Hirdetés

A legnagyobb showman - Kritika

|

Hugh Jackman újból dalra fakad, közben pedig a cirkuszt is feltalálja.

Hirdetés

P.T. Barnum szegény család sarja, aki az 1800-as évek Amerikájában pont egy tehetős háttérrel rendelkező hölgybe szeret bele. Ettől fogva életében nem csak a mindennapok átvészelése, de a lehető legideálisabb körülmények megteremtése is létfontosságú szerepet kap, hogy családja semmiből se szenvedhessen hiányt. Barnum mindent feltesz hát, hogy olyan szórakozást nyújtson a leendő közönségnek, mint azelőtt még soha senki. Összeverbuvál néhány meghökkentő fizikai attribútummal bíró személyt, hogy velük hódítsa meg a világot, annak legelső cirkuszában.

Hirdetés

A korrektség kedvéért leszögezném, hogy A legnagyobb showman igaz történetet dolgoz fel, ám a film során nem csak a képi világot illetően szabadul el a készítők fantáziája, szóval ezt a tényt érdemes a helyén kezelni. A filmet Michael Gracey dirigálta, akinek ez az első rendezése, ami azért kiemelendő, mivel A legnagyobb showman azonnal 3 Golden Globe-jelöléssel indított, így Hugh Jackman a 2012-es Nyomorultak után egy újabb sikeres musicalhez adhatja nevét. Kifejezetten szeretem a kosztümös, színes zenés filmeket, ám rendre tapasztalom, hogy a pazar látvány és hangzás közepette egy dolog nem jön át az ilyen alkotásokból: a lélek. Reménykedtem, hogy most más lesz a helyzet.

Vegyük sorra mindazt, amiben A legnagyobb showman garantáltan kiszolgálja majd a musicalre éhes nézőket. A cselekmény alapvetően a már jól ismert "felemelkedés, majd bukás" sémát követi, ami a teljes kiszámíthatóság ellenére is abszolút magával tudott ragadni. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy Gracey rendezésének musical mivolta nem csak a film zsánerét határozta meg, de a cselekményre is közvetlen hatással volt, mert ugyan a klasszikus értelemben vett "cirkusz" nem egyenlő a zenés mulatsággal, a musicaleket jellemző pompa és öröm vitte magával a történéseket. Különösebb izgalmak a film utolsó harmadában már nem nagyon érhetik a nézőt, picit kifullad addigra a történet, ám A legnagyobb showman színes látványvilága, dinamikus koreográfiája és a megunhatatlanul fantasztikus dalok olyan erővel tudják berántani a nézőt, amiről a cirkusznak, színháznak, esetünkben a mozinak minden esetben szólnia kellene.

A legnagyobb showman az emberi sokszínűség csodáját és fontosságát hirdeti, ez pedig amilyen mély gondolat, rendre annyira felszínesen kerül kifejezésre. Fájó bevallani, de A legnagyobb showman sem a kivételek táborát erősíti, hiába volt rám meglepően nagy hatással ez a bő másfél óra. A film legfontosabb üzenete, ami által maga a cirkusz is megszülethetett, a pazar összképbe belerondítva méltatlanul felszínesen lett elmesélve, hiába éneklik ki a tüdejüket háromméteres emberek és szakállas nők, a sokszínűség, mint olyan megdöbbentően kevés szerephez jut a film drámájában, ellenben Barnum személyes vívódásaival. Talán emiatt is érzem úgy, hogy A legnagyobb showman nagyon könnyen a musicalek azon kategóriájába eshet, amit az írás elején felvázoltam, ezzel a középszerűség homályába sodorva magát. Nos, ez volt a cikk objektív része, ugyanis nem hazudhatok: a dalokat rongyosra hallgatom, a filmtől pedig repes a szívem.

Egy musicalről beszélünk, nyilván az egyik legfontosabb szempont, hogy mennyire működnek a dalok mind önmagukban, mind a cselekményben betöltött szerepüket nézve. A legnagyobb showman dalai egytől-egyig kiválóak, a végig jelenlévő dráma mellett is zavartalanul hirdetik az élet szépségét, és megmagyarázhatatlan módon töltik meg az ember szívét reménnyel. A dallamok fülbemászóak és emlékezetesek, Hugh Jackman pedig továbbra is a színészszakma egyik polihisztora, hiszen lubickol az ambiciózus P.T. Barnum szerepében, közben hangjával magabiztos teljesítményt nyújt. Az egykori Disney tini sztárokat, Zendayát és Zac Efront kifejezetten szívderítő volt együtt látni, és mindketten újfent bizonyították, hogy van helyük a showbizniszben. A Rebecca Ferguson száján keresztül dalra fakadó, egykori The Voice versenyző Loren Allred egészen letaglózó dalt tudhat magáénak, míg a szakállas hölgyet alakító Keala Settle is joggal kapott Golden Globe-jelölést. A castingra nem lehet panasz, még úgy sem, hogy Hugh Jackman és Zac Efron alaposan elviszik a showt, a többiek a film második felére már nem igen jutnak szóhoz.

Hiába látom, hogy sokaknál miért nem fog működni A legnagyobb showman, vagy azt, hogy néhányan joggal illetik majd olyan jelzőkkel, hogy felszínes vagy éppen giccses, nálam mégis nagyon működött az élmény. A már-már fantasyket idéző látványvilág, a kiszámítható, mégis érdekes cselekmény, Hugh Jackman karizmatikus játéka és léleksimogató dalok remekül működnek együtt. Nem fogja mindenki szeretni A legnagyobb showmant, aki viszont igen, az egy hatalmas mosollyal az arcán hagyja majd el a mozi termet. 

A legnagyobb showman

Kinek Ajánljuk
  • Azoknak, akik vevőek egy fantasztikus soundtrackre.
  • Akiket nem zavar a színes, néhol túlzó látványvilág.
  • Akik már eddig is szerették, vagy esetleg még nem látták még Hugh Jackman ezen oldalát.
Kinek Nem
  • Azoknak, akiket képtelenség beszippantani egy kiszámítható történettel a háttérben.
  • Akik nem kedvelik a rikító, pompázatos alkotásokat.
  • Akik többre vágynak, mint egy szívderítő alkotás.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.