A képregényekkel és könyvekkel foglalkozó rovatunk keretében igyekszünk lefedni minden műfajt, így a korábbiak során olvashattatok többek között Mucsi Zoltán életéről, a Paper Girls-ről, Xavier világáról, az A Hail Mary-küldetésről, a StarCraftról, a Dűnéről, a gyerekbarát Alienről és a V, mint vérbosszúról is. Ezúttal újabb kivételes, a zsánerekkel bátran játszó történeteket ismertünk meg az Agave Kiadónak köszönhetően, amik között helyet kapott egy Jurassic Park kaidzsúknak, egy novellás sci-fi Kánaán, egy virtuális valóságban való tobzódás és egy gyilkos öregek otthona is.
John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság
Több ismerősöm is ajánlotta már Scalzitól a Vének háborúját, de eleddig valahogy kimaradt az életemből, a szerző legújabb műve azonban elérte, hogy hatalmas lelkesedéssel szerezzem be az összes eddigi írását. Alapvetően talán nem tűnhet nagy durranásnak a sztori, pedig nagyon is az: adott egy megélni próbáló fiatal, akinek egy világjárvány sújtotta világban kell megpróbálnia megtartania a munkáját, azonban egyik pillanatról a másikra kihúzzák a lába alól a talajt. Ám a szerencsének köszönhetően kap egy állásajánlatot, amelynek komolyságával csak akkor szembesül, amikor kiderül számára, hogy egy alternatív Földön kell Godzilla-méretű lényekkel dolgoznia. A fiúval együtt mi is rácsodálkozunk erre a páratlan világra, olvasás közben úgy éreztem magam, mint mikor Harry Potter először ment a Roxfortba, csak éppen Jurassic Parkos köntösben.
Scalzinak nem csupán ahhoz van tehetsége, hogy a figyelmet folyamatosan fenntartva, apránként vezessen be minket az újdonságokba, de ahhoz is, hogy mindezt gördülékenyen, humorban gazdag módon tegye, amely abszolút nem halványítja el a komolyabb pillanatokat sem. Kevés nagyobb elismerés létezik egy író számára, minthogy az olvasó hangosan kacag egyes párbeszédein vagy éppen a nap munkával töltött részében alig várja, hogy visszatérhessen a könyvéhez, márpedig a Kaidzsú Állatvédő Társaság ezt könnyedén képes elérni, még akkor is, ha nem rajongunk az óriás lényekért vagy éppen félünk tőlük. A KÁT nem horrorisztikus, nem túlzottan drámai és nem is olyan pusztításpornó, mint amit a Tűzgyűrűben vagy a Godzilla-filmekben láthattunk - pontosan olyan mértékben van benne minden műfaj, amennyire kell, miközben sorjáznak a popkulturális utalások.
Blake Crouch: Elhagyott part
Antológiakötetet kiadni mindig hatalmas rizikó, hiszen mi van akkor, ha a beválogatott novellák közé bekerülnek olyanok, amik gyengébb minőségükkel lehúzzák a valóban nívós darabokat? Blake Crouch szerencsére van olyan jó szerkesztő, mint amilyen tehetséges író, ennek köszönhetően az ő nevével fémjelzett, hat sci-fi történetet elmesélő Elhagyott part konstans színvonalat kínál. Mi van akkor, ha egy játékfejlesztő egy kódolási hibával létrehoz egy önfejlesztő mesterséges intelligenciát? Mi vár arra a katonára, akit egy kis kolóniáról visszaküldenek a már élhetetlennek hitt Földre? Lehetséges lenne, hogy a tudomány ne csak a leendő gyermekünk nemét, hanem az életének fontosabb fordulópontjait is megjósolja? Ilyen és ehhez hasonló izgalmas feltevésekkel játszadozik el hat író, Crouch mellett az A marsit író Andy Weir, az A beavatott-szériát jegyző Veronica Roth, a Szellemek a fejben-t alkotó Paul Tremblay, az Egy úr Moszkvában kapcsán is ismert Amor Towles, valamint N.K. Jemisin, akinek a nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint az A megkövült égbolt és Az obeliszkkapu.
