Elveszett – Kritika

Jill képtelen feldolgozni, hogy korábban elrabolták, és fogva tartották egy mély veremben. Ugyan sikerült megszöknie, de azóta se lel nyugalomra: nővérén kívül nem enged magához közel senkit, szabad idejében önvédelmet tanul, vagy a helyi erdőt járja, hogy bárminemű nyomra leljen. Egy nap nem találja nővérét, és meg van győződve arról, hogy egykori gyilkos fogva tartója áll az emberrablás mögött is, ezért a rendőrséghez fordul, de azok nem hisznek neki. Ezért a lány kénytelen saját kezébe venni az ügyet.

Ahogy a fentiek is mutatják, a történet nélkülöz mindenfajta eredetiséget, amivel még nem is lenne különösebb baj, ha a rendező értene a hangulatkeltéshez, a feszültségteremtéshez, amik a műfaj alapelemei, akár egy abszolút korrekt thriller is születhetett volna, de sajnos még ez sem teljesült. Akármelyik kertévén futó „gyilkos-kerestetik” sorozat ötven perces epizódjában több a dráma és a feszültség, mint ebben a filmben. Az Elveszett tele van nem egyszer szükségtelen, és elnyújtott jelenetekkel, melyekkel a készítők menteni próbálják a menthetetlent, sikertelenül. Erre jó példa a cselekménybe beleerőltetett autósüldözés, amely joggal pályázhatna minden idők legfeleslegesebb jelenetére.

A színészek még javíthatnának valamit az összképen, de mivel itt lecsúszott színészek (Wes Bentley) és arcról ismert sorozatsztárok (Daniel Sunjata – Ments meg!) váltják egymást a pár mondatos mellékszerepekben, még a bizonyításra sincsen esélyük. Ráadásul a férfi szereplőkkel különösen rosszul bánnak, mindegyiket megpróbálják gyanúsnak beállítani, hogy a nézőt elbizonytalanítsák – sokszor már csak a bajusz pödrés és a sátáni kacaj hiányzik – de a rutinosabbak már az első tíz percben tudják, hogy ki a tettes. A végére hagytam Seyfried kisasszonyt, aki még mindig próbálgatja bizonygatni színészi létjogosultságát, persze sikertelenül. Karaktere végtelenül idegesítő és ellenszenves, ami egy főszereplőnél igencsak rossz pont, eszköztára pedig kimerül a már emlegetett őzike tekintetben és az öt percenként feltett, „Hol a nővérem?” kérdésben.

A magyar cím kivételesen jól lefedi, hogy a készítők mennyire nem találták a helyüket ebben a zsánerben. A filmről egyedül az operatőri munka érdemel elismerést, ami alkalomadtán emlékezteti a nézőjét arra, hogy mozifilmet lát. Ez viszont még kevés az üdvösséghez. Az Elveszett hamarosan a tv-csatornák eldugott késő esti műsor sávjában fog kikötni, ott is csak szökő évente egyszer, hogy aztán végleg a feledés homályába vesszen. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=odKiIkbalyo[/embed]

Oldalak: 1 2