Hirdetés

Az új mutánsok - Kritika

|

Régi idők - ha nem is dicstelen, de - erőtlen vége.

Hirdetés

Hihetetlen leírni, de alig több mint 20 éve debütált Bryan Singer mozija, az X-Men: A kívülállók, amely nem csupán széles körben visszaadta a képregényadaptációk méltóságát (Pengét inkább tekintsük az egy évvel későbbi Mátrix vérgőzös előfutárának), hanem Joel Schumacher glitterbe mártott denevértrágyájával ellentétben alapanyagát komolyan vette, amennyire tudta, lehozta a mutánsok karaktereit, problémáit (az akkori viszonyokhoz képest) a földre. Azóta nagyot fordult a világ, hiszen mostanra a képregényadaptációk és a rájuk épülő (vagy legalábbis próbáló) filmes univerzumok uralják a filmipart. Elsősorban egy bizonyos Kevin Feige istápolta Marvel Filmes Univerzum - aki a karrierjét pont az említett mutánsmoziban kezdte  -, Singer a zaklatási ügyei miatt kegyvesztett lett Hollywoodban, a mutánsok dicső fénye legkésőbb pont az éllovas Logan búcsújával pedig végérvényesen leáldozott 2017-ben - plusz azóta a gyártó Foxot felzabálta a Disney - és noha Deadpool még sikerrel tartotta fenn ennek az ellenkezőjének a látszatát, pont a franchise fősodrán belüli Apokalipszis és a Sötét Főnix volt az, amelyik kvázi sírba tette a szériát. Az új mutánsok eme temetésen már csak a rálapátolt föld.

Hirdetés

Josh Boone (a bájosan pityergős Csillagainkban a hiba) filmje igazi mostoha gyermek, akár a bemutatóhoz vezető rögös utat, akár a végeredményt nézzük. Az új mutánsok ugyanis még párhuzamosan forgott a Deadpool 2-vel és a Sötét Főnixszel, előbbit annak rendje és módja szerint bemutatták 2018-ban, utóbbit azonban a botrányos forgatási körülmények miatt jelentősen újraforgatták, majd átpakolták 2019-re (közben a Disney felvásárlása is megtörtént, ők pedig nem igazán költöttek a marketingre), ahol annak rendje és módja szerint az egeres cég giga filmjeinek (Bosszúállók: Végjáték, Aladdin, Az oroszlánkirály) árnyékában meg is bukott. Az új mutánsok alapvetően izgalmasan indult, mint horrorköntösbe bújtatott ifjúsági szuperhősfilm, aminek kezdetben a Fox is bizalmat szavazott, csak aztán a korhatár-besorolástól megrettenve visszafogták a gyeplőt. Csakhogy 2017-ben beütött az AZ sikere és a "kompetens" stúdiófejesek inkább mégis a durvább verzióra szavaztak, ami utóforgatásokkal járt volna. Csakhogy ezek a folyamatos premiertologatások ellenére sohasem történtek meg, részben a nehezen összefogható főszereplők miatt (Maisie Williams még javában benne volt a Trónok harcában, Charlie Heatont is lekötötték a Stranger Things munkálatai, vagyis kapásból két színész a világ két legnépszerűbb sorozata felé volt elkötelezett), aztán még jött a világjárvány is. A végeredményt elnézve azonban kijelenthető, hogy noha közel sem olyan rossz, mint a híre, nem érte meg a várakozást.

Ami azért sajnálatos, mert a potenciál végig látszik benne, azonban ennyi huzavona után nehéz lenne megmondani, hogy pontosan min is csúszott el a film. 1. Az eddig intelligens és bájos romantikus filmeken edződött Boone ambíciói haladták meg saját képességeit és a koncepciót?! 2. Vagy az akadékoskodó stúdiófejesek tettek keresztbe?! 3. Talán mégis kellettek volna azok a bizonyos - amúgy teljesen megszokott munkafolyamatként számon tartott - utóforgatások, csak sem a Fox, sem a Disney nem törődött vele igazán, mert már amúgy is eltemették az egészet a felvásárlás miatt?! 4. A rendező állításával ellentétben ez mégsem az ő rendezői változata, hanem a jóval szolidabb, a stúdiók által kiherélt, lelketlenebb verzió?! (A Rémálom az Elm utcábanból ismert, a falból kimászó arcokat csak a marketingben keressük.) 5. Esetleg ezek mindegyike?!

