Január második hetében a természetfeletti misztikum és horror kedvelőinek kedveskedett a Netflix A 81-es archívum című sorozat egész évados premierjével. Miután jómagam is nyitott vagyok eme témákra, azonnal rácuppantam a szériára, mely ezúttal nem egy regény adaptáció, hanem egy azonos című podcastnek a feldolgozása lett, melyet Daniel Powell és Marc Sollinger követtek el. Ez máris egy olyan nem mindennapi aspektus, ami még érdekesebbé teszi a projektet, elvégre a podcasten alapuló filmekből és sorozatokból még nincs akkora nyüzsgés (Dirty John, Limetown, Homecoming, csak hogy a legismertebbeket soroljam), mint a regényadaptációkból.
A 81-es archívum egy Dan Turner (Mamoudou Athie) nevű videórestaurátor történetét meséli el, akit egy titokzatos cég, az LMG megbíz azzal, hogy egy 1994-ben megégett videókazetta kollekciót digitalizáljon. Dan, aki mentális és anyagi problémákkal is küzd, nem tud nemet mondani az ajánlatra, és még azt is bevállalja, hogy a civilizációtól távol, egy teljesen izolált bunkerben végezze el a munkát.
Profi szakember lévén nem okoz neki gondot a videókamera kazetták feltámasztása, ami közben elé tárulnak az 1994-es események, melyekből megismerhetjük Melody Pendrast (Dina Shihabi, a Valós halál második évadának női mesterséges intelligenciája), aki egy PhD kutatásból kifolyólag akarja a Visser-ház rejtélyeit bemutatni. Arra azonban sem Dan, sem Melody nem számítanak a jelenben, valamint a múltban, hogy sokkal súlyosabb dolgokra derítenek fényt, mint amire előzetesen számítottak volna.
A 81-es archívum is egy két síkon játszódó történet, mint amit mostanság olyannyira kedvelnek a sorozatok. A múltbéli felvételek autentikusságát a found footage formátummal erősítik meg, hiszen amikor Dan megnéz egy-egy kazettát, azt mindig egy '94-es megroncsolódott kamera minőségével látja először a néző is, hogy aztán éles képekkel váltsunk át Melody szemszögére. Ez a köztes megoldás meg is oszthatja a közönséget - a found footage szerelmesei minden bizonnyal az egész sorozatot a valódi kazetták minőségében néznék végig, míg azok ellenvallói pont a fordítottját preferálnák. Rebecca Sonnenshine showrunner és a stábja megpróbált megülni két lovat egyszerre, ám nem biztos, hogy jól döntöttek.
Az egyre összekuszálódóbb cselekmény viszi magával a nézőt, és van is annyira érdekfeszítő, hogy gyorsan ledaráljuk a nyolc részt. A készítőkön látszik, hogy tisztelettel adóztak a korszak ('90-es évek) és a filmtörténelem hasonló sci-fi, természetfölötti vagy szimplán misztikus darabjainak irányába, hiszen rengeteg "húsvéti tojás" rejtőzik a képkockákban, kezdve konkrét filmcímekkel. Ez természetesen az újranézési hajlandóságot fogja növelni idővel, hiszen valószínűsíthető, hogy nem sikerült máris összegyűjteni a teljes kikacsintási listát a különböző külföldi oldalaknak. Illetve már csak a széria jellegéből fakadóan is biztosra vehető, hogy vannak olyan második évados utalások benne, amiket majd később fedezhetünk fel.
Részemről mindenképp üdvözítő, hogy egyre több sorozat és film hagyja maga mögött a '80-as évek majmolását, és lép tovább a '90-es évek hangulatának reprodukálására. Persze nincs kizárva, hogy idővel ezek a '90-es éveket megidéző alkotások is túlszaporodnak a kínálatban, de egyelőre üdítő, hogy a Yellowjackets után ilyen hamar kapunk egy szintén múltidéző sorozatot.
Ami már kevésbé szimpatikus, az A 81-es archívum meghunyászkodó jellege. Rengeteg potenciál rejlik a rejtélyben, ami az évad előrehaladtával már kozmikus jelleget is ölt, de lépten-nyomon szembesülünk azzal, hogy ez a projekt bizony nem kapott annyi pénzt a Netflixtől, mint amit megérdemelt volna. A már bevezetőben emlegetett LMG cég egy tipikus árnyékhatalomnak beillő konspirációs korporációként van beállítva, ám ebből a monstrumból egyedül Martin Donovan karakterét, Virgil Davenportot ismerjük meg. Aki nem is tud egy minden hájjal megkent, autentikus szarkavaró lenni, pedig maga a szerep ezt kívánná. Ennek ellenére főhőseink meg vannak tőle rémülve, ami hangulatgyilkos hatást eredményezhet a nézőben.
A másik probléma, hogy az évad előrehaladtával egyre több kérdés merül fel, melyek tudatosan kerülendő forró kásának bizonyulnak a készítők számára. Érthető, hogy muszáj puskaport hagyni a potenciális következő évadokra, ám az sem kifizetődő, ha minden egyes válasz két újabb kérdést szül.
Végezetül pedig néhány szót még a számomra legsúlyosabb arculcsapásnak beillő cliffhangerről. Spoilermentesen csak annyit árulhatok el, hogy az íróknál nemes egyszerűséggel "lusta írásként" (lazy writing) aposztrofált megoldásra esik a készítők választása, ami számomra az egész évad megítélésére hatással lett. Az alapanyag adott lett volna arra, hogy új területekre kalauzolja a nézőt az első évad, ám újító szándék helyett a jól ismert fordulatok újrázása győzött Sonnenshine-éknál, ami engem elszomorított.
Meggyőződésem, hogy ha A 81-es archívum 10 évvel korábban, valamikor a Lost után vagy azzal párhuzamban került volna levetítésre, egy instant klasszikus lenne. Ám aki látott már legalább két természetfölötti misztikummal operáló filmet vagy sorozatot (és azért ezekből bőven akadt csak az elmúlt évtizedben), azt sajnos semmilyen meglepetés sem fogja érni - legalábbis az első évadban. Váratlan húzások nélkül, valamint ezzel a megalkuvó hozzáállással nehezen tud kiemelkedni a középszer kategóriából nálam, pedig összességében a hangulat és a rejtély adná magát, hogy tényleg valami egyedi szülessen az alaphelyzetből. Semmiképp sem mondok le a sorozatról, és nagyon bