Mielőtt belevágnék a Batman Ninja kivesézésébe hadd szenteljek pár sort az elvárásoknak. Az elvárás egy elképzelt jövőkép, az események alakulásának egy általunk idealizált kimenetele, ami ténylegesen megvalósulva örömöt, míg ellentétes esetben veszteségérzetet vált ki. A felfokozott várakozás egy film, sorozat, könyv vagy bármilyen szellemi termék megjelenése előtt igazán káros tud lenni, ha nem azt kapjuk, amit vártunk. Az elképzelt ideáinkkal szembemenő cselekmény előtt könnyedén bezárkózunk, nem leszünk hajlandóak befogadni azt, függetlenül annak minőségétől. Számos nagynevű franchise sínyli meg azt, hogy próbál megfelelni a rajongók elvárásainak, ugyanakkor még nagyobbat képes bukni, ha valami váratlannal és újjal rukkol elő.
A Batman Ninját természetesen nem lengte körül akkora hype, mint a legújabb Star Wars vagy Bosszúállók mozit, de ígérete még így is képes volt csalódást okozni. Batman és Ninja. Ez a két szó elég volt ahhoz, hogy izgatottak legyünk és minimálisan megemeljük a lécet. Félreértés ne essék, nem vártam világmegváltást, csupán egy szórakoztató kalandot egy szórakoztatónak tűnő koncepciótól.
Az elvárásaim első pillére ott hullott a porba és tört szét darabokra, amikor egy emészthetően végigvezetett, érdekes és izgalmas rivalizálást vártam Batman és Joker között a feudális japánban. Noha a központi konfliktus valóban ezen két karakter között zajlik, a készítők úgy gondolták, hogy ha már egyszer náluk van minden Batmanes hős és gonosztevő joga, akkor ugyan miért ne suvasztanák be őket ebbe a sztoriba. Be is kerültek hát a legnépszerűbb karakterek. Kaptunk vagy háromféle Robint, egy Macskanőt, megjelent Deathstroke és még Pingvin is, de érdemben nem tudtak hozzátenni a történethez. Az ember azt gondolná, hogy ennyi bábuval a sakktáblán bőven van mit csinálni, de ez nem jött össze. Az igazság az, hogy a Batman Ninja végtelenül unalmas.
Az elvárásaim második pillére akkor tört meg saját súlya alatt, amikor azt mertem feltételezni, hogy a történet szól is majd valamiről. Talán az emberek megsegítéséről, a rend helyreállításáról. Vártam, hogy legyen egy belsőségesebb, tanulságosabb pillanat valamelyik karakterrel, lehetőleg egy ott élő japánnal, de erre esély sem volt. A történet ugyanúgy Gothamban játszódik, csak egy másik évszázadban és egy másik kontinensen. Viszont a "történet" szóval inkább már nem említem egy mondatban ezt a filmet, mert nehezen nevezhető történetnek három harc és a köztük húzódó kínos üresség.
Az elvárásaimat tartó utolsó oszloptól én magam szabadultam meg. Készen álltam átadni magam a tudatnak, hogy ez az alkotás nem úgy alakul ahogyan vártam. Elnyerte-e ekkor a tetszésemet a Batman Ninja? Egy csöppet sem. Nevetségesebbnél nevetségesebb fordulatokat kezd el magára halmozni a film, amelyek annyira sztereotipikusan hajaznak a japán animekultúrára, hogy az már nekem offenzív. Batmantől teljesen idegen ez a stílus, és ha már az elejétől kezdve leszögezték volna, hogy ez egy paródia lesz, akkor sem működött volna különösebben jobban.
Visszatérve a remekül hangzó koncepcióhoz, nagyon elszomorító mennyire elbaltázták ezt a lehetőséget. Batman és a Távol-Kelet összefűzése azt hiszem sokunk fantáziáját megmozgatja és biztosan rengetegen ki tudnánk találni köré egy olyan sztorit, ami kevésbé jellegtelen. Helyette marad nekünk ez a változat, amit reméljük jó mélyre sikerül majd eltemetni a hátsó kertben.