Ilyen az én formám. Nem állítom, hogy az év horrorját vártam az Elátkozottak képében, de amit Thomas Robert Lee itt összehozott, ahhoz már tényleg tehetség kell. Vagy inkább tehetségtelenség.

Egy mélyen vallásos, nomád körülmények közt élő, zárt kommuna életét követjük, ahol megcsappant a termés, sok a rejtélyes betegség és a haszonállatok is szenvednek. A közeli farmon tanyázó Agatha Earnshaw (Catherine Walker) földje azonban virágzik, amit a helyiek nehezen viselnek. Úgy hiszik, a nő boszorkány és alkut kötött az ördöggel. Agathának van egy titkolt lánya, Audrey (Jessica Reynolds), akit szeretne megvédeni a helyiek vádaskodásától, a kisasszony ellenben a saját lábára állna.

Az alapkoncepció nem rossz. Felfedezhetünk némi áthallást Robert Eggers A boszorkányával, elvégre mindkét alkotás a folk-horror zsánerén belül mozog. Más kérdés, hogy az Elátkozottak az 1970-es években játszódik, vagyis a modern világban, hőseink mégis a társadalomtól elszeparálva élnek. Hogy erre mi szükség volt, arról fogalmam sincs, ugyanis semmit nem kezdenek vele, noha lehetett volna vele mélyíteni a konfliktust, illetve változatosabbá tehette volna az összképet.

Kezdetben nem sejtjük mi történik (bár kis túlzással utána se), annyit tudunk meg, ami a szinopszisból kiderült. Majd Agatha és lánya egy különös szertartáson vesznek részt, ahol Audrey kvázi transzba esik. Ezt az állapotot a falusiak sínylik meg, ami további gyanakváshoz vezet. Lényegében leírhatnék minden egyes történést a cselekményből, sokkal előrébb nem lennénk vele, mert az Elátkozottak egy teljesen összefüggéstelen, következetlen katyvasz. Mégis muszáj kiemelnem néhány jelenetet, mert időnként nem akartam elhinni, hogy amit látok, azt benne merték hagyni a kész filmben. Audrey például bosszút forral, amiért valaki kezet emelt édesanyjára, ehhez képest szinte semmi tisztelet nincs benne felé, a fináléban pedig olyat tesz, ami főleg teljesen értelmetlen és megalapozatlan.

Aztán ott a pap, egy jó lelkű, tiszta ember. Tinédzser boszorkányunk mutat neki valamit, és az öreg furcsán kezd viselkedni. A maga oldalára állította, netán paktumot kötött az ördöggel? Szó nincs ilyesmiről, inkább egy kínosan vicces vacsorát követően tanúi lehetünk az elmúlt évek legröhejesebb haláljelenetének. Tömve van a film ehhez hasonló, teljesen random szekvenciákkal, melyeknek semmi értelme nincs azon kívül, hogy valakinek nagyon rossz. Értem, hogy ezt elvileg Audrey csinálja, és nem várom el, hogy a számba rágjanak mindent, de Lee teljesen hülyének nézi a közönséget. A lány "öntudatra" ébredése spontán történik, Agatha kilétét végig homály fedi, a feltételezett többi boszorkányról szintén nem derül ki, hogy miért vannak ott, kik ők, de mi szükség is lenne rá, elvégre ezek sosem voltak érdemleges szempontok. Szinte minden jelenet ezer kérdést szül és sokszor olyan érzésem volt, hogy a vágás során nem vették észre az alapvető hibákat. Ezek végül olyan hiányosságokhoz vezetnek, hogy a végeredmény teljesen szétesik.

Helyenként próbál hangulatos lenni, a vérmennyiség pedig igen tisztességes, de ez önmagában semmit nem ér. Egy elsőre igényesnek ígérkező, ám totális horror katasztrófa az Elátkozottak, ahol se karakterek, se motiváció, se összefüggések nincsenek. Mintha egy félkész filmet látnánk, amit egy forgatókönyv vázlata alapján készítettek volna el. Folyamatosan kérdőn néztem magam elé a véletlenszerű elemek egymásra pakolása közben. Azon is elgondolkodtam, hogy netán rossz verziót kaptam a forgalmazótól, de nem, ez tényleg ennyire félrement. Az Elátkozottak nagyon misztikus és sötét, modern boszorkány sztori akar lenni, de csak egy átkozottul hanyagul összetákolt véres masszára futotta belőle.