A változatos hosszúságú írások ellenére a szerzők egytől-egyig figyelemre méltó feltevéseket fogalmaztak meg és lebilincselő módon fejtették ki a témákat, egy-kettő közülük képes az olvasót még sokáig elgondolkodtatni, de vannak olyanok is, amikbe könnyen bele tudjuk képzelni magunkat. Az Elhagyott part nagyon érdekes gondolatkísérletek gyűjteménye, amiknek többségét valószínűleg a legtöbben örömmel látnák film vagy sorozat formájában - Crouch novellájából tervben is van egy.
Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg
A brit televíziós producer és műsorvezető, Richard Osman 2021-es könyvével, az A csütörtöki nyomozóklubbal új oldaláról mutatta meg magát, a világ pedig falta az egy nyugdíjasklub körmönfont lakóinak detektívsztoriját. A rejtélyes Elizabeth, a mindig vidám Joyce, a bölcs Ibrahim és a harsány Ron rendőrökkel kiegészült csapata parádés pillanatokat okozott a kritikusoknak és olvasóknak egyaránt, így nem is volt kérdéses, hogy Osman szállítja a folytatást, amely nem okozott csalódást.
A férfi aki kétszer halt meg című könyv a már jól megszokott csapatot vonultatja fel, akik nem csupán a humoros pillanatokat szállítják parádés módon, de boncolgatnak komolyabb témákat is. Osman nagyon jól megtalálja az egyensúlyt a dráma és a humor, az átmenetet nevetés és sírás között, teszi azonosulhatóvá a nyugdíjasokat, a rendőröket, sőt alkalomadtán még a negatív szereplőket is. Egy picit még sikerült is szintet lépnie, ugyanis az események kibontakoztatása mellett a karaktersorsokra, hátterekre is szentel időt, így többet megtudhatunk Elizabeth ködös múltjából, betekintést kaphatunk Ibrahim lelki világába, megismerhetjük Ron családi helyzetét és ízelítőt kapunk Joyce anya-lánya konfliktusaiból is, az pedig remek húzás az író részéről, hogy rajtuk kívül nagyobb figyelmet szentel egyes kedvelt mellékszereplőknek is (mint Bogdan, Chris és Donna). Talán a csavar nem üt akkorát, mint az előző rész esetében, de a könyv olvasatja magát.
Matt Ruff: 88 név
Mindig tiszteletet érdemel, ha egy szerző a végletekig elmerül a könyvének témájában, és érezhető a végeredményen, hogy alapos ismeretekkel rendelkezik vele kapcsolatban, illetve határozott víziója van. Matt Ruff legújabb regényével a hozzám is közel álló videojátékok világa előtt tiszteleg és egyúttal figyelmeztet arra, hogy milyen veszélyeket tartogathat a virtuális valósággal teli jövő. Főhőse, John Chu egy "serpa", aki társaival együtt jó pénzért virtuális kalandokra kíséri az ügyfeleit különböző online szerepjátékokba, ahol a legügyetlenebbeknek is lehet sikerélményük anélkül, hogy heteket töltenének fejlődéssel - már ha eléggé megfizetik. Chu biznisze azonban veszélybe kerül egy titokzatos új ügyfél miatt, de a külső mellett egy belső fenyegetéssel is szembe kell néznie, ugyanis az egyik csapattag bomlasztó viselkedése kihat a megrendelésekre is. Ruff sajátos megfogalmazásban, egyedi hangulattal mesél erről a disztópikus online világról, amelyben igyekszik szómagyarázatokkal segíteni a videojátékos szcénában járatlan olvasókat. A 88 név azonban sokszor túlságosan is szókimondó, nem tudja folyamatosan fenntartani a figyelmet, a karaktereket nehezen hozza közel hozzánk és hamar kiszámítható a csavar is. Lényegében a szegény ember Ready Player One-ja.