Hogy miért kockázatos vállalkozás manapság westernt forgatni, azt nyilván sokat lehetne vitatni. Pedig egykor az álomgyár legnépszerűbb műfaja volt, az olyan ikonikus alakjainak hála, mint például John Wayne. Népszerűsége talán abban rejlett, hogy a fiatal amerikai történelemről mesélt, igaz mai szemmel nézve eléggé egyoldalúan, így a világ változásaira a műfaj nem nagyon tudott reflektálni, kivéve talán Kevin Costner Oscar-díjas klasszikusát, a Farkasokkal táncolót. Mostanság pedig még ennyire sem képes, hiszen az amerikai történelem helyett a nézőknek sokkalta jobban fekszik a lényegesen kötetlenebb amerikai mitológia (értsd. szuperhős filmek), így ha valaki 220 millió dollárt tapsol el egy misztikus kaland-westernre, annak nagyon jónak kell lennie. A magányos lovas nem lett az, de szerencsére vállalhatatlan se.
A magányos lovas – Kritika
Van, hogy egy film szerencsétlen csillagzat alatt született és már a kezdet kezdetén halálra van ítélve. Az újabb Depp-Verbinski projekt is ilyen, de közel se annyira rossz, mint a híre.
Hirdetés
Hirdetés