Mindig örömteli látni, ha egy világhírű filmrendező visszatér az alapokhoz, jelen esetben a rövidfilm kissé mostoha, főként fesztiválokon népszerű műfajához. Az összetéveszthetetlen stílusú Wes Anderson például négyet is készített az elmúlt esztendőben, melyek mindegyikével a legendás író, Roald Dahl munkássága előtt tisztelgett, ráadásul a Henry Sugar csodálatos története című novella adaptációja a rég megérdemelt Oscar-díjat is meghozta napjaink egyik legnagyobb hatású alkotójának. A spanyol fenegyerek, a 74 éves kora ellenére is örökifjú Pedro Almodóvar mostanában szintén előszeretettel meséli el történeteit egy sorozatepizód játékideje alatt: 2020-ban a velencei filmfesztiválon debütált a kétszeres Oscar-díjas mester első angol nyelven forgatott kisfilmje, az Emberi hang Tilda Swinton főszereplésével, amelyet tavaly a cannes-i versenyprogramban bemutatkozó Az élet szokatlan ösvényei követett.
Almodóvar legújabb rövidfilmjét jóval nagyobb nemzetközi érdeklődés előzte meg, és ez csak részben volt a zseniális rendező-forgatókönyvíró személyének köszönhető. A western és a melodráma meglehetősen ritka műfaji randevúját kínáló Az élet szokatlan ösvényei elsősorban a főszerepekben lovagoló (khmm…) Pedro Pascal és Ethan Hawke jutalomjátéka, amire mindenképpen érdemes 31 percet szánni - attól függetlenül is, hogy összegészében rutinmunkának tekinthető a spanyol filmes életművén belül.
Silva (Pedro Pascal), a középkorú állattenyésztő lóháton átszeli a sivatagot, amely elválasztja őt Bitter Creek városától. Azért érkezik ide, hogy meglátogassa a helyi seriffet, Jake-et (Ethan Hawke), akivel 25 évvel ezelőtt együtt dolgozott. Akkoriban bérgyilkosokként keresték a kenyerüket, elválaszthatatlan barátok voltak, két hónap erejéig pedig szeretők is - azóta viszont nem látták egymást. A két férfi most egy éjszakára mégis feleleveníti a múltat, másnap azonban a viszontlátás öröme viharos vitába csap át. A város nyugalmát nemrég egy gyilkossági eset bolygatta meg, amit a seriff alapos gyanúja szerint Silva fia, Joe (George Steane) követett el. Jake tehát egykori partnere ellen fordul, mivel szent meggyőződése, hogy a napjait mostanra farmerként tengető férfi csupán önös érdekből kereste fel őt ennyi év után.
A cannes-i világpremier alkalmával Pedro Almodóvar úgy jellemezte kisfilmjét, hogy ez az ő válasza a Túl a barátságonra. Ugyanakkor a Heath Ledger és Jake Gyllenhaal által alakított cowboyok szerelmét elregélő kultfilmmel való párhuzam nem pusztán a téma hasonlósága miatt releváns. A 2005-ben bemutatott Brokeback Mountain rendezését Ang Lee előtt többek között a spanyol direktornak is felajánlották, ám ő a forgatókönyv alapján túlságosan állatiasnak érezte Ennis Del Mar és Jack Twist karakterét, és attól tartott, hogy Hollywoodban nem tudná a saját ötletei szerint finomhangolni a sztorit. Az élet szokatlan ösvényeiben viszont végre megvalósíthatta minden elképzelését, és ehhez Hollywood két karizmatikus férfi színésze asszisztált neki.
A Pascal-Hawke páros felszabadult játékát látva biztosak lehetünk abban, hogy a világsztárok számára nemcsak megtiszteltetés, hanem színtiszta élvezet is volt a spanyol mesterrel dolgozni. Megannyi rideg, kevés érzelmet mutató védelmező (pl. A Mandalóri Din Djarinja vagy a The Last of Us Joel Millerje) megformálása után Pedro Pascal ezúttal egy jóval érzékenyebb arcát fordítja felénk a szentimentális, romantikus lelkű Silva szerepében, míg Ethan Hawke az önmaga elől menekülő, vívódó és pragmatikus Jake-ként újfent emlékeztet minket arra, mitől olyan különleges egyénisége ő a filmvilágnak. Ezt a tagadhatatlanul sármos duót egy nagyjátékfilmben is szívesen megnéznénk egyszer, ellenben tény, hogy Az élet szokatlan ösvényei sztorijából nehezen jött volna ki több ennél a baráti félóránál.
Almodóvar queer westernje egy szép, szenvedélyes, szinte kamaradráma intimitású alkotás, amiben a fáradhatatlan rendezőóriás felvonultatja kedvenc szimbólumait (ilyen például a tűzpiros és zöld színek dramaturgiai jelentőségű használata), illetve témáit (a másság és az identitás kérdésétől kezdve a saját létezésünk igazolásán át a szerelem beteljesülésének gyötrelmes és kifürkészhetetlen útjaiig), ami talán pont emiatt nem képes többet nyújtani egy aprólékos életmű-áttekintésnél. A rövidfilm igazán izgalmas aspektusa az elmesélt történet közegében ragadható meg: a spanyol filmes szinte kizárólag férfiakra cserélte imádott és oly sokra tartott női karaktereit, hogy az egyik legmaszkulinabb műfaj köntösébe öltöztetve ossza meg gondolatait egy olyan témával kapcsolatban, amit a tipikusan mocskos, puskaporos westernekben eddig nem túl gyakran dolgoztak fel. Erre az egyik legerősebb példa a filmből Silva és Jake veszekedése a reggeli készülődés közben, melynek során a törvény szavát képviselő seriff rendre lecsitítja éppen szerelmet valló barátját, majd az elutasított férfi végül visszakérdez, hogy mégis kitől/mitől kellene tartaniuk, hiszen maguk vannak az egész házban.
A film címe Amália Rodrigues portugál énekesnő híres fadójára, az Estranha forma de vidára utal (ez hallható a főcím alatt a magányos gitáros előadásában), aminek a szövege arról szól, hogy nincs idegenebb élet annál, amelyet a saját vágyainknak hátat fordítva élünk. Pedro Almodóvar a tőle megszokott érzékenységgel járja körül e szívfacsaró szerzemény mondanivalóját, miközben férfi sztárjai a világhírű Saint Laurent divatház által tervezett jelmezekben játszanak szerelmesest és vadnyugatost. Az élet szokatlan ösvényeit tehát nézhetjük akár egy felettébb esztétikus videoklipként is, és úgy talán a spanyol fenegyerek páratlanul gazdag életművéből is jobban kitűnne ez a rövidke ujjgyakorlat. Mindettől függetlenül természetesen a jövőben sem fogunk elzárkózni Almodóvar kisfilmjeitől, pláne ha azokban is a Pascal-Hawke párossal egyenrangú sztárparádét csodálhatunk majd.
A film Magyarországon egyelőre az iTunes Store-ból kölcsönözhető ki vagy vásárolható meg.