Gyanítom, hogy az utóbbi, ugyanis a potenciál végig érződik az egész filmen, amely már csak kamaradarab jellege miatt is rettentő szimpatikus a sok kényszerű egysorossal tarkított világmegváltás közepette. És nem, a film nem is a horror mivoltán csúszik el, hogy ezt teszi meg alappillérévé, hiszen a mutánsléttel mindig is párhuzamba állítható pubertás, kisebbségi problémák, az azokból fakadó félelmek mind a képregények, mind a korábbi mozifilmek visszatérő eleme volt és a félelem éppúgy a horror alapja, mint a dráma. (Egész jó kis idézetek is akadnak Freddy Krueger első három kalandjából.) Ha csak érintőlegesen, de ezt a riadtságot, amikor nem vagyunk urai a testünknek, a képességeinknek pont Josh Trank okkal gyalázott Fantasztikus Négyesének cronenbergi testhorror jelenetében sikerült elkapni pár pillanatra. Azonban pont ott bukik a film, hogy noha ott vannak benne a horror elemek, ezek nem működnek, csak fel vannak kenve és vélhetően ez a fent felsoroltak miatt alakult így. 

Olyan érzés, mintha a film maga is belefáradt volna a folyamatos halasztgatásokba és így kivérezve, megfáradtan, erőtlenül tudott volna csak a nagyérdemű elé kerülni, akik maguk is látják végig, hogy ez az előadó többre lenne képes. Mert az említett zárt közeg, a kicsi, de tehetséges stáb, a cirka másfél órás játékidő ezt mind engedné, hogy valami frisset kapjunk, de ez sohasem történik meg, csak fel-fel sejlik pár pofás kreatúra, Maise Williams most is rettentő természetes játékának, valamint a szerepében lubickoló és a show-t lopó Anya Taylor-Joy képében. Szereplői amúgy önmagukban és együtt is szimpatikusak lennének, érdekes mód pont a vezéralakot, Danielle Moonstart játszó Blu Hunt a legérdektelenebb minden szempontból (nyilván abból fakadóan, hogy a nézői azonosulást elősegítse), míg a többiek élcelődései, egymásnak feszülései, flörtjei és a mögöttük felsejlő fájdalmas emlékek sokkalta elevenebbé, ha eredetivé nem is teszik őket. 

Éppen ezért is érdekes, hogy a lassan építkező első egy óra ugyan ezeknek a kis karakterdrámáknak kedvezne, mégis inkább csak amolyan kötelező jelleget ölt, érdektelennek hat, hogy az utolsó fél órában  az addigiakhoz képest mind a látvány, mind a karakterdinamika a maximumon pörögjön. Így pedig Boone filmje ugyan kerek egész, de pár utalást leszámítva egy soha el nem készült folytatáshoz olyan érzést kelt, mint egy idő előtt elkaszált sorozat pilot epizódja, amely egy induló franchise-nak még simán elnézhető lenne, egy 20 éves széria esetében azonban ha nem is fájdalmasan elkeserítő, de mindenképpen szomorú.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Új Mutánsok

Kinek Ajánljuk
  • Elkötelezett X-Men rajongóknak!
  • Ha már unjuk a folytonos világmegmentést!
  • Akik szeretnek szemezgetni Wes Craven munkásságából!
Kinek Nem
  • Ha ennyi várakozás után többre számítottunk!
  • Amennyiben egy horroron félni szeretnénk!
  • Akik nem bírják a hollywoodi “meleg propagandát”!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.