Ridley Scott ma 85 esztendős, s míg a legtöbben ilyenkor már járókerettel csoszognak, ő aktívan gyártja a filmeket, tavaly többek közt két művel is előrukkolt Az utolsó párbaj és A Gucci-ház képében. Több projektje is be van jelentve, miközben producerként sem fogja vissza magát, 150 feletti kredittel büszkélkedhet, melyek közt sorozatok, dokumentumfilmek és mozis alkotások is szerepelnek.
Születésnapja alkalmában szerkesztőségünk ismét összeült, hogy megvitassák kedvenceiket a brit legendától. Íme az eredmény.
10. Az utolsó párbaj (2021)
Noha jelen sorok írója nem feltétlenül volt elragadtatva Scott középkori metoo mozijától, azért kár lenne lesajnálni vagy elvitatni az erényeit. Az utolsó párbaj legnagyobb érdeme a cselekményvezetésében rejlik, ahogy többféle perspektívából járjuk körbe a főszereplők sérelmeinek körülményeit. Kicsit kevésbé didaktikusan, meghagyva a misztikumot, még nagyobbat üthetett volna, de a sztori így is visz magával, a színészek remekelnek és az atmoszféra is kiváló. Az ominózus párbaj pedig egy félelmetesen jól kivitelezett jelenetsor, nyers, erőszakos, állatias. Tökéletes zárás.
9. Mennyei királyság (2005)
Az a furcsa helyzet áll fent Scott 2005-ös történelmi eposzával kapcsolatban, hogy a mozis változat és a rendezői két, kvázi teljesen más filmet, s egyben élményt ad. Míg a 144 perces előbbi egy jóval felszínesebb, kevésbé átlátható mű benyomását kelti, addig a 40 perccel hosszabb, bő három órás rendezői vízió már egy sokkal letisztultabb, komplexebb alkotás. Akadnak itt valós alakok és fikciós elemek egyaránt, mindezt a keresztes háborúk világával megfűszerezve, egy elképesztően grandiózus köntösben. A direktor a saját verziójára tekint definitívként, mi pedig ezt maximálisan meg tudjuk érteni.
8. Thelma és Louise (1991)
Scott nevéhez fűződik minden idők egyik legkarizmatikusabb és legerősebb női főhőse (rá még visszatérünk), ám a Thelma és Louise-ban két nemkülönben ikonikus figurával sikerült előrukkolnia (pontosabban Callie Khouri írónak). A két főszereplő hölgy megunja a hétköznapokat és elmennek jól érezni magukat. Az idill aztán egy bűnügyi sztorivá duzzad és csupa fura figurát sodor az útjukba, az élen a fiatal Brad Pitt által alakított J. D.-vel. Mit sem vesztett erejéből ez a szórakoztató keserédes road movie, sőt, még aktuálisabb és garantált siker lenne, ha ma jelenne meg. Fröcsögés nélkül tudott mesélni a férfi, női egyenjogúságról, az ominózus befejezést pedig garantáltan nem felejtjük el soha.
7. Hannibal (2001)
Nem volt egyszerű dolga a rendezőnek, amikor bevállalta, hogy folytatja minden idők egyik legjobb krimi-thrillerét, A bárányok hallgatnakot. Noha Anthony Hopkins visszatért a címszerepben, Jodie Foster helyét Julianne Moore vette át és a komplett film más irányt vett. Ez nem feltétlenül baj, de tény, hogy a Hannibalban már ténylegesen Lecter a főszereplő, illetve a krimi és thriller elemeket sok esetben felváltják a horrorbetétek. Az összkép kellően nyers és erőszakos, a show-t pedig lopja Gary Oldman eltorzult arcú antagonistája, Mason Verger. A végeredmény természetesen nem ér fel az elődjéhez, de így is korrekt darab.
6. Mentőexpedíció (2015)
Sokan a Mentőexpedíciót tartják Scott utolsó igazán jó filmjének, amiben van némi igazság. Az Andy Weir regénye alapján készült mű egy, a Marson ragadt botanikusról szól, aki többek közt elkezd krumplit termeszteni a vörös bolygón. Ez persze komikusan hangzik és sarkítja a mű valódi erényeit, miszerint hiába történnek benne ehhez hasonló dolgok, elhisszük neki. Aggódunk a főhősért, drukkolunk, hogy hazatérjen és egyszerűen jó nézni, ahogy ennyien összefognak a nemes cél érdekében. Tanmese a kitartásról, emberségről, miközben sci-finek és remek humorú kalandfilmnek sem utolsó.
