Az első igazi nyár - Kritika

Duncan a 14 éves, szinte már kórosan szégyellős és visszahúzódó fiú édesanyjával, újdonsült apukájával és annak lányával együtt elindulnak egy nagy családi kirándulásra. Hősünk nem repes nagyon ettől a gondolattól tekintve, hogy pótapjával egyáltalán nem jó a viszonya („Szerintem egy hármas vagy.”), úgyhogy jó eséllyel néz elébe minden idők legborzalmasabb nyaralásának. Valószínűleg így is történne, ha történetesen a helyi vízi park egyik dolgozója nem lenne olyan iszonyatosan jó arc.

Először is le kell szögeznem azt, hogy ez a film témájától függetlenül leginkább a felnőttek filmje, semmint a gyerekeké. Legalábbis, ha azt vesszük, hogy melyik korosztály nyújt emlékezetesebb alakítást. Mert ha azt nézzük, akkor persze egyértelmű, hogy Liam James (Duncan) nagyon jól játszik, akkora átéléssel szerepelt, hogy szinte már rossz volt nézni a szerencsétlenkedését (abból az okból is, hogy némely esetben mintha egy lelki tükröt állítottak volna elém), de azt kell mondjam, hogy mondjuk olyan nagyágyúk mellett, mint Sam Rockwell, Steve Carell vagy Toni Colette, labdába se rúghat. Vagyis rúghat, rúghat, de az utóbbi három színész/színésznő játéka fog bennünk mélyebb nyomot hagyni. Steve Carell és Sam Rockwell két ellenpólust játszanak. Előbbi a szabályokat rögeszmésen követő, szigorú és vas szívű fickó, apának és férjnek teljesen méltatlan, míg utóbbi egy életet élvező, laza, veszettül vicces és néha egészen tohonya figurát kelt életre, aki végül Duncan számára apafigurává növi ki magát. Ők ketten nyújtják a film legjobb pillanatait, nekik köszönhetjük azt, hogy egyszer ökölbe szorul a kezünk, máskor pedig térdcsapkodva nevetünk (mert Sam Rockwell ENNYIRE vicces itt, Carell pedig mintha soha az életben nem játszott volna komédiában). A kettő között meg ott van Toni Collette csendesen szenvedő asszonya, aki olybá tűnik, hogy sokáig képtelen igazán bensőséges viszonyt kialakítani a fiával, ezért is olyan szép az utolsó jelenetek egyike, mikor tüntető jelleggel hátra ül a család által kvázi kiközösített fiúhoz.

A legerősebb jelenetei a filmnek minden kétséget kizárólag azok, amik a vízi parkban játszódnak. Rockwell teljesen elemében van, néha már szédületes, amit itt művel. Minden egyes megszólalása igazi kincs, idézhető dumákkal ostorozza a hallójáratainkat, amellett pedig igen komoly esélyt látok arra, hogy kapjon egy szép nagy Oscar-jelölést. Ő képviseli a film humorát és ő az, aki irányt mutat, megmutatja, hogy az életet így is lehet élni, ahogy ő. Ki kell használni minden pillanatát, azt pedig senki ne mondja meg senkinek, hogy hogyan is éljen. Mindenki a maga sorsának kovácsa és maga útjának irányítója. Mindezt ilyen zseniális körítésben tálalták a film készítői. Az első igazi nyár bővelkedik humoros, megható, de mindenekfelett őszinte pillanatokkal, visszaadják a tinédzserkor érzését, életigenlő, pozitív, mosolyra fakasztó és itt meg is ragadom annak a lehetőségét, hogy kijelentsem: nekem ez sokkal jobban tetszik, mint a Nyár királyai című film. Mindenkinek merem ajánlani. Kivétel nélkül mindenkinek. Mert ékes példája ez annak, hogy egy untig ismert témát még mindig lehet úgy feldolgozni, hogy az érdekes legyen és megtalálja a maga helyét. Elfelejteni meg biztos nem fogjuk. https://www.youtube.com/watch?v=OwNo1i3jkCo

Oldalak: 1 2