Hirdetés

A szövetség - Kritika

|

Sivatag, homok, sziklák, és arctalan tálibok, akiket le kell puffantani.

Hirdetés

A már címében Guy Ritchie nevével fémjelzett A szövetség (Guy Ritchie's The Covenant) egyike azon afganisztáni háborús filmeknek, amik az amerikai hadsereg 2021-es nyári kivonulása után készült. Adná magát a dolog, hogy mivel egy lezárt háborús konfliktusról van szó, illetve egy brit rendező kezében van a projekt, hogy kaphatnánk egy az Egyesült Államok szerepét kritikusan szemlélő alkotást, amely árnyaltan mutatná be az amerikai katonaság tevékenységé az országban.

Nagy sajnálatomra Guy Ritchie nem igazán erőltette meg magát ezen a fronton.

Hirdetés

A történet szerint John Kinley (Jake Gyllenhaal) őrmester afganisztáni szolgálata során a csapatába vesz egy helyi tolmácsot, Ahmedet (Dar Salim). Ha szeretnél minimális előtudással beleugrani a filmbe, akkor ugorj át a következő bekezdésre (annak ellenére, hogy többet nem mondok, mint a film előzetese, ami a jól ismert módon a film kétharmadát bőven lelövi). Szóval a sztori előrehaladtával John Kinley és csapata szorult helyzetbe kerül, ő maga megsérül és az ellenséges csapatok között Ahmed próbálja megmenteni az életét, és elcipelni a legközelebbi amerikai támaszpontra. Majd ezek után fordul a kocka, és Kinley őrmester lesz az, aki kísérletet tesz a tolmács kimentésére az országból, ami közel sem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk.

A film első és második harmada még nem is hagy sok kívánnivalót maga után, jól megágyaznak a karaktereknek, Guy Ritchie szokásához híven feliratokban gyorsan bemutatja a szereplőket, hogy minimálisan a memóriánkba véssük ki kicsoda, és a film legjobb akciójelenete is ebben a szakaszban következik be. A film tempója elég hullámzó, de ha kicsit megszokjuk a váltásokat, akkor tudjuk értékelni, hogy Guy Ritchie milyen hangulatiságot és feszültséget teremt a sivatagi üldözés köré. Alkotói szándék lehet, ha a kelletténél hosszabbnak érezzük ezt a részt, hogy átérezzük a szereplők kilátástalan helyzetét megpróbáltatásaikon keresztül, de én kifejezetten tudtam értékelni ezt a szegmenst is.

Míg Dar Salim meggyőzően hozza a határozott, nyugodt, a szülőföldjén tapasztalt tolmácsot, Jake Gyllenhaal kapcsán kicsit az az érzésem van, hogy hétköznapi karaktereket kifinomult módon mintha elfelejtett volna játszani. Mikor a karakter lelkileg mélypontra kerül, olyan túlzóan ül ki minden érzelem Gyllenhaal arcára, mintha a kelleténél a jobban szánkba kellene rágni, hogy pontosan értsük, mennyire szomorú most a főszereplő. A későbbiekben Antony Starr is felbukkan egy kisebb szerepre, és szállítja is a megszokott lazaságot.

A végére állapodik meg igazán a film, hogy nem kívánja se árnyaltan bemutatni a konfliktust, az Egyesült Államok szerepét sem akarja kritizálni, sőt, ha valamit állít, az az, hogy egy jó véres katonai beavatkozás szükségeltetik a problémák megoldására. Amikor Kinley őrmester a bürokrácia falaiba ütközik, felsejlik egy rendszerkritikus aspektus, de ezen elég hamar túllép a cselekmény, és nem igazán kezd vele semmit. Utána pátoszos jelenetek közepette nézhetjük végig, ahogy arctalan tálib katonákat lőnek halomra az amerikaiak, persze fel sem merül a kérdés, hogy eleve mit keresnek abban az országban, és egy imperialista, megszálló hatalom seregével való kooperálás miért is helyez valakit alapértelmezetten a jófiúk oldalára.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Az Egyesül Államok katonaságának már jó ideje bevett taktikája, hogy csak olyan filmeket támogatnak (adják nekik kölcsön a felszereléseiket, járműveket, segítenek a forgatásokon), amiknek részletesen átolvasták a forgatókönyvét, és kihúznak minden olyan részt, ami a legkisebb kritikával is illeti a sereget. Nincs okunk feltételezni, hogy itt másként történt volna. Az meg külön galád húzás, hogy egy fiktív katonai magáncéget is jófejként tűntet fel a film, akikhez pont az afganisztáni háború kapcsán több incidens is kötődik.

A szövetség egy technikai megvalósításában, rendezésében és hangulatteremtésében korrekt és profi afganisztáni háborús film, amin látszódik Guy Ritchie sokéves rendezői tapasztalata, kár, és érthetetlen is, hogy a brit rendező miért érzett késztetést egy ilyen imperialista, az Egyesült Államok szerepét nem firtató, a hadsereget mosdató propagandafilmet elkészíteni, aminek maximum annyi állítása van, hogy "vannak ám nem rosszfej afgánok is".

A film az Amazon Prime Videón tekinthető meg. 

A szövetség

Kinek Ajánljuk
  • Aki egy korrekt háborús filmre vágyik.
  • Akit nem zavar, ha egy filmnek egyenetlen tempója van.
  • Akik szerint az amerikaiak helyesen exportálják oda a demokráciát, ahová kedvük van.
Kinek Nem
  • Akik nem akarnak egy újabb hollywoodi propagandafilmet látni az afganisztáni háborúról.
  • Akik az akció mennyiségében mérik, mennyire jó egy háborús film.
  • Akik szerint skandalum, ha Guy Ritchie nem gengszterfilmet rendez.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.