Eurovíziós Dalfesztivál - A Fire Saga története - Kritika

|

Érdemi fricskának gyenge, vígjátéknak korrekt, reklámnak egész jó.

Ha az abszurd humort emlegetjük, akkor egyből a hülye angolok, angol hülyék és a Monty Python ugrik be. Nem véletlen, hiszen a hűvös(nek tartott) brit magatartással az a fajta abszurditás, amit John Cleese-ék párosítottak pont azért működik annyira, mert egyrészt annyira idegennek hat a kettő egymástól, másrészt Cleese, Idle, Chapman, Jones, Palin és Gilliam pont a megfelelő korban álltak elő ezzel, váltak halhatatlanná és ivódtak bele a popkultúrába, valamint az angol humorba egyaránt. És nyilván az évtizedek alatt sokan próbálták ezt leutánozni világszerte (nálunk a L'art pour L'art Társulat feleltethető meg a leginkább nekik), valamilyen módon megismételni, de még csak a közelében sem jártak. Ha viszont létezik amerikai abszurd humor - és most legalább eme cikk erejéig tegyünk úgy, mintha valóban lenne -, akkor annak a képviselőjét úgy hívják: Will Ferrell.

Hirdetés

Ferrell a Saturday Night Live-ból tört fel, ami olyan híres komikusokat termelt ki az évtizedek alatt, mint Dan Aykroyd, Bill Murray (nem véletlen az a Szellemirtók), Chevy Chase, Eddie Murphy, Adam Sandler, Chris Farley, David Spade, Mike Myers, Jason Sudeikis, Bill Hader, Kate McKinnon, Kristen Wiig (még egyszer: nem véletlen az a Szellemirtók) és a sort még hosszasan lehetne folytatni, mint ahogy azon is hosszasan lehetne vitatkozni, hogy a felsoroltak közül ki mennyire vicces. Ferrell-t azonban az különböztette meg a többi kollégájától, hogy az ő humora mindig is az abszurd felé ment el. Ennek egyik első, mai napig kisebb kultstátusszal bíró dolgozata volt a Diszkópatkányok, majd amikor az SNL alatt egymásra találtak Adam McKay-jel, az volt Ferrell eddigi pályafutásának aranykora: Tesó-tusa, Pancser Police, Taplógáz és persze nem utolsó sorban a két Ron Burgundy-mozi.

A McKay-jel való együttműködése ugyan véget ért (közös produkciós cégüket is felszámolták) és a rendező inkább elment Oscar-kompatibilis, szatirikus igaz történeteket (A nagy dobás, Az alelnök) forgatni, míg Ferrell megpróbált több-kevesebb sikerrel a kaptafánál maradni. Ferrell figurái rendre igazi manchildok, nagyra nőtt, férfi testbe szorult gyerekek, akik vagy félnek az érdemi felnövéstől és az ezzel együtt járó felelősségvállalástól, miközben az álmaiknak élnek (Tesó-tusa), vagy pedig egy biztosan megteremtett egzisztenciával, az egójuktól megrészegülve viselkednek gyerekesen (Ron Burgundy). Az Eurovízió Dalfesztivál - A Fire Saga története az előbbi kategóriába tartozik, amely az életműnek ugyan nem egy különösen kiemelkedő darabja, de mindenképpen az egyik legszerethetőbbje.

Ugyanis az tisztán érződik, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál Ferrellnek igazi szenvedélyprojektje volt, ami nem véletlen, lévén a felesége svéd és amikor 20 éve először járt az országban szembesült azzal, hogy ez mifelénk mennyire népszerű és azonnal a rajongójává is vált. Olyannyira, hogy a legutóbb maga is bejelentkezett a show egyik élő adásában, persze részben a film népszerűsítése érdekében. Az pedig több mint beszédes, ha egy zenei showműsorban nem Will Ferrell bejelentkezése a legextrémebb dolog, ami történhet. Mert lássuk be, hogy akármit is gondolunk a rendezvényről, annak zeneiségéről és egyben erős politikai állásfoglalásáról, az vitathatatlan, hogy részben ezért megkerülhetetlen, plusz nem kis részt azért, mert anno maga az ABBA is megnyerte a Waterloo című klasszikusával (a film eme ominózus eseménnyel is indít). És mivel az elmúlt évek a közösségi média korában jóval hangosabb volt az Eurovízió körüli botrányoktól, ezért maga a show is felkapottabb lett, így talán nem is érkezhetett jobbkor, mint most, pláne egy olyan évben, amikor a koronavírus tombol világszerte.

