Hirdetés

DC Szuperállatok ligája - Kritika

|

Szuperkutyó kalandjai a csapatépítő tréningen.

Hirdetés

A DC filmes univerzumára nyugodtan kijelenthetjük, hogy jelenleg stagnál. Vannak olyan címek talonban, mint a Black Adam vagy a Shazam második része, de Amber Heard pere vagy Ezra Miller ügyei megnehezítik a munkálatokat és a tervezett premiereket. Animációs fronton eddig a Lego Batmant köszönhetjük a Warner és a DC koprodukciójának, mely kiválóan sikerült és reménykedtünk benne, hogy a Szuperállatok Ligája is valami hasonló bravúrt mutat majd be.

Hirdetés

Krypto Superman kutyája és elválaszthatatlanul töltik mindennapjaikat. Együtt hősködnek, együtt kapcsolódnak ki, ám ez megváltozni látszik, amikor a szuperhős eltervezi, hogy megkéri barátnője, Lois kezét. A dolgok akkor válnak még bonyolultabbá, amikor egy Lulu nevű tengerimalac - Lex Luthor után szabadon - világuralmi terveket kezd szövögetni, igencsak hatásos módon. Kryptonak segítségre van szüksége és meg is találja, néhány menhelyi állat képében.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy mekkora légből kapott ökörség ez a szuperállatosdi, ki kell emelnem, hogy nem új keletű dologról van szó. Krypto már az 50-es évek közepétől létezik, több képregényben feltűnt és a csapatként működő szuperhős állatok is a 60-as évektől osztják az igazságot. Természetesen kicsit modernizálták az összképet, illetve mások a szereplők, de az alapot megtartották.

Persze szó nincs róla, hogy túlságosan komolyan vennék magukat az alkotók, a film elsősorban a 8-14 éves korú gyermekeket szólítja meg, noha akad benne felnőtt humor is, de erről kicsit később. A koncepciót, mondandót tekintve nincs új a nap alatt. Krypto arrogáns és önző, egyedül a gazdájának él, nem tud csapatban dolgozni és nem is akar. A történet nem tartogat extra csavarokat, sem stílusában, sem gondolatiságában nem akar Pixar-magasságokba törni. Tudjuk, hogy a főhős milyen utat fog bejárni és miben kell változnia, hogy jobb legyen. Itt jönnek a képbe a mellékalakok, akik ebben a segítségére vannak, ráadásul nagyot is dobnak az élményen. A fájdalmai elfojtó Ace vagy a mindenen aggódó Chip, de a kedvencem az öreg teknős, Merton volt, aki folyamatosan pasizna és igen mocskos a szája.

Persze feltűnnek a kultikus figurák, mindenkit viszontlátunk az Igazság ligájából, de ők másodhegedűsök, a lényeg az állatokon van. A bő másfél órás játékidő pörög ahogy kell, akciók és humorbombák váltogatják egymást. Ez utóbbi elég hullámzó tud lenni, ahogy említettem Merton beszólásain és néhány helyzetkomikumon jókat lehet derülni, de sok a töltelék és egyáltalán nem indokolt, hogy percenként poénkodjanak a szereplők. Az akciójelenetek kifejezetten látványosak, főleg az utolsó harmadban van lehetőség ezt megmutatni a végső harcnál, és szerencsére igyekeztek kihozni a maximumot ezekből a szegmensekből.

A DC Szuperállatok Ligája nem talált fel semmi újat, de kellemes matiné és fájhatott volna ennél sokkal jobban. Túlpoénkodott, sablonos és a konklúziót is viszontláttuk már milliószor, ám képes kompenzálni a hiányosságait és szórakoztató élménnyé válni. A csapatdinamika működik, főleg a mellékszereplők lopják a show-t. A Lego Batman szintjét természetesen nem éri el, de látványos és üdítő móka lehet a szuperhős házikedvencekkel kalandozni, elsősorban családoknak.

DC Szuperállatok ligája

Kinek Ajánljuk
  • Kisgyermekes családoknak
  • Aki minden szuperhősös tartalmat fogyaszt
  • Aki egy könnyed nyári moziélményre vágyik
Kinek Nem
  • Aki kreatív megoldásokat és összetett sztorit vár
  • Akit zavar a túltolt humor
  • Aki unja a szuperhősös filmeket
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.