Hirdetés

Egy kutya négy élete - Kritika

|

Az univerzális szabály, miszerint "tegyél kutyákat egy filmbe, és az tuti siker", még mindig él.

Hirdetés

A 2009-es Hacsi, leghűségesebb barát által ért lelki megrázkódtatások miatt már alapvetően egy csomag zsebkendővel ülök le kutyás/állatos filmek elé, viszont az Egy kutya négy életével máshogy voltam. Az előzetesek alapján egy zavaróan giccses alkotásra számítottam, ami azért több esetben is beigazolódott, a végeredmény viszont még így is egy nagyon kellemes meglepetés lett. A film a már jól bevált (?) "egy kellemes hang narrálja a cuki kutyusokat" elven működik, az érdekesebb koncepció viszont az, hogy a főhős eb, nevezzük Bailey-nek, élete végeztével nem egy jobb helyre kerül, hanem vissza a Földre, egy másik kutya testében.  Bailey életei során azon dolgozik, hogy rájöjjön, mi létezésének célja, mi végett teremtettek a kutyák, és hogy miért imádja kergetni a saját farkát. Az egzisztenciális kérdések firtatását a játékidő nagy részében felváltja a humor. Ha valami, akkor az piszok jól működött.

Hirdetés

A rendező Lasse Hallström-nek már van tapasztalata a kutyás filmek rendezésében, ugyanis a már említett Hacsi igaz történetét is ő vitte vászonra. Az a remekmű viszont merőben más volt, hiába egy gyönyörű filmről beszélünk, erősen kétlem, hogy van olyan ember, aki ne könnyezné meg és/vagy zuhanna mély letargiába a Hacsitól. Ellenben az Egy kutya négy életével, amiben való igaz, szintén lesznek megható jelenetek, főleg a gazdik számára, összességében viszont egy rendkívül aranyos és eredetien vicces moziról beszélhetünk. A humor nem csak egy sémára épít: Bailey játékos, állandóan pozitív jelleme folyamatosan választ vár, vagy éppen választ ad azokra a kérdésekre, amiket talán mindannyian feltettünk már a kutyusok imádnivaló, ám olykor zavarba ejtően furcsa szokásaival kapcsolatban. Ezek általában rövid, frappáns kis megszólalások, amik még a drámaiabb jelenetek közepén is mosolyt fognak csalni az ember arcára. Én, aki már egyre kevésbé képes nevetni a vígjátékokon, meglepve tapasztaltam, hogy a humor az Egy kutya négy életében annyira spontán és eredeti volt az esetek többségében, hogy olykor még a könnyem is kicsordult.

Ha már könnyek, talán nem spoilerezek azzal, hogy mivel egy kutyus négy életét fogjuk végigkövetni, szegény Bailey többször is adott életciklusa végéhez ér majd a film során, olykor természetes úton, olykor pedig nem. A dráma is ezt követi, lévén mikor szegény állat életét kioltják, akkor a forgatókönyvírók sem szerették volna, hogy a nézők véletlenül depresszióba essenek, egy vágást követően máris az új, pici-Bailey zavarodottságát láthatjuk, hogy miért nincsen fütyije. A központi dráma és a film gerince Bailey első szerető gazdája, Ethan köré fog épülni, aki még gyerekként fogadta be a kis golden retrievert. A fiú együtt nő fel hűséges barátjával, aminek végigvezetésére bőséges időt szán a film, ezzel elültetve azon kérdés magját a nézőben, hogy vajon visszatér-e Bailey első gazdájához következő életei során. Ezzel kapcsolatban volt bennem egy olyan érzés, hogy a film nem tudta eldönteni pontosan, hogy most Ethan vagy Bailey története legyen előtérben. Voltak jelenetek, amiket önkéntelenül is kínossá tett számomra a tény, hogy történhetett bármi, Bailey megállás nélkül körbe volt rajongva. Elcsattanhatott egy csók, vagy kitörhetett egy családi vita, a vége kivétel nélkül az volt, hogy Bailey, Bailey, Bailey. Ez a kelleténél többször zökkentett ki a film amúgy hihetetlenül szépen fényképezett színes, nyugtató világából.

Kutyás film nem szólt még ennyire kutyákról, mint az Egy kutya négy élete. Halljuk a gondolataikat, látunk a szemükkel és megismerjük az ember számára olykor nem egyértelmű problémáikat. Való igaz, a dráma hiába működik, közel sem fogunk olyan mélységeket találni benne, mint a már emlegetett Hacsiban. Bailey végkövetkeztése az élet értelmével kapcsolatban pedig legalább ennyire sablonos, viszont mégsem mondhatjuk azt, hogy tévedne, ezzel pedig magát a filmet is igazolja. Egy kifejezetten szórakoztató, humoros és kedves alkotásról beszélünk, amit az öreg róka, Dennis Quaid jutalomjátéka koronázott meg.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Egy kutya négy élete

Kinek Ajánljuk
  • Állatbarátoknak!
  • Akik szeretik a tiszta, gyermeki humort
  • Akiket nem zavar, ha egy film már-már giccsesen szép és aranyos
Kinek Nem
  • Akik jól megírt drámára vágynak
  • Akik életszerűen viselkedő emberi karakterekre számítanak
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.