Nehéz írnom erről a filmről, mert őszintén szólva a stáblista legördültével még mindig csak pislogtam és próbáltam kitalálni, hogy mit is néztem az elmúlt másfél órában. Mi történt az elmúlt másfél órában? Milyen történetet szeretett volna elmondani a forgatókönyvíró/rendező? És végül, de nem utolsó sorban: mit akarhat vajon ezen a ponton Bruce Willis a karrierjével és Frank Grillóra miért nem szól rá valaki, hogy ennél ő sokkal többre hivatott?

 

Kezdjük a történettel: a jövőben járunk, amikor is az emberiség megkezdte idegen bolygók gyarmatosítását. Egy ilyen irányú kísérlet azonban balul sül el, a fiatal hölgy és a férfi, aki megkezdte volna munkáját, idegen lényekkel kerül kontaktba, a kapcsolat pedig nem éppen a legbarátságosabb módon zajlik le. A földönkívüliek parazita módjára foglalják el áldozatuk testét és amikor első áldozataikat a Földre küldik, világossá válik, vagy legalábbis minimum feltételezhetővé: ők maguk is szívesen gyarmatosítanának egy jót. Ezt követően az ügyeletes katonai szolgálat (akik a gyarmatosítással foglalkoznak?) parancsnoka (Frank Grillo) gyorsan akcióba is lendül, hadba állítja embereit, köztük a levitézlett, öreg motoros James Fordot (Bruce Willis), aki sokak szerint túl erőszakos és vérszomjas egy háborúhoz.

Alapjában véve nem lenne probléma a történettel, a magam részéről szívesen megnéztem volna egy vériszamos, alacsony költségvetésű sci-fi akciófilmet, de sem a forgatókönyv, sem pedig a rendezés nem tudott biztosítani legalább egy tisztességes "Olyan rossz, hogy az már jó"-filmet. Kezdjük azzal, hogy a szkript egyetlen karakternek sem képes normális karakterívvel szolgálni. Akiről azt gondolnánk, hogy főszereplő lesz (Grillo), a film nagy hányadára eltűnik és csak egy szimpla statisztaszerepbe kényszerül, míg akik középpontban lennének, azok annyira ügyetlenül és sekélyesen vannak megírva, hogy el is felejtettem, hogy jelen vannak. Még csak arra sem futotta, hogy egy-egy markánsabb jellemzővel megtoldják őket, így az emberek közötti konfliktusok nagyjából annyira működőképesek és hitelesek, mint egy gumicsónak a sivatag kellős közepén. Mindezek közepén ott van egy Bruce Willis, akitől megszokhattuk az utóbbi időszakban, hogy túl sok energiát nem nagyon öl bele a szerepeibe, itt pedig ugyanezt a "rutint" folytatja. James Ford szerepében vagy gondterhelten ráncolja a homlokát, vagy unottan néz, esetleg néha elhagyják a száját oda-nem-illő, borzalmasan mesterkélt és pocsékul időzített mondatok. Előfordul olyan is, hogy ezt a hármat egyszerre csinálja, de olyan is megesik, hogy egy trehányul megírt szerelmi szálat igyekszik eladni, aminek az égadta világon semmi foganatja és semmilyen haszna nincsen.

Aki pedig esetleg arra számítana, hogy majd sor kerül valamilyen badass momentumra közte és egy idegen között, azt bizony fel kell készítsem a csalódásra, ugyanis ilyenről szó sincs. Willis tényleg csak egyik jelenetből unatkozza át magát a másikba. Nyilván lehetett volna ez másként, ha egy normális karaktert írnak neki, aki nem csupán abból áll, hogy mások miket mondanak róla, hogy mennyire tisztelik vagy utálják. Mert az nem elég, ha valakiről elmondják, hogy annak idején sok-sok ember halálát okozta egy háborúban és hogy ezért haragszanak rá. Ezt bizony valahogy abszolválni is kellene, normális írói eszközökkel. Ez pedig itt kimerül egy vérszegény, ügyetlenül megrendezett kocsmai verekedésben és néhány másik, végletesen közhelyes és unalmas dialógusban. Éppen ezért, amikor mondjuk egy fontosabb karakter éppen haldoklik, csak unalmamban sóhajtottam és nem azért, mert annyira szíven ütött a veszteség. Ez pedig szomorúbb mindennél.

Sajnos védelem gyanánt a látványt és az akciókat sem lehet jó szívvel felhozni. Mind a képi világot, mind a mögöttes ötletet, mind pedig a koreográfiát illetően teljesen fantáziátlanok és nulla kreativitással rendelkező jelenetekben lövöldöznek össze-vissza a szereplők nagy űrruhákban. A díszletek is lecserélhetők bármi másra, hiába az erdősített helyszín, vagy egy űrhajó, egész egyszerűen a film inkompetensnek tetszik arra, hogy kihasználjon bármit is ezek közül. Edward Drake rendezőnek mintha nem lett volna semmilyen gondolata arra vonatkozóan, hogy mit is szeretne mondani ezzel a történettel (a gyarmatosítást is csak úgy feldobja néha, de képtelen bármi érdemit is kezdeni vele), ahogyan minden máson is csak szépen átsiklik, érdektelenül, unottan. "Csak legyünk túl rajta." - gondolhatta magában. És nehéz volt másként gondolkodnom nekem nézőnek a film alatt. 

Összességében tehát egy minden szempontból gyér és unalmas munka lett a végeredmény, aminek egyetlen összetevője sem ad okot arra, hogy ezt mindenképp el kellett volna készíteni. Frank Grillo érezhetően rendelkezik annyi karizmával, hogy elvigyen a hátán egy rendesen megírt és levezényelt B-kategóriás akciófilmet, de itt semmi esélye arra, hogy kitűnjön és hogy bármit is cipeljen magával. Gyorsan felejtsük is el, amit láttunk és menjünk tovább. Konkrétan: nincs itt semmi látnivaló.