A Démonok között univerzum szorgosan építkezik, de meggondolatlanság lenne azt állítani, hogy minden rendben megy a borzongató franchise berkein belül. Legutóbb Az apáca osztotta meg a rajongókat, nem véletlenül, ugyanis egy borzasztóan felejthető és egysíkú horror lett. Az Annabelle 3 előtt még megkaptuk A gyászoló asszony átkát, melyről az a hír járta, hogy nem lesz az univerzum része. A film ennek több helyen ellentmond, de a végeredményt látva nem csoda, hogy nem akarják a kánonban tudni.

Az 1600-as években egy mexikói asszony féltékenységi rohamában megölte a két fiát, majd vízbe vetette magát. Szelleme azóta is bolyong a világban és más gyermekeire fáj a foga. A cselekmény az 1970-es években játszódik, ahol az özvegy Anna (Linda Cardellini) neveli fiát és lányát. Egy tragédia okán egyre több furcsaság történik a ház körül és a jelek arra engednek következtetni, hogy a gyászoló asszony visszatért.

A történet annyira összetett, hogy egy görbe estén nagyjából másfél perc alatt kipattanhat bárki fejéből, aki látott kettőnél több szellemes horrort. Mellőzi az egyediség bárminemű csíráját és meg sem próbálkozik azzal, hogy innovatív legyen, netalántán kicsit belenyúljon a sémába. Ezért nehéz bármi érdemlegeset elővenni a film kapcsán. Leginkább a súlytalan jelzővel lehet illetni, de erre térjünk vissza egy kicsit később. A tempó nem rossz, a szűk másfél órás játékidő első fele ad néminemű felvezetést, de nagyon hamar a dolgok közepébe vág Michael Chaves rendező. Ez rendben van, olykor elkapja a hangulatot és az első néhány jump scare a maga módján hatásos. Aztán fokozatosan kapunk egyre többet a démonból, s az addig is takarékon égő horrorfaktor teljesen kihuny. Abszolút random jelenetekben tűnik fel a címszereplő, hogy egy hangos visítás kíséretében megpróbáljon megijeszteni, majd eltűnik. Borzasztóan céltalan a jelenléte, hiába akarja elragadni a gyerekeket, egyszerűen maga a démon nem félelmetes, nincs misztikuma, csak egy rosszul sminkelt rongyos ruhában levő nő, aki sír vagy visít.

Az pedig már borzasztó unalmas, hogy feszültségkeltés címén az ajtók nyikorgását kell hallgatnunk. Valaki szólhatna a lakóknak, hogy olajozzák meg a berendezést, mert a viszonylag felújított házban minden ajtó úgy nyikorog, mintha legalább 300 éve nem nyúlt volna hozzá senki. Az ijesztőnek szánt jelenetek is nagyon hamar egysíkúvá válnak, az elsuhanó árnnyal, az alkarokat előszeretettel tapogató démonnal és hasonszőrű társaival. A cselekményvezetés hasonlóan a bevett mederben zajlik, a fenyegetést csak az egyház állíthatja meg. Itt érkezik egy közös pont az univerzumban, ugyanis feltűnik az Annabelle-ből ismert Perez atya (Tony Amendola), hogy segítséget ajánljon egy sámán, Rafael (Raymond Cruz) képében. A jéghideg és látszólag vérprofi férfi egy hatalmas karikatúrája a médiumoknak, de pont ettől a legjobb karakter. Tömény röhej, de ő legalább szórakoztató személyiség, aki visz némi humort a cselekménybe.

Nem tudom mi volt ezzel a filmmel a céljuk a pénzszerzésen kívül, mert az égvilágon semmi szükség nem volt rá. Időnként elkapja a fonalat, de ennél Az apáca is többre volt képes. Még csak olyan borzalmasnak sem lehet mondani, mint az első Annabelle mozit, inkább egy teljesen jelentéktelen és semmilyen horror, amire másnap már senki nem emlékszik. A Démonok között univerzumnak össze kell kapnia magát, mert ennek így semmi értelme nincs, világépítésnek pedig végképp nem lehet hívni ezt a fajta történetmesélést. Az Annabelle második része után reménykedjünk, hogy a harmadik legalább annyira korrekt lesz és kihúzza a csávából a franchise-t. Noha aggodalomra ad okot, hogy a jövőre érkező harmadik Démonok között filmet is Chaves rendezi. Ha ezen a színvonalon maradnak, beütheti az utolsó szeget e horror kánon koporsójába.