Kirk De Micco és Brandon Jeffords legújabb animációs filmje első blikkre erősen emlékeztet bennünket a Pixar Coco című remek mozijára. Mindkettő egy egzotikusabb kultúrát, közeget hivatott bemutatni, mindkettőnek fontos tényezője a gyász és annak feldolgozása, ahogyan a zene iránti hódolat és annak mérhetetlen szeretete is közös pont. És hogy amúgy milyen film lett? Nos, lássuk. 

A film azzal indít, hogy bemutatja nekünk Andrés (Juan de Marcos González, aki a Buena Vista Social Club egy tagja) és egy kis majom, Vivo (Lin-Manuel Miranda) barátságát. Ők ketten utcazenészként keresik a kenyerüket, remekül kiegészítve egymást és minden egyes nap pezsdítő utcabállá varázsolva a környéküket. Ők ketten a zenének élnek és egymásnak, életük pedig akkor fordul fel fenekestül, amikor Andrés levelet és egyben meghívót kap egykori, plátói szerelmétől, a híres énekesnővé avanzsált Marta Sandovaltól (Gloria Estefan), hogy lépjen fel vele búcsúkoncertjén. Andrés örül a meghívásnak, Vivo kevésbé, ám amikor utóbbi éppen megenyhülne, szomorú dolog történik. Ezt követően Vivo megfogadja, hogy ha törik ha szakad, de eljuttatja Rosának az Andrés által egykoron írt szerelmes dalt (melyben egyben szerelmet is vall a nőnek), ehhez a küldetéshez pedig segítségére lesz egy zenebolond, különc lány is (Ynairaly Simo).

A Sony Pictures égisze alatt készült zenés animáció olyan film, amire nehéz haragudni és aminek többnyire nehéz ellenállni. Az első percekben látható Vivo és Andrés közös zenélése, megtoldva Lin-Manuel Miranda szövegezésével (ő írta egyébként a filmben szereplő, amúgy erősen kubai hangzású dalokat) kellő löketet ad a filmnek: pezsgő, lüktető nyitány ez, ami zeneiségével és energiájával máris elérte, hogy bevonódjak a cselekménybe. A film aránylag gyorsan, ám nem kapkodva ér el első drámai fordulópontjáig, hogy aztán továbbmenjünk és mintegy Pixar-módra átváltson egy havermozivá, amelyben a két főszereplő csak nagy nehezen csiszolódik össze. Ezekben a szegmensekben is bőven van szórakoztató-faktor, ahogyan a lendületből sem vettek vissza az alkotók, még akkor is, ha egy-két jelenetnél azt éreztem, inkább az egyszerűbb poénok felé tendálnak. Például a Gabiékat üldöző környezet- és állatvédő lánytrió ténye, amelynél azért azt éreztem, hogy erőteljesebb ellenlábast is kitalálhattak volna - más részről viszont szépen aláhúzta a könnyedebb mivoltát a filmnek. 

Habár a Cocóval ellentétben Az életteli Vivo nem lamentál el annyit a halandóságon, a halálon, inkább csak óvatosan érinti azt, azért így is finoman, alázattal nyúlt a témához. Sokkal könnyedebb munka ez Pixaros társánál, kevesebb könnyfacsaró pillanattal, viszont vizuálisan így is sokszor meglepően kreatív és szemet gyönyörködtető (egy-két kézzel rajzolt képkocka is bekerült, ami csak bizonyítéka annak, hogy mennyire jót tud tenni a filmnek a kézműves jelleg). A két főszereplő közti kémia is jól működik: Vivo a megfontoltságával és látszólagos tapasztaltságával, Gabi pedig hebrencs, lázadó attitűdjével és impulzív természetével vág neki a kalandos útnak, éppen ezért értelemszerűen több nézeteltérésük is támad kalandozásaik közben.

A humor itt néha egyszerűbb, olykor fárasztó természetű, de sose válik infantilissá vagy bántóan fárasztóvá (egyszerűen csak akadtak olyan pillanatok, amikor kevésbé talált el engem egy-két poén). Kettősüket pedig - és ez nem elhanyagolható -, fel-felvillanyozza néhány jól eltalált dal, ezek közül pedig az egyik legemlékezetesebb Ynairaly Simo szólóéneklése, amely fésületlen stílusával és hangszerelésével meglepően fülbemászó és remek tétel, mindamellett ügyesen mutatja be általa magát a karaktert. De nem kell félteni Vivót sem, hiszen Lin-Manuel Miranda szinkronjával azért több énekesi momentuma is akad, amelyben tud lubickolni. 

Összességében egy fiatalabb közönségnek és idősebbeknek is egyaránt kellemes időtöltés lett Az életteli Vivo, amely üzenetét (a zene szeretete összeköt minket) tekintve is értéket képvisel és kivitelezésében is kellően minőségi szórakozást ígér. Ha nem is lesz olyan emlékezetes, mint Pixaros társai, azért mindenképp megér egy misét és minden esély megvan arra, hogy hasonlóan jól szórakozzatok rajta, mint ahogyan én tettem. Igazi kis örömfilm ez.