"Mi az, hogy nincs?!" - kérdezheti a nyájas olvasó. "Ez a kritikus már megint oltári nagy tahó. Hisz olyan vicces ez a mogorva zöld alak, Jim Carrey bőrében (mondhatod) még bírtalak." Csakhogy azóta eltelt 18 év, a lelkesedésünket pedig elvitte a HÉV. Klasszikushoz nyúlni pedig csak szépen, okosan lehet, máskülönben a rajongók beverik a képedet. Más az eset, ha törzsközönséged nagyja gyerekek, akiktől bármiféle kritika a producerekről lepereg. Így lehetett ezzel a Chris Meledandri, akinek újabb meséje csak egy színes kis hakni.
Persze az Universal meséknek is meg van a maga varázsa, feltéve ha elvárásainkat nem rakjuk fel a garázsra. Volt itt Minyonok, Énekelj! és Kis kedvencek titkos élete, Gru pedig a mozikat már vagy háromszor vette be. Most itt van újra animált köntösben a Grincs, aki a tengerentúlon továbbra is igazi közkincs. Így van ezzel Dr. Seuss legtöbb meséje, ki rímes kritikával látott a vesédbe. Persze nem annyira, hogy ne értse meg gyerek és felnőtt, történetei tanulságosak és könnyedek, akár egy bolyhos felhő.
Könnyedségben persze nincs hiány most sem, cuki kutyustól és mémbe illő kecskétől lesz könnyes minden szem. Az intelligenciát és az érdemi kritikát inkább kint hagyták a küszöbön, hogy producerek nyerészkedjenek a merchandising plüssökön. Mi tagadás, Horton után Grincsnek is jól áll az animált köntös, de nem ártott volna valami pluszt is kapni, ha gyermekünk nevet egy öblöst.
Mert sok hasra esés mellett a Téllopó itt van, ehhez kétség sem fér, csak nem biztos, hogy egynél több megnézést ez a zöld kópé megér. Hiába tölti meg eredetiben élettel a Benedict Cumberbatch, ki eme vérszegény koncepción hatalmas sebtapasz. Magyarban tolmácsolja őt nagy intenzitással a Nagy Ervin, ki eleven, mint őrlángnak a kerozin. Grincs mélysége sem ér fel Carrey-hez, de még Chuck Jones rajzfilmje is többet mutatott egy zsémbes szomszédhoz képest.
Ettől még karácsony tájékán jól tud esni egy ilyen kis animáció, elvégre agyunknak ez kell ilyenkor, nem pedig a pankráció. Mégsem kerül fel a Reszkessetek, betörők!-kel, vagy Ron Howard mozijával egy polcra, de amíg nézed, abszolút ártalmatlan móka. Hiányérzet miatt csak utána vakarod a fejed, és csak suttogva mered megszólítani a nejed: "Szívem! Nehogy meghallja a gyerek, de ennél csak jobbat érdemlünk, nekem elhiheted." Sajnos hiányzik ebből a meséből az érdemi dráma, úgyhogy részemről elég is a kínrímekből mára.