Kozmikus Szellemlovas - A bébi Thanosnak meg kell halnia
A Bosszúállók: Végtelen háborúnak és Végjátéknak köszönhetően már azok is ismerik Thanost, akik soha nem forgattak egyetlen képregényt sem. A filmek viszonylag egyértelművé teszik az Őrült Titán motivációit, azonban rengeteg füzet van, amik árnyalják a képet. A Thanos győz folytatásának szánt Kozmikus Szellemlovas - A bébi Thanosnak meg kell halna azzal a kérdéssel játszik el, amit már a címben lelőnek: mi van, ha valaki - jelen esetben Frank Castle - visszautazik az időben, és még azelőtt végez a csecsemő Thanosszal, hogy az bármi szörnyűséget elkövethetne? Természetesen ezt könnyebb kigondolni, mint megtenni, így még egy olyan gyilkológép számára sem egyszerű a döntés, mint a Megtorlóból lett Kozmikus Szellemlovas. Morális tépelődéseit olyan eposzokba illő momentumok szakítják meg, mint a harc a Galaxis Őrzőivel, a Galactusszal való összeakadás vagy épp a szörnyű (?) jövő megismerése, így valószínűleg nem vagyunk egyedül azzal, ha azt mondjuk: csak kapkodtuk a fejünket az események hatására. A teljes 2018-as Cosmic Ghost Rider minisorozatot és a 2018-as Thanos Legacy fő történetét tartalmazó képregény néha kicsit zavaros és a végére több kérdése marad az olvasónak, mint válasza, mégis olyan színpompás oldalakkal és badass főszereplővel operál a történet, hogy vétek lenne kihagyni.
Hulk: Szürke
Ha már olvastátok a Pókember: Kéket, valamint a Fenegyerek: Sárga című kötetet Jeph Loeb-tól, akkor nagyjából tisztában lehettek azzal, hogy mire is számíthattok, ha kezetekbe veszitek a Hulk: Szürkét. Nagyjából a metódus és az attitűd ugyanaz, mint eddig: adott egy klasszikus szuperhős, aki magányában gondolataiba és emlékeibe réved és elmeséli, hogyan habarodott bele mostanra már halott szerelmébe. Alapvetően mind a három alkotás hasonló minőségben íródott és rajzolódott (Tim Sale keze munkáját csodálhatjuk ezúttal is), ám így harmadik nekifutásra valamelyest veszít az újdonság erejéből. A szomorkás hangvétel ezúttal is ül, ahogyan az is jól áll a sztorinak, hogy ezúttal is a címadó hős eredettörténetét látogatjuk újra (a legfontosabb elemekkel), de dacára minden erényének, sajnos így is azt éreztem, hogy Loeb az önismétlés hibájába esett.
Judge Dredd - Dredd bíró aktái 01
Talán nevetni fogtok, de a Sylvester Stallone nevével fémjelzett adaptációt bűnös élvezetnek tartom, viszont a Karl Urban főszereplésével készített változatot szeretem igazán. Azonban mindig is bele akartam kóstolni Dredd aranykorába, a klasszikus kezdetekbe, ami miatt évtizedek óta ismert és szeretett a kőkemény igazságosztó. A Judge Dredd: The Complete Case Files 01 és 02 válogatott történeteit felvonultató Dredd bíró aktái 01 igazi szerelmeslevél a nosztalgiának címezve: fekete-fehér megjelenése, epizodikus "fejezetenként egy ügy" jellege és a régmúltat idéző rajzstílusa együttesen teremtik meg azt a páratlan érzést, amit akkor érezhettek a képregényolvasók, mikor az eredeti füzeteket lapozgatták a megjelenésük idejében. A szatírától tocsogó sztorigyűjtemény érdekesebbnél-érdekesebb kalandokat tár elénk, amik ugyan remek látleletet adnak a bíróról és világáról, viszont aki egy összefüggő, komolyabb történetre vágyik, az rossz ajtón kopogtat. A Dedd bíró aktái 01 kétséget kizáróan jól jön, ha meg akarjuk érteni a karakter kultikusságát, viszont a fekete-fehér illusztrációk ízlés dolgát képezik, ennek fényében tekintsetek erre a kötetre.
Tokyo Ghost - Tokió szelleme
Rick Remender és Sean Murphy képregénye igazi csemege: ambiciózus, vad víziókkal bombázó, burjánzó kreativitású cucc. A történet a távoli jövőbe kalauzol bennünket, ahol minden ember a világhálón lóg megállás nélkül, miközben tobzódik az erőszak és az agymosás. A főszereplőink egy szerelmespár, Led és Debbie. Led techfüggőként éli hétköznapjait, Debbie viszont azon kevesek egyike, aki nincsen "bedrótozva", így kvázi függetlenként szemléli az eseményeket. Ők ketten fejvadászként dolgoznak, egy "utolsó" melójuk pedig Tokióba vezényli őket, egy olyan helyre, ami teljesen független minden technológiától. Szeretnének letelepedni, ám a múlt árnyai visszacsapnak. Félő volt kicsit a történet elején, hogy az egész nem lesz több egy öncélú erőszakoskodásnál és vadulásnál, erről azonban szó sincs. A Tokyo Ghostnak meglepő módon helyén van a szíve és nagyobb érzelmi intelligenciával rendelkezik, mint elsőre gondolnánk - ne tévesszen meg bennünket a szókimondása és a sok péniszrajz. Murphy rajzai nagyszabásúak, élettel teliek és sokszor kifejezetten gyönyörűek, remekül aláhúzzák az egész ábrázolt világ őrületét és a főhősnőnk által vágyott szépséget, tisztaságot. Szerkezetileg ugyan néhol kissé szerteszét van, de így is kiváló darab, amit nem lehet eléggé ajánlani.
Hamarosan újabb képregényekkel jelentkezünk, addig is írjátok meg kommentben, hogy ti olvastátok-e a fentiteket és mi a véleményetek róluk.