5. Gladiátor (2000)
Scott mindig is otthonosan mozgott a nagyszabású történelmi filmek zsánerében, persze voltak ballépései (Exodus), de tudja, miként kell más korok eposzokba illő történeteit a vászonra vinni. Ezt a Gladiátorban járatta a csúcsra, a tábornokból rabszolgává váló Maximus (Russell Crowe) kálváriája egyszerre működik brutális akciófilmként és szívszorító karakterdrámaként, melyet olyan mellékalakok koronáznak meg, mint Joaquin Phoenix visszataszító Commodus császára. Scott itt állt legközelebb az Oscarhoz (maga a film öt aranyszobrot nyert), de végül alulmaradt Steven Soderbergh-el szemben, aki a Traffic-kel diadalmaskodott.
4. Amerikai gengszter (2007)
Mi sem bizonyítja jobban Scott sokszínűségét annál, minthogy a gengszterzsánerben is sikerült maradandót alkotnia, ráadásul a 2000-es évek végén, amikor a műfaj finoman szólva sem élte már virágkorát. Frank Lucas (Denzel Washington) drogbáró igaz története önmagában is érdekes, nem is beszélve az őt üldöző nyomozóról. Kettejük kapcsolata adja a mű savát-borsát, s noha a film sokkal több fiktív elemet tartalmaz, mint valóst, az összkép működik. A rendező profizmusa, stílusjegyei mind visszaköszönnek, amihez Denzel Washingtonon kívül olyan sztárok asszisztálnak, mint Russell Crowe, Chiwetel Ejiofor vagy Josh Brolin.
3. A sólyom végveszélyben (2001)
Amikor Scott három legjobb filmjét emlegetik, szokás megfeledkezni erről a gyöngyszemről. Érthetően egy ilyen filmográfiával rendelkező rendezőnél nehéz úgy felállítani a dobogót, hogy mindenkinek megfeleljen, de A sólyom végveszélyben az egyik legjobb modern háborús alkotás. A szomáliai polgárháborúba belefolyó amerikai katonák balul elsült akciója, a felvezetés után egy non-stop adrenalinfröccsbe fullad és pátosz nélkül, a maga nyers valójában mutatja meg, milyen amikor a fejesek arroganciája emberéletekbe kerül. Töménytelen mennyiségű sztár, hibátlan technikai kivitelezés és magával ragadó hangulat. Scott harmadik, és egyben (eddigi) utolsó rendezői Oscar jelölése.
2. Szárnyas fejvadász (1982)
Kevés annyira megosztó kultfilm létezik, mint a Szárnyas fejvadász. Szerkesztőségünkben is sokan inkább csak tisztelik, mintsem szeretik, ám így is képes volt elcsípni a dobogó második fokát. A maga idején anyagi bukás volt, szépen lassan építette ki a rajongói bázisát és vált viszonyítási alappá a zsánerben. Vizualitása, atmoszférája, gondolatisága számos filmest inspirált, mondandója többféleképp értelmezhető, világában pedig pillanatok alatt el lehet merülni. Egy korát megelőző, sötéten csillogó, esőáztatta anomália, melyet lehet szeretni, vagy gyűlölni, de megkerülni képtelenség.
1. A nyolcadik utas: a Halál (1979)
Egy kultikus franchise elindítója, a klausztrofób sci-fi horror alfája és ómegája, mely több mint 40 év távlatából is működik. Ahogy a misztikumot és a feszültségkeltést használja, az tanítani való, nem is beszélve a szűk helyszínekről, a karakterekről (Sigorney Weaver Ripley-je a filmtörténelem egyik legtökösebb női figurája) és persze magáról a xenomorphról. Nincs szükség komplex történetre, állejtő csavarokra, sőt a cselekményvezetés is komótos, ám pont ettől működik a suspense. Az ismeretlentől való félelem megadja a tökéletes paranoiahangulatot, emellett a minimális fricska a gigacégeknek is betalál, így alkotva meg egy olyan összképet, melyet azóta sem tudtak megismételni.