A film azonban hiába tart görbetükröt egy olyan rendezvény elé, ami már maga is sokszor paródiába hajlik, Ferrell és a rendező David Dobkin (Ünneprontók ünnepe, amelyben Rachel McAdams mellett Ferrell is feltűnt egy kisebb mellékszerepben) mindketten megelégedtek a klasszikus "semmitől a mindenig egy szempillantás alatt" alapkoncepcióval és az alapötletben rejlő potenciát is elnyújtották az optimális 90 percről két órára, de érdemben beleállni a show politikusságába, annak röhejességébe már nem igazán mertek, megelégedtek a külsőségekkel. Érezhetően innen hiányzik igazán McKay éles harsánysága és humora, Dobkin iparossága ehhez kevés, éppen ezért a poénok is jobbára csak megmosolyogtatóak (néhány valóban kacagtató azért így is akad), avagy a közegből élesen kilógóan durvát is találni, de ennek ellenére végig hoz egy konstans szintet, mert érezhetően nem gúnyolódni akar az Eurovízión Ferrell, hanem szeretetteljesen élcelődik csak vele. És valahol érthető is, hogy a film visszafogott humorával, valamint az alapkoncepció harsányságával az amerikai kritikusok nem is tudtak mit kezdeni, mert számukra a rendezvény is túlontúl idegennek hat.

A két feltörekvő, inkább lelkes, semmint tehetséges zenész Lars Ericssong és Sigrid Ericsdottir, avagy a Fire Saga (Ferrell és McAdams) kálváriája is hiába épül jól ismert panelekre, rokonszenvesek, kellően szerethetőek. Ferrell megbízhatóan hozza a szokásos formáját, se többet, se kevesebbet, amibe természetesen belevegyül a jól ismert apával való konfliktus (a "Mit keresek én itt?!" képpel játszó, morózusan sármos Pierce Brosnan pont ezért is hibátlan a szerepében), McAdams pedig most is cuki, akinek a karakterét egy valóban jópofa misztikus szállal vegyítették. És mivel ez egy óda az Eurovízióhoz, természetesen lehet szemezni az eseményt kitermelő sztárok közül nem eggyel (feltéve, ha kicsit is otthon vagyunk abban): az olyan nevek, mint Alexander Rybak vagy Conchita Wurst mellett itt van a műsor szintén lelkes brit szakkommentátorának számító talkshow házigazda, Graham Norton is. Azonban a film igazi sztárja, meg nem énekelt hőse a "látens meleg" (értsd: első pillanatban levágható) orosz riválist, Alexander Lemtovot alakító Dan Stevens. A George Michael és Adam Lambert szerelemgyerekeként festő színész akkor is tobzódik a szerepben, ha hiányzik alóla egy érdemi poén és minden mozdulatával, szempilla rebegtetésével, excentrikus megnyilvánulásával mosolyra fakasztja a nézőt, mégsem hat ripacsnak, vagy túlzónak, hibátlanul találja meg a kényes egyensúlyt aközött, hogy a figurán röhögjünk és ne azon, amit képvisel (ami jobban belegondolva valójában egész szomorú és ezt a film sem fedi el). Ha a zeneiparnak készülne egy Trópusi vihar szintű szatírája, abban garantáltan Stevens karaktere lenne megfeleltethető Kirk Lazarusnak. Igen! Ennyire jó!

Tényleg csak annyiban kár, hogy a koncepcióhoz - amit az első előzetes a Volcano Mannel annyira jól eltalált - nem tudott felnőni, továbbá hogy Ferrellen kívül sem McAdams, sem pedig Stevens eredeti hangját nem hallhatjuk az amúgy egészen jó, a közegbe illeszkedő daloknál. McAdamsnél ez annyira nem probléma, mivel neki a fináléval lett volna baja, azonban Stevens már A Szépség és a Szörnyetegben is bizonyította, hogy remek hangja van és noha itt nem tűnik fel, hogy helyette egy bizonyos Eric Mjönes énekel, azért mégis bosszantó, mint ahogy az is, hogy sokszor a show meglepően kisszerűnek hat az eredetihez képest. Viszont az ilyen hibákat, valamint a korrekt poénokat Ferrellék kiválóan ellensúlyozzák azzal a bizonyos szívvel, ahogy egyrészt jelzik, hogy egy ilyen rendezvény mennyit jelent az embereknek, az isten háta mögötti kistelepüléseknek, de akár egy egész nemzetnek is, valamint hogy a hűvös svédek nagyon is képesek röhögni magukon. Ha valamit, akkor ezt igazán megtanulhatná tőlük a világ, különösen most. Ártani nem árthat.

Eurovíziós Dalfesztivál - A Fire Saga története

Kinek Ajánljuk
  • Az Eurovízió rajongóinak!
  • Akik nyitottak az abszurd humorra!
  • Akik egy kellemes kikapcsolódásra vágynak!
  • Ha látni akarjuk Dan Stevenst díszköcsög üzemmódban brillírozni!
Kinek Nem
  • Ha nem bírjuk Will Ferrell-t és a humorát!
  • Amennyiben már az eredeti Eurovíziótól is falra mászunk!
  • Akik valami igazán maradandóra vágynak!

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.