A Netflix legújabb animációs filmjének alapanyagát már többször feldolgozták: legutóbb éppen egy Disney+-on fellelhető sorozat, az American Born Chinese érintette a témát, de előtte a népszerű távol-keleti filmrendező/színész, Stephen Chow is elkészítette a maga verzióját (ez volt a Journey to the West). Most a kisebb gyerkőcök figyelmét szeretnék a mitológia felé irányítani.
A történet egy majomról szól. Egy olyan majomról, aki az égből pottyant, egy kőből mászott ki és minden vágya az volt, hogy közösségre leljen a többi majom között. Ez azonban - derül ki a filmnek már az első tíz percéből - nem jön össze, mert vakmerősége, önfejűsége és szófagadatlansága miatt a többieket is veszélybe sodorja. Különleges szerzet ő, aki végtére is kulcsfontosságú szerepet fog játszani a démonok elleni harcban, de odáig el kell jutni, fel kell nőni a feladathoz. Ez a film erről az útról szól.
A nyomokban a Kung Fu Pandára hajazó cselekményben (mindkettő távol-keleti közegben játszódik és mindkettőben egy érzelmileg éretlen karaktert követhetünk nyomon) hősünk társra lel egy kislány személyében és hatalmas erőre tesz szert egy különleges botnak köszönhetően, amely csak az arra érdemeseknek engedelmeskedik, ezzel magára haragítván a Sárkánydémont. Aki szentül meg van róla győződve, hogy ő maga a kiválasztott és hogy pusztán a bot birtoklásával a kiváltság részese is. A Majomkirály egyik legfőbb célja, hogy saját magának halhatatlanságot vívjon ki, ezért pedig bármely eszközt képes bevetni.
A Majomkirály tehát két infantilis, arrogáns és nagyképű karakter huzavonája, akik közül csak az egyik bír kvázi teljhatalommal (ő a Majomkirály), míg a másik csak vágyódik utána (a Sárkánydémon). Így leírva nem hangozhat rosszul a film premisszája, viszont a kivitelezés már némi külcsíni dolgot leszámítva nem túl meggyőző. Alapvető problémám Stacchi alkotásával, hogy túlságosan gyermeteg ahhoz, hogy valamennyire is komolyan lehessen venni és át lehessen élni a történések tétjeit. A főszereplő inkább idegesítő, semmint érdekes és inkább volt zavaró, semmint hogy arra gondoljak, milyen izgalmas karakterívet ír le - mert egyébként semmilyen érdemi fejlődés nem megy végbe.
A film eközben mindegyre csak próbál valamiféle mímelt fiatalosságot magára erőltetni és bevágódni a tíz év körüliek korosztályánál. Az akciójeleneteket megtámogató rockzene csak egy példa a sok közül, de alapvetően a poénok és az olykor felbukkanó dalok nagy része is fárasztóan együgyű (a Sárkánydémon minden megjelenése a két, közhelyesen ostoba segédjével együtt), ezen pedig az se segít, hogy olykor az animáció egyébként tényleg tartogat egy-két látványosabb képsort.
A fináléban ugyan próbálkozik a film némi drámai töltetet is kölcsönözni a végeredménynek, valamit mondani a felelősségről, az erőről, a barátságról, de szándéka elsikkad, konfliktusait gyorsan feloldja, mielőtt még bármi súlyosat kellene mondani a gyerkőcöknek. Utóbbiaknak egyébként vélhetően tetszeni fog a film, a sok ökörködés és a főszereplő szertelensége imponáló lehet, a dinamika is a helyén van - de ennél sokkal többet érdemelt volna ez az alapanyag. Többet, mint egy Kung Fu Pandát mímelő, felejthető kis butáskodás.
