Bő hat éve történt, hogy a klasszikus 1968-as A majmok bolygójához elkészült az első előzményfilm Rupert Wyatt rendezésében, mely a mi akkor jelenünktől kezdett bele a mesélésbe. Egészen 2011-ig soha nem gondoltam volna, hogy majd pont ezt a szériát fogom ékes példaként felhozni a jól sikerült, igényes előzményfilmek, és tágabb értelemben véve a remakek mellett is. A cselekmény középpontjában már a kezdetektől Cézár (Andy Serkis) áll, aki egy mesterségesen előállított vírus eredményeként emberszabású majom létére fokozott intelligenciára tesz szert, temérdek fajtársával egyetemben. Az emberi természet egyik alapköve, nevezetesen az "amit nem ismerünk, azt inkább pusztítsuk el" protokollja itt is idő előtt kezdetét veszi, így a trilógia második felvonásában már egy egy olyan Földet láthattunk, mely egy igencsak komor jövőképet vetített előre az emberiség sorsát illetően. Cézár időközben népe vezérévé érett, az ijesztően emberi tekintetet magáénak tudó majom és társai olyan veszteségeket szenvedtek az emberi gyarlóság miatt, melyek nem maradhatnak megtorolhatatlanul. Ember és majom háborúra készül, ahogy maga A majmok bolygója: Háború is, hogy végleg legyőzze a nézők (általában jogos) előítéletét.

Az éppen készülő Batman film rendezője, Matt Reeves A majmok bolygója: Forradalom után az előzménytrilógia záróakkordját is ledirigálhatta, mely értelemszerűen hozta magával a második rész során megismert hangvételt is. Hiába nyerte el a bizalmam zsinórban kétszer ez a széria, az előzetes anyagok pontosan ugyanazon érzéseket váltották ki belőlem a 'Háborúval' kapcsolatban, mint amit az elmúlt hat évben éreztem, ha Cézárék felbukkantak a vásznon egy előzetes formájában. Remekül néz ki, technikailag ott van a szeren, de valahogy olyan üres és súlytalan az egész, az ember önkéntelenül is, de nagyon nehezen fogadja be a lovagló és gépfegyverrel hentelő emberszabásúak látványát. A 'Háború' sem volt kivétel, elsőre nem tűnhet többnek ez a film, mint egy izzadságszagú blockbuster, amik miatt rengeteg ember soha nem fog leülni A majmok bolygója elé, és így nem láthatják azt, amikor ez az egész mozgásba lendül, és feltörli a padlót a hollywoodi szuperprodukciók többségével. A 'Háború' egy kifejezetten mély és érzelmes dráma akciófilmnek álcázva, mely az unalomig ismételt klisékkel együtt is képes szívbemarkoló önarcképet festeni az emberről. Nyilván teszi mindezt a blockbusterek sztenderdjeivel körülölelve.

A majmok bolygója előzménytrilógia részei külön-külön nézve eltérő iramú és stílusú filmek, ám azoknak konzisztensen épülő érzelem- és hangulatvilága mégis egységessé teszi azokat. A "háború" szócska hiába sejtett valami grandiózust, Matt Reeves rendezése egyértelműen a leglassabbika a trilógiának. A 'Háború' a maga két és fél órájával rendre képes annyira visszavenni a tempóból, hogy olykor nehezebb a cselekményre való összpontosítás, ám mindez egy olyan húzás eredménye, melyet ilyen formában nem nagyon láthattunk még a vásznon. Cézár mindig is hangsúlyos pontja volt a filmeknek, ám a zseniális Andy Serkis által megformált emberszabású személye egyértelműen a záróakkord központi eleme lett. Cézár mindig is szívén viselte népe sorsát, azonban azt az oldalát még nem igazán láthattuk, amikor egy személyes tragédia táplálja a benne égő tüzet. Egy háborúban ez is elkerülhetetlen, mi viszont kissé önző módon örüljünk, lévén Cézár karaktere olyan lelki és technikai (erre még visszatérünk) magasságokba tört, ami egy az egyben képes volt a hátán elvinni a filmet.

Cumisüvegből táplálkozó kismajomból igazi vezérré cserepedett, számítógéppel meganimált szemei pedig olyan érzelmeket tükröznek - mely kissé paradox módon - zavarbeejtő eredményességgel tették emberivé. Rendkívül nagy utat járt be ez a széria, példának okáért a színészeknek most először volt lehetősége korlátok nélkül elhagyniuk a zöld dobozt, és a legmodernebb kameráknak köszönhetően már a szabad ég alatt, valódi helyszíneken is zökkenőmentesen történhetett mindhárom film esszenciája, a digitális mozgásrögzítés. A film megfontoltabb tempójából adódóan talán nem olyan látványos az utolsó harmadot leszámítva, mint elődei, a húsvér karakterek alacsonyabb száma pedig a feladatok többségét a majmok mozgását és gesztusait adó színészek, és az őket életre keltő animátorokra hárította. Az árnyékolások során olykor még mindig tetten érhető a majmok valódi mivolta, ám a digitális mozgásrögzítés minősége egész egyszerűen fantasztikus és a végletekig megtévesztő, és olyan erényekkel ruházza fel A majmok bolygója: Háborút, melyek elvitathatatlanok maradnak, míg világ a világ.

Andy Serkis soha nem nyert még Oscart, de még csak nem is jelölték arra. A nagyközönség számára a Gyűrűk Ura Gollumjaként elhíresült színész legnagyobb szerepei során nem adja arcát karaktereihez… pusztán csak minden mást, amit fizikailag és lelkileg egy ember megtehet ebben a sokszor kifejezetten hálátlan szakmában. Hibátlan munkát végzett Cézárral kapcsolatban, a trilógia főhőse szinte szavak nélkül nőtte ki magát a filmtörténet egyik legkövetkezetesebben felépített karakterévé, ki számomra hat év alatt meglehetősen a szívemhez nőtt. Ez pedig a komplett szériáról is elmondható, melyben hatalmas szerepe volt a szélsőséges megoldásokat felvonultató ezredes megformálójának, Woody Harrelsonnak is. Az 55 éves amerikai a B-kategóriából Hollywood egyik legnagyobb színészévé nőtte ki magát, aki az amúgy remekül megírt szerepét döbbenetes hitelességgel hozta. Az Ezredes látszatra nem több mint egy elborult diktátor, ám az alapvetően is karakterekben erős forgatókönyv olyan motivációkat rejt magában, melyek az elmúlt évek legerősebb gonoszai közé emelik Harrelson karakterét.

A majmok bolygója: Háború egy kifejezetten komor és sokszor nyomasztó dráma, melyhez Michael Giacchino érzelmes dallamai ismét remekül asszisztáltak. Reeves szembement az átlagnéző elvárásaival, ugyanis hiába a hatalmas költségvetés és a korlátlan technikai lehetőségek, a 'Háború' mindezt történetmesélésbe és karakterdrámába fordította. Való igaz, a film a kelleténél talán többször ülepedik le, az előző két rész után pedig már-már átverés, hogy mennyire elfelejtették a készítők, hogy ez azért egy akció-kalandfilm is. A végeredmény mégis egy nagyon bátor alkotás lett, ami feltette a pontot a trilógia i-jére, nekem pedig visszaadta a hitem, hogy Hollywood igenis képes úgy hozzányúlni a régebbi alapanyagokhoz, hogy az egyszerre adjon hozzá az eredetihez, s legyen mégis önálló, eredeti produkció.