Szeretjük az antológiákat. Legutóbb a Blake Crouch nevével fémjelzett Elhagyott part című novelláskötet is bizonyította, hogy mennyire lebilincselő válogatást is össze lehet hozni így, de persze benne van az a rizikó is a műfajban, hogy a végeredményben több lesz a gyenge vagy felemás történet, mint a valóban erős. Hasonlóan kétesélyes a helyzet az eredettörténetekkel is: bár izgalmas belegondolni, hogy honnan indult egy általunk kedvelt karakter, azonban óhatatlanul a felfedezés óhatatlanul is magában hordozza azt a veszélyt, hogy a múlt rányomja a bélyegjét a jelenre.
A Mega City-k kialakulására és Dredd származására legalább annyian kíváncsiak, mint arra, hogy Batman miképpen állná meg a helyét Gothamen kívül vagy éppen a jövőbe ugorva. Az alábbi három kötetében mindegyik kérdésre választ kapunk hol kisebb, hol nagyobb mértékben.
Judge Dredd - Dredd bíró: Eredet
Sokan bűnös élvezetként tekintenek a Sylvester Stallone főszereplésével készült, 1995-ös adaptációra, mások a Karl Urban nevével fémjelzett, 2012-es filmet tartják a legjobb feldolgozásnak, de abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy Dredd bírót és világát nem becsülik meg eléggé Hollywoodban. Szerencsére képregények tekintetében bőven kárpótolja a jogokat birtokló 2000 AD kiadó a rajongókat, és alkalomadtán a hazai olvasóknak is csurran-cseppen valami. A Fumax élen jár ebben, hiszen a nosztalgiázásra építő Dredd bíró aktái 01 és a törvényt megkérdőjelező Dredd bíró: Minden birodalom elbukik után jelentkeztek egy az előzményeket elmesélő kiadvánnyal, az Eredettel is, amely végre minden kérdésre választ ad az igazságosztó világával kapcsolatban.
Az Eredetből kiderül, hogyan vált Amerika kietlen pusztasággá, miképpen lettek a Mega-Cityk, honnan származik Dredd és milyen módon kezdtek el a bírók rendet tenni az utcákon. A kérdéseinkre a karaktert megalkotó John Wagner és Carlos Ezquerra adják meg a történelmi leckébe csomagolt válaszokat, amiket egyfajta figyelmeztetésként is felfoghatna a világunk. A történet meglehetősen masszív, rengeteg minden derül ki és akarva-akaratlanul még Dredd is elárul magáról egy-két dolgot - ez nem az a fajta kötet, amit leülve azonnal végigrágunk, igényli a szünetet, az ülepedést, amit alátámasztanak a panelekkel eltöltött időmennyiség is. Na nem az elképesztő részletesség miatt, hanem mert Ezquerra és Kiv Walker rajzai, színei annyira passzolnak Dredd világához, hogy örömmel szívjuk magunkba a hangulatot még akkor is, ha a város minden mocska elevenedik meg előttünk. Az Eredet nem hibátlan, nem minden párbeszéde és rajza remek, de egy rajongónak kihagyhatatlan.
Batman: A világ
Bár Magyarország nem került bele, így is egészen impozáns vállalkozás volt, hogy a Föld minden tájáról származó képregényművészek a saját nemzetükre formálták kicsit a Denevérembert ebben a tizennégy sztorit felsorakoztató antológiában. A legismertebb alkotópáros egyértelműen az amerikai Brian Azzarello és Lee Bermejo, de az a leghasznosabb a Batman: A világban, hogy általa olyanok munkásságát is megismerhetjük egy globálisan kedvelt, nagy horderejű karakteren keresztül, akikkel másképp talán soha nem találkoznánk volna az életben (a személyes kedvencem a francia Párizs című sztori volt Mathieu Gabella írásában és Thierry Martin rajzolásában, de valami megfogott a német Egy szebb holnapban is Benjamin Von Eckartsberg és Thomas von Kummant jóvoltából).
A művészek egyedi stílusa, sajátos felfogása, valamint a különféle látványvilágok (akad festményszintű, webképregény típusú, fekete-fehér és videojátékos hatású is) és a kulturális sokszínűség miatt (egyszerre szürreális és unikális élmény a bőregeret japán vagy orosz verzióban látni) mindenképpen érdekes és értékes lett a kiadvány, ezek pedig többnyire feledtetni tudják azt is, hogy a történetek nem egyenlő szinten vannak minőség és mondanivaló tekintetében, vagy éppen túlságosan is szájbarágós tanulsággal rendelkeznek.
Batman: Az utolsó lovag a Földön
A képregényiparban meglehetősen gyakori az univerzumok egyesítése vagy rebootolása, hogy felfrissítsék az érdeklődést és új kreatív irányokat határozzanak meg. A DC-nél végbement The New 52 pontosan ilyen volt, a Batman főszériát pedig Scott Snyder vette át. Snyder vezetésével olyan izgalmas és fordulatos sztorikat kaptunk, mint a Baglyok Bírósága vagy a Dark Nights: Death Metal, amiket a legendás rajzolóval, Greg Capullóval együtt jegyez. A háromrészes minisorozat, Az utolsó lovag a Földön a Snyder-érának ad egy nem mindennapi konklúziót egy érdekfeszítő felütéssel: kezdetben ugyanis Bruce Wayne Arkhamban ébred fel, fiatalabban, és a környezete - élen Alfreddal - azt próbálja belé sulykolni, hogy a jelmezes kalandjai valójában téveszmék voltak. A finom utalásokkal és erős atmoszférával bíró indításban azonban nincs időnk elmerülni, bármennyire is szeretnénk, mivel gyorsan egy poszt-apokaliptikus világban találjuk magunkat a Denevéremberrel együtt, ahol Snyder elképesztő mennyiségű ötletet vonultat fel, gyúr össze és próbálja meg letuszkolni a torkunkon Capullo zseniális rajzait használva folyadékként.
A jövőben játszódó sztori nem csupán azért izgalmas, mert sorra csodálkozhatunk rá, hogy mivé váltak a DC ismert karakterei, de azért is, mert folyamatosan megkérdőjeleződik a jó és a rossz fogalma, és kiderül, hogy ki mennyire hajlanó feladni az emberségét a túlélésért. Az utolsó lovag a Földön minőségét is a kettősség jellemzi: mesterien helyezi el az olvasót egy-egy helyzetben, hogy aztán amikor kényelmesen elhelyezkedett, kiugrassza őt; igyekszik megváltástörténetként funkcionálni és fontos gondolatokat megfogalmazni, a végére mégis elfogyott a kreativitása; vannak benne ízetlenebb történések, amiket szerencsére megmentenek Capullo ábrázolásai. Összességében egy olyasfajta képregényről van szó, amit nem bánsz meg, ha elolvasod, és egyes elemei elgondolkodtatnak, mégsem válik maradandóvá és nem kerül fel a Batman-toplistádra.