Amikor először megláttam a Csibefutam új részének előzetesét, nem tagadom, elfogott a gyermeki lelkesedés. A Csibefutam ugyanis az az animációs film, amire a legélesebben emlékszem a gyerekkoromból. Imádtam a humorát, a látványvilágát és persze piszkosul féltem is tőle. Nem csoda, hiszen koncentrációs táborok hangulatát idéző helyen tengetik mindennapjaikat a vágásra váró szárnyasok. Mindezt persze csak felnőtt fejjel értettem meg.
A Csibefutamot nem is olyan régen újranéztem, és míg egyes gyerekkori kedvenceket (mint például a Reszkessetek, betörők!-et) már nem tudok ugyanúgy élvezni, mint húsz évvel ezelőtt, ez az animációs film szinte semmit sem veszített a bájából. Sőt, pont azáltal, hogy érettebb lettem, hogy sokkal többet tudok és látok a világból, megértettem a mélyebb rétegeit is a filmnek. Összetett alkotás, amiben ráadásul lenyűgöző a használt animációs (stop-motion) technika is.
Így amikor kijött a Csibefutam: A csirkefalatok hajnala előzetese - számomra a semmiből -, egyből tudtam, hogy ezt a filmet látni akarom. A trailer pörgős, izgalmas filmet ígért, a jól megismert humorral vegyítve, és csak olvadozott a szívem, amikor meghallottam, hogy nemcsak a főszereplők magyar hangjai (Dörner György, Román Judit és Menszátor Magdolna) térnek vissza, hanem a mellékszereplők között is ott lesz újra patkánypárosként Bochkor Gábor és Boros Lajos is.
Leültem a kanapéra, elindítottam a filmet, és rögtön magával ragadott a gyurmacsirkék világa. Egymás után jelentek meg a húsz évvel ezelőtt megismert figurák, akik azon a hangon és ugyanabban a stílusban szóltak, mint egykoron. Ez a nosztalgiafaktor az, ami miatt akartam ezt a filmet, és ami végülis megmentette a Csibefutam 2-t attól, hogy egy unalmas, érdektelen, semmilyen film legyen.
Mert amúgy az. A Csibefutam: A csirkefalatok hajnala sajnos felkerülhet a 2023 csalódásai listára, ugyanis a történet egy söralátétre is ráfért volna, és hiányzott belőle az a fajta mögöttes tartalom, rejtett mondanivaló, ami az első részben ott volt, nem is annyira rejtve. A Netflixre készült folytatásban képbe kerülünk azzal, mi történt a csirkékkel, miután megszöktek Tepsi asszonyság farmjáról, látjuk, hogy boldogan élnek, sőt főhőseink családot is alapítottak.
A főhősök gyermeke, a kiscsibe nagyon hamar felcseperedik és mint minden kamasz, ő sem bírja a szülői szigort, azt hogy nem ismerheti meg a nagyvilágot. Megszökik a biztonságot nyújtó szigetről, és egyenesen egy hatalmas csirkefeldolgozó üzembe, egy high-tech gyárba kerül, ahol Tepsi asszonyság és új férje, az őrült tudós készíti a finom csibefalatokat. A csirkékre tehát most új feladat hárul, nem megszökniük kell a terrortanyáról, hanem betörniük a "farmra", hogy kiszabadítsák a főhősök gyermekét, és persze a többi, feldolgozásra szánt szárnyast.
Ismét kapunk különleges megoldásokat, akciófilmeket idéző trükköket, olyanokat, amikért sokan az Ocean's-filmeket vagy a Mission: Impossible-sorozatot is szeretik, és tény, vannak a Csibefutam 2-ben rendkívül kreatív megoldások, vicces jelenetek, mégis hiányzik az a történet, amit meg kellett volna támasztania ezeknek a látványos eszközöknek.
Mert mit ér a látvány, ha a támpillérekre semmit sem fektetnek rá? Mit ér egy csirkeól tető nélkül az esőben? A Csibefutam második része nagy élmény lehet azoknak a kisgyerekeknek, akik a Gru- és Minyonok-filmeken nőttek fel, és kedvelik az ezekhez hasonló, pörgős, színes, izgalmas és ártalmatlan filmeket, amikkel semmi gond sincs. Csak egy ilyen markáns első részhez képest ez most halványka folytatás lett.
Ha nem ismerném az első Csibefutamot és gyerekfejjel nem hatott volna rám olyan erősen, lehet élveztem is volna ezt a filmet, de így egy könnyen felejthető, fagyasztóból elővett mirelit fogás lett a csibefalatokból. Csillapította az éhséget, de nem laktam jól vele.
