazán múlt el iskolai lövöldözések nélkül hét az Egyesült Államokban, az ilyen folyamatos tragédiák pedig egy idő után közönyössé teszik a nagy tömegeket. Ezt kívánták érzékeltetni a készítők is azzal, hogy az epizódban többször is feltűnő - és már az előzetesben is ellőtt - tűzharcok közben mindenki a napi rutinját képes megszakítás nélkül űzni és szinte már csak háttérzajként kezelik a ropogó fegyvereket és a halálsikolyokat.
Vagyis majdnem mindenki. Sharon ugyanis - aki a féltő anya képében a józan gondolkodású társadalmat testesíti meg - bár joggal aggódik gyermeke testi épsége miatt, mégis őt tartja furcsának a környezet, Randy pedig egyszerűen betudja ezt az egészet annak, hogy Sharonhoz már megint megérkezett "Vér néni". Természetesen, mint a legtöbb felnőtteket középpontba állító részben itt is Randy viszi a pálmát, minden mondata, minden mozdulata egyszerűen aranyat ér, azt a néhány aprócska mosolyt a kínosan mókás Activity-mutatványai kanyarították arcomra.
A másik sztoriszálon Cartman próbál rájönni, hogy Tokenről másolt dolgozata miért lett egyes, talán köze van ahhoz, hogy Ericnek nem tetszett a Fekete Párduc? Cartman rasszista megnyilvánulásai poénforrásként mindig előkelő helyen szerepeltek a South Park eszköztárában, valahol azonban most mégis azt éreztem, hogy ezt már lenyomták párszor a torkunkon (Zimmarman-világháború), most mégis kicsit gyenge lábakon állt ez a narrált oknyomozás, viszonylag kevés humoros pillanattal.
Minden változik
Kicsit más már ez a South Park, mint amit két évtizede láttál, és valószínűleg a felnőttek kiemelésével arra is utalnak a készítők, hogy bizony egy generáció már felnőtt az ő rajzfilmjükön, és a gyermekek problémái helyett már érdemes kicsit jobban középpontba helyezni az idősebb karaktereket. Hisz bár belül még duzzogó nyolcéves gyerekek vagyunk, könnyen lehet, hogy otthon már szintén egy nyolcéves duzzog a rossz jegyért kapott Fortnite-tiltáson.
Mivel az első részben nem igazán fektették le egy nagyobb átívelés alapjait (maximum Cartman egy elejtett utalásával, illetve a rész végén belengetett sérüléssel) könnyen előfordulhat, hogy a készítők ismét visszatérnek ez epizodikus rendszerhez, azonban vélhetően hasonlóan pengeélen táncoló lesz a stílusa a soron következő részeknek, ezért is használták a promóciós anyagokon a #cancelSouthPark feliratot a készítők. Ti mit vártok az évadtól a kezdés alapján?