Hirdetés

Csillagközi Invázió: Mars Invázió - Kritika

|

Örökké akartok élni?

Hirdetés

Nem könnyű megfogni a Csillagközi invázió esszenciáját, hiszen már maga az adaptált könyv, és a 1997-es film is radikálisan eltérő ideológiát közvetítettek. Míg Robert A. Heinlein írása egy fasisztoid, militarista rendszer utópiába illő működését írja le, és népszerűsíti annak erkölcsi felfogását, addig Paul Verhoeven, a rendező alig pár fejezetet bírt végigolvasni a könyvből, majd fogta a cselekmény vázát, és egy háborús szatírává formálta, ami egy olyan propagandisztikus történetet mesélt el, ahol vagy a nácikkal szimpatizálsz, vagy az undorító, gonosz bogarakkal. A film két folytatása sajnálatos mód annyit értett meg az elődből, hogy jópofák ezek a háborús propagandahíradós jelenetek, de a szatirikus vonulat már teljesen kiveszett belőlük, ahogy maga a minőség is csak nyomokban volt fellelhető. Ezt mind átgondolva nem lehet könnyedén rávágni, milyennek is kéne lennie egy Csillagközi invázió filmnek. Legyen pátoszos, háborús film? Szatíra? Vagy egyszerű, agyatlan akciómontázs?

Hirdetés

Négy évvel a harmadik film után az első rész főhősei visszatértek a Starship Troopers: Invasion c. animációs filmben, ami néhány centivel túlugrotta az élőszereplős folytatások minőségi lécét, de még így is csak a közepes kategóriába sikerült bekerülnie. Az idén nyáron debütált folytatás bizakodásra adott okot, hiszen szinkronhang formájában visszatértek az első rész főszereplői: Casper Van Dien, mint Johnny Rico, Dina Meyer, mint Dizzy Flores és Denise Richards, mint Carmen Ibanez. Az alkotócsapat nem változott, reméltük tanultak az előző rész hibáiból, hiszen egy valamirevaló történet és néhány épkézláb dialógus kellett volna egy szerethető filmhez. Csak összejött, nem?

Az Invasion végi események okán Johnny Ricot lefokozzák, és egy marsi állomásra küldik újoncok kiképzésére, ahol sikerült kifognia a leginkompetensebb bandát a galaxisban, akikkel meg is gyűlik a baja. A Mars felszínén meglepetésszerűen bekövetkező bogárinvázió miatt Rico arra a következtetésre jut, hogy befolyásos emberek állhatnak a marsi események mögött, akik azt is elintézték, hogy őt pont ekkor vezényeljék ide. Carmen űrhajójával elindul megmenteni régi barátját, miközben szépen lassan kikristályosodik, ki áll a háttérben.

Értetlenül fogom a fejem, hiszen egyszerűen fel nem foghatom, miért nem érik be egy egyszerű sztorival, ahol a bogarak fenyegetésével szemben főszereplőink hősiesen helytállnak. Aprót markolna, de legalább maradna valami a kezében. A Mars invázió központi politikai összeesküvésével nem is lenne olyan nagy baj, ha nem azt érezném, hogy lelkes gimnazisták dobták össze egy esős délután. Elég csak egy pillantást vetni az antagonista égi marsall motivációjára, miszerint a Mars elpusztítása majd növeli az ő népszerűségi indexét, ami oly gyorsasággal jelzi az emberek véleményének változását, hogy egy televíziós beszéd alatt is figyelhetjük, ahogy az elhangzó mondatok hatására nőnek és csökkenek a számok. Bár az sem tisztán érthető, hogy egy effajta militarista rendszerben milyen fontossággal bírhat egy népszerűségi index, de ilyen kérdésekbe már bele se megyek.

A frontvonalon sem rózsásabb a helyzet, hiszen ahogy a szinopszisból is kiderült, a készítők nagy gonddal válogattak össze egy nyámnyila, idegesítő és katonának teljesen alkalmatlan csapatot, ami a cselekmény szempontjából azt az ívet adta volna meg, hogyan válnak a szörnyen béna újoncokból hős harcosokká eme karakterek. De olyan borzasztó mértékben megírt figurákkal próbálják kiszúrni a szemünket, akikkel nem lehet azonosulni, nem váltanak ki belőlünk empátiát, és azt se bánnánk, ha már a film egyharmadánál borzalmas halált halna az összes. A rettentő kínos és esetlen dialógusok többsége is hozzájuk köthető. A film végére pedig sikerült teljesen elinflálni az "örökké akartok élni?" szöveget is. Johnny Rico az egyetlen valóban szimpatikus karakter, viszont az ő szereplésének nagy részét egy teljesen felesleges hallucinációval sikerült elrontani, csak azért, hogy az első filmben elhunyt Dizzy Flores valahogy visszatérhessen.

Magával a látvánnyal igazán nincs gond. Egy fokkal szebb, mint az Invasion, a páncélok, az effektek és a monumentális jelenetek jól festenek. Persze igaz, hogy manapság a legtöbb videojáték átvezetői is lekörözik az itteni animációkat, de ennek ellenére hoz egy olyan korrekt szintet, ami nem ront az élményen. A pozitívumok között azt is érdemes megemlíteni, hogy az a néhány akciójelenet kellően leköti a figyelmet, és még egy kifejezetten kreatív snitt is akadt köztük, mikor Rico egy bogársereg elől futva folyamatosan kapja le a harci páncélt elesett bajtársairól, és húzza magára egyesével, minek végén már hátrakétával menekül, és forgógéppuskával tizedeli a csótányokat.

Csúfosan rossz, szinte minden szegmensében működésképtelen film lett a Csillagközi invázió: Mars invázió, amin a régi filmek sztárjainak szinkronhangjai, és a szörnyen alacsony elvárásom sem tudott segíteni. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy milyen lenne egy a nevéhez méltó Csillagközi invázió film, de azt pontosan tudom, hogy ilyennek biztos nem kéne lennie. 

Csillagközi invázió: Mars invázió

Kinek Ajánljuk
  • Akiknek úgyis mindegy, csak hulljanak a bogarak!
  • Akik szerint már az előző rész is fenomenális volt!
Kinek Nem
  • Csillagközi invázió rajongóknak!
  • Akik nem szeretik a tutyimutyi katonákat!
  • Népszerűséghajhász tábornokoknak!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.