A magányos lovas – Kritika

Az viszont kétségtelen, hogy a sok hercehurca a film körül érződik. A kezdeti 150 milliós büdzsé megszaladt, még úgyis, hogy vérfarkasokat vágtak ki a scriptből, valamint a rendező a saját zsebéből állta a történet szempontjából kulcsfontosságú vonatok újjáépítését. Azonban még így is egy alapvetően szórakoztató, western környezetbe helyezett, tartalmas (de nem fordulatos, vagy okos) kalandfilmet kaptunk, ami - ha csak a délutáni matinék szintjén is - de visszahozott valamit a műfaj szellemiségéből.

A film egyik problémája viszont a fent említett tartalmasság, amit úgy néz ki Gore Verbinski rendező a harmadik karibi kaland után csak ideiglenesen tudott elhagyni, így a film fél órával hosszabb, mint ildomos volna. Ráadásul ez a dagályosság nem egyszer logikai bakiktól sem mentes, amikre ráadásul nem egyszer (merészen) a film hívja fel a figyelmet, mondván, hogy a történet mesélője már nem emlékszik pontosan minden eseményre, de van, hogy egy szorult helyzetet egy nem hétköznapi ló bedobásával oldanak fel a készítők.

A másik kritikus pont pedig maga Johnny Depp, aki a tavalyi Éjsötét Árnyékhoz hasonlóan most is producerként vette ki részét a rádiójáték és TV sorozat alapján készült filmből, és ez most se minősült jó ómennek. A legnagyobb probléma azzal van, hogy a lehető legrutinosabban nyomja végig a közel két és fél órát, és csak a karakter drámai megnyilvánulásainál érezhető a színészi tehetsége. Ellenben az általam sokáig csak szépfiúnak titulált Armie Hammer a tavalyi Tükröm, tükröm után ismét bizonyítja, hogy szorult belé komikusi véna, így elsősorban neki köszönhető, hogy a kissé merev cowboy és a lökött indián párosa jól működik, valamint annak, hogy mindkettő karakter motivációi jól vannak felvezetve. Mellettük még Tom Wilkinson és az elmaszkírozott William Fichtner érdemel említést, de ők se kidolgozottságuk okán, mindenki más csak fel felbukkan, amikor a film (és nem a történet) úgy kívánja.

DE. A film vitathatatlanul bátor vállalkozás, és nem csak a műfaja, hanem a megvalósítás miatt is. Van itt kannibalizmus (egy Disney filmben!), nem is annyira finom kritika az őslakosok létszámának megcsappanásáról (egy Disney filmben!!), valamint a földtől elrugaszkodott, de rém kreatív, a történetet keretbe foglaló vonatos haccacárék (ja, igen, egy Disney filmben.), az egyik ráadásul Rossini klasszikus Tell Vilmos nyitányára, ami garantáltan előcsalogatja mindenkiből a 8 éves kis cowboyt. Pont ezektől az ambícióitól - és az eredeti alapanyag felé tett mély főhajtástól - válik egy felettébb szórakoztató popcornmozivá, ami ha összességében nem is, de felépített díszleteivel, hajmeresztő kaszkadőrmutatványaival elkeni a mai CGI parádék tetemes részének a száját.

Ugyanakkor nem állítom, hogy a tengeren túli bukás a folytatások, és CGI uralta szuperprodukciók korában nem volt indokolt, pláne akkor, ha a film hibáit is figyelembe vesszük. De Verbinskihez méltóan olyan profi módon van levezényelve és fényképezve, hogy a film minden hibája ellenére emelt fővel bukhat alá, hogy aztán a filmes szellemvilágból visszatérve olykor jókat szórakozzunk rajta.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=MAaCsXPO2KU[/embed]

Oldalak: 1 2