A Démonok között egy olyan új és egyedi színt vitt a horror zsánerbe, amiben a stúdió gyorsan meglátta a potenciált és rögtön elkezdték beütemezni a film folytatásait és spin-offjait. Ezek sorában elsőként érkezett meg az Annabelle első része, melyet követően jelentősen lankadt a lelkesedésünk és fele annyi elvárással ültünk be annak folytatására. Legnagyobb meglepetésünkre azon ritka esetek egyikével találkoztunk, ahol a második rész fényévekkel jobb az elődjénél.

Ahogyan a cím is sugallja, Annabelle megteremtését ismerhetjük meg ebben az eredetsztoriban. A baba még mindig a frászt hozza ránk, valószínűleg jobban, mint valaha és ez azért működik most különösen jól, mert érdekes és szerethető karaktereket helyeztek a veszély útjába a készítők. Charlotte nővér szerepében Stephanie Sigmant láthatjuk, aki egy csapatnyi árva lánynak próbál otthont találni. Szerencséjükre egy babakészítő és a felesége befogadja őket hatalmas házukba, ami csendesen és szinte teljesen üresen áll mióta lányukat évekkel ezelőtt elveszítették egy balesetben. Az új otthon okozta boldogság azonban hamar elszáll, amint egy titokzatos természetfölötti erő a legfiatalabb lányok egyikét, Janice-t (Talitha Bateman) veszi célba.

Janice mellett mindig megtaláljuk legjobb barátnőjét, Lindát (Lulu Wilson). Kettejük között már a barátságon is túlmenő testvéri szeretet alakult ki, amit a két fiatal színésznő kifogástalan kémiája bizonyít a nézők számára, így lehetetlen nem aggódni értük. A többi leányzónak lényegesen kevesebb szerep jut a történetben, de szépen asszisztálnak hozzá, miközben Janice és Linda lassacskán ráébrednek, hogy valami nincs rendben a házban.

Ami magát Annabelle-t illeti nem vicceltem akkor, amikor azt mondtam, hogy ennyire valószínűleg még sosem volt félelmetes. David F. Sandberg rendező kifejezetten kreatív kameraállásokat és megvilágítást használt ahhoz, hogy minden szőrszál felálljon a hátunkon ettől az élettelen tárgytól. A mitológia azon részét is remekül kiaknázták, hogy a babát nem egy szellem, hanem egy démon kerítette hatalmába, így nincs hiány azokból a rémisztő képsorokból, amelyek könnyen beleégnek az ember retinájába és nem hagyják nyugton aludni éjszakánként.

Valóban öt csillag jár a látványért, mert minden egyes képkockán látszik, hogy hozzáértő kezek dolgoztak rajta és nem valami összecsapott munkát, hanem egy jól átgondolt képi világot próbáltak átadni nekünk. És ez bámulatosan sikerült is. A rémisztő hangulatot a zene is tovább fokozza, még ha nem is túl emlékezetes módon. Viszont a hangkeverés az megint csak telitalálat. Érdemes ezt a filmet jó hangosan nézni, mert az idegtépő némaság és a legapróbb reccsenések robbanással felérő hangja közötti kontraszt biztosítja, hogy egy percet se unatkozzunk a vetítés alatt.

A film persze nem csillog minden pontján úgy, mint Annabelle homloka. A babakészítő (Anthony LaPaglia) és felesége (Miranda Otto) története szinte a semmibe vezet, ami nem is nagyon lehetett másképp, tekintve, hogy milyen kevés játékidő jutott nekik. LaPaglia és Otto alakításával nincs semmi baj, de miután az árvák a színre lépnek, különösen Linda és Janice, olyannyira ellopják a showt, hogy a házaspár jóformán teljesen eltűnik az árnyékok közé. Ez főként azért sajnálatos, mert kulcsfontosságú szerepük van Annabelle teremtésében és habár az eredettörténet így sem lesz hiányos, szívesen ismerkedtem volna még ezekkel a karakterekkel.

Mindent latba vetve a Démonok között univerzum egy olyan filmmel lett gazdagabb, amire nagyon is büszke lehet. Ezenfelül A teremtés ügyesen összekapcsolja a szálakat az első résszel, amivel meghozza a kedvünket, hogy újranézzük a 2014-es alkotást. Ami pedig a folytatások és spin-offok sorát illeti, amikre az Annabelle 2-ben is kapunk utalásokat, ezután sem fognak leállni velük, de végre van egy követhető példa arra, hogy hogyan lehet izgalmas filmet készíteni akkor, ha Ed és Lorraine Warren nincsenek a színen. Hát így.