A Netflix legutóbb a Tyler Rake: A kimenekítés című művel rukkolt elő az akciófilmes zsánerben, ami egy szimpla, messze nem hibátlan, mégis lendületes és szórakoztató darab lett. Most itt az újabb próbálkozás Az utolsó bűntény képében, ám a végeredmény ezúttal minden, csak nem színvonalas.
A közeljövő Amerikájában járunk, ahol egy újfajta rádiójelet készül bevezetni a kormány, mely segítségével az emberek kínzó fájdalmat éreznek, ha valami törvénytelent követnének el. Bricke (Edgar Ramírez) nagymenő bűnöző, kinek öccsét megölik a börtönben. A férfi revansot akar, eközben pedig beszervezik egy utolsó, gigászi rablásba. Ha szerencséje van, két legyet üthet egy csapásra.
A történet ötletes, afféle A bűn éjszakája utánérzésnek hat, de benne van a potenciál, hogy egy akcióval fűtött, ugyanakkor társadalomkritikus alkotást hozzanak ki belőle. A kreatív felütés ellenére voltak intő jelek, hogy sok jóra nem érdemes számítani. Indokolatlannak hat a majd' két és fél órás játékidő, valamint a rendező, Olivier Megaton (Elrabolva 2-3, A szállító 3) neve sem jelent éppenséggel egyet a minőségi filmezéssel. A rossz ómenek sajnos valósággá váltak, Az utolsó bűntény pedig okkal pályázhat az év egyik legrosszabb mozgóképének díjára. Innentől kezdve pedig elég is a finomkodásból, ne kerülgessük a forró kását, de fogalmazhatnék úgy is, hogy a forró bélsarat. Ennek a torzszülöttnek ugyanis az égvilágon semmi értelme nincs. Egy leszámolás utóhatásával indítunk, melyben azt hivatottak szemléltetni, hogy Bricke mennyire kemény arc. Nem tudjuk kiket nyírt ki, de kit érdekel, mert ő marha kemény. Aztán érkezik a "dráma" az öcsikével, majd a rablás ötlete. Ez utóbbi jelenet újfent megér egy misét.
A bárba betér a femme fatale hölgy, aki úgy közeledik hősünkhöz, mintha régi ismerősök lennének. Gyors numera a wc-ben, s kiderül, hogy most találkoztak először és a csaj az ötletgazda maffiózó barátnője. Bricke fegyvert ránt a gengszterre, gondoljuk ők már tényleg ismerik egymást, erre a főszereplő megkérdezi a sráctól, hogy "ki vagy te"? Micsoda bemutatkozás. Ha nem tudod teljesen követni a gondolatmenetet, akkor nem veled van a gond, az itt látható dolgokba semmi logika vagy következetesség nem szorult. Nem szeretném lelőni az összes "poént", de egy ilyen terrorcselekménynél muszáj valahogy bizonyítékokkal alátámasztani az itt látható színvonalat. Tehát: gengszterpalántánk elvileg haragban van a családjával, de meglátogatja őket. A kezdeti bájcsevej után teljesen véletlenszerűen elkezdenek ordibálni, majd egymás életére törnek, mindezt olyan teátrálisan, hogy egy amatőr színjátszó kör hozzájuk képest Oscar-díjas stábnak számít. Annyira groteszk az egész, hogy van benne valami perverz élvezet, ami miatt egyszerűen látni kell. Még erre is azt mondom, hogy belefér, a már említett A kimenekítést is az intenzív akciójelenetei mentették meg, hátha itt is ez a helyzet. Lótúrót! Az utolsó bűntény zúzásai tele vannak kontinuitásbeli hibákkal, borzalmasan vannak vágva és mindenki úgy céloz, hogy a birodalmi rohamosztagosok hozzájuk képest mesterlövészek.
Végül meg kell említeni a központi konfliktust, azaz a bűnözést meggátoló rádiójelet. Ez zavargásokat okoz szerte az országban, ami kifejezetten érdekessé és aktuálissá tehetné a végkifejletet. Morális dilemmák, erkölcsi kérdések vetődnek fel a döntés szabadságáról, az akarat tisztaságáról, ám ezzel sem kezdenek semmit. A jel alibi gyanánt van a háttérben, helyenként behozzák, majd magasról tesznek rá, mi több ki is lehet játszani. Hogy miként, abba kár bele menni, de a válasz több mint zseniális. Ha nem jött volna át az irónia, akkor most jelzem: egy orbitális baromság a "megoldás".
Az utolsó bűntény totális nonszensz, egy összefüggéstelen, feleslegesen elnyújtott katyvasz, ami se heist-movieként, se akciófilmként, se disztópikus sci-fiként nem működik. Edgar Ramírez színészi játéka már-már Vin Diesel-i magasságokba tör, semmi kémia nincs közte és a szintén totál hiteles Anna Brewster közt. Michael Pitt extrém módon túltolja a ripacskodást, Sharlto Copley pedig fogalmam sincs, mit keres itt. Aki azt hinné, hogy túlzok, netán csak "fikázni" van kedvem, győződjön meg a saját szemével arról, hogy Olivier Megaton szörnyszülöttje mennyire hitvány tákolmány. A maradandó agykárosodásért viszont nem vállalok felelősséget.
