Alig 14 éve, hogy a nagyközönség megismerhette Christoph Waltzot Quentin Tarantino 2009-es filmjének, a Becstelen brigantyknak hála. Ebből az elmúlt időszakból az osztrák-német származású színész eldicsekedhetett azzal, hogy megannyi filmben szerepelt, és bár nem mindegyik lett klasszikus film, Waltz színészi teljesítményére egyszer sem lehetett panasz.

Ezt a tendenciát folytatja az Amazon Prime február végén megjelent nyolcrészes sorozata, A tanácsadó is, mely Bentley Little azonos című regényén alapszik.

A Szilícium-völgyben operáló CompWare mobilapplikációs cég váratlanul válsághelyzetbe kerül, miután a vezérigazgatót egy látogatás során lelövik. Mielőtt azonban lehúzhatnák a dolgozók a munkahelyüket a WC-n, betoppan Regus Patoff (Waltz), aki egyszemélyes Jézusként kínálja a cég megváltásának ígéretét.

Regusszal azonban valami nem teljesen kóser, ami különösképpen két kollégát, Craig Horne-t (Nat Wolff), illetve Elaine Haymant (Brittany O'Grady) zavarja. Megkezdődik a céges macska-egér játék hármójuk között, ami során próbálnának minél több információt megtudni a vezérigazgató-helyettes tanácsadóról, aki viszont úgy tűnik, hogy mindig egy lépéssel a céghez hű alkalmazottak előtt jár.

Aki csak Waltz miatt tenne próbát a rövid sorozattal, az nem fog ezúttal sem csalódni: egyértelműen ő A tanácsadó legerősebb eleme. Különösen félelmetes látni, ahogy kisujjból hozza ezt a titokzatos, karizmatikus, és rendkívül fenyegető karaktert, de mégsem lehet megunni a játékát. Regus Patoff egy eredményorientált vezető, aki számára a munkatársak ugyanolyan költségként radírozhatók ki a könyvelésből, mint ahogyan az elromlott számítógépeket is kiselejtezik. Ezzel együtt a karizmája révén mégis van benne egy olyan vezetői készség, amivel ki tudja mozdítani a vonakodó kollégákat a megszokott mederből.

A tanácsadó azonban egy egyszemélyes show lett, sajnos. Ugyanis a széria többi aspektusa már kevésbé működik. A széria nézése közben felsejlenek a Lost vagy a Severance emlékei, ám egyikhez sem ér fel - bár a nézők hülyítését legalább annyira mesterien űzi, mint a Lost tette. Ugyanis aki a rejtély feloldására kíváncsi, az a záró képkockákkal sem nyerhet majd megnyugvást, hiszen semmi lényegesre nem derül fény.

Ez persze nem feltétlenül baj, ha ezzel megágyaznak a következő évadok folyamának. Elvégre nem kell minden puskaport ellőni egy maraton elején. Mégis, valami konkrét gumicsonttal kedveskedhettek volna a nézőnek, hogy legyen valami elképzelése arról, mi is folyik itt pontosan.

Az már sokkal problémásabb, hogy a protagonistákként bemutatott páros, Craig, illetve Elaine mennyire szétesett karakterek. Ahogy Regusszal, úgy kettejük között is megy a huzavona, ami Craig menyasszonya miatt válhatna komplikálttá, de az évad előremenetele során egyre irrelevánsabbá tompul ez a tényező, ami megkérdőjelez minden kapcsolati dinamikát a megismert szereplők között. Saját karakteríve szempontjából Elaine legalább eljut A-ból B-be, Craig viszont katasztrofálisan szerepel a multikultúrából ismert networking terén.

A tanácsadó tehát folytatja az elmúlt évek tendenciáját Waltz karrierjének fényében: egy olyan filmről, jelen esetben sorozatról van szó, amit önmagában elfelejtenénk, ám Waltz játékát nehéz lesz kitörölni a filmélményes emlékezetünk zegzugaiból. Cserébe viszont tényleg rövid (8 x 25 perc), úgyhogy ha már nagyon unjuk a Netflixet vagy a Disney+-t, akkor egy délutánt egyszeri szórakozásként megérdemelhet. Főként Waltz rajongóinak.