A The Conjuring univerzum a modern kommersz horror legnagyobb zászlóshajója. Hogy van-e értelme egy külön világot felépíteni ezekre a filmekre, az erősen vitatható, az azonban tény, hogy a borzongani vágyók többnyire kedvelik ezen alkotásokat. A James Wan által jegyzett első két Démonok között mozi egyértelműen kiemelkedik a többi közül, de vajon a friss, harmadik részt rendező Michael Chaves fel tudott-e nőni a feladathoz, vagy az előző munkája, A gyászoló asszony átka, finoman szólva sem erős színvonalát látjuk majd viszont?
A Warren házaspár (Patrick Wilson és Vera Farmiga) egy megszállt kisfiúból igyekszik kiűzni a démont, ami sikeresen meg is történik, ám az entitás nem tűnt el, csak új gazdatestet talált magának, a fiú nővérének barátja személyében. Amikor az Arne (Ruariri O' Connor) névre hallgató srác megöli a főbérlőjét, azt vallja, hogy az ördög kényszerítette. Warrenék hisznek neki, ám rá kell jönniük, hogy az ügy jóval több lesz szimpla ördögűzésnél.
Ahogy a korábbi részek, úgy Az ördög kényszerített is igaz történeten alapul. Az alapkonfliktust a gyilkosság szolgáltatja, ám a történelmi tényeket elég lazán kezelik az alkotók. A tárgyalást szinte teljes egészében kihagyják, helyette egy fikciós szálra húzzák fel a bonyodalmakat, melyben egy okkultistát kell kézre keríteni, aki démoni segítséggel mozgatja a szálakat. Egy természetfeletti horrortól nyilván kár hitelességet várni, hiába aggatják rá az igaz történet titulust. Nem érné meg egy tárgyalótermi drámát készíteni ebből a sztoriból, így érthető miért döntöttek amellett, hogy teljesen más irányt vegyenek az események.
Az alapanyagban van potenciál, anno hatalmas médiafigyelmet kapott az eset, ugyanis ez volt az első olyan alkalom, hogy a védelem, nem e világi erőkre hivatkozva kérelmezte a felmentést. Az ördög kényszerített magában hordozta egy sötét krimi lehetőségét, ahol a nézőt kételyek közt tartva egy morális játékká válhatott volna a gyilkosság, s annak indítéka. Mivel ez egy Démonok között film, erre esély sem volt, szemernyi szkepticizmust nem hagynak az emberben, az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy a tettes ártatlan, az igazi elkövetőt pedig máshol kell keresni. Ez nem biztos, hogy a legjobb üzenet, mert eszerint bárki gyilkolhat és ráfoghatja egy felsőbb hatalomra. Szerencsére a törvény nem így működik, a konklúzió mégsem túl pozitív.
Az Ördög kényszerített legnagyobb problémája, hogy túl egyértelmű ügyet mutat be és misztifikál túl. Vitathatatlan, hogy igyekeztek egy korrekt sztorit felépíteni és Warrenék macska-egér hajszája a sátán szolgájával tartogat remek pillanatokat, valahogy mégsem elég működőképes és hatásos az összkép. Ez főleg azért lehet, mert a végeredmény se krimiként, se horrorként nem emelkedik ki a középszerből. Kriminek nem elég alapos és összetett, horrornak nem elég félelmetes. Akadnak bőven a frászt ránk hozó elemek, de egy-egy összerezzenést leszámítva, a film egyszerűen képtelen ijesztő lenni. Az első két felvonásban is bőven találhattunk túlzásokat, ott mégis működtek a feszült és borzongató szekvenciák.
Hogy milyen funkciója van ennek az univerzumnak, az továbbra is rejtély, mert néhány kikacsintáson kívül semmi kapocs nincs a korábbi részekkel. Az ördög kényszerített messze a leggyengébb Démonok között film, s bár még így is jobb az Annabelle első részénél vagy A gyászoló asszony átkánál, amit Warrenék nyújtottak, az édeskevés, hiába Patrick Wilson és Vera Farmiga remek párosa. Megvannak a pillanatai, időnként a feszültséggel is remekül bánik, csak a rémisztés hiányzik. Ha pedig egy kommersz horror már ijesztő sem tud lenni, ott ideje elgondolkodni valami drasztikus változtatáson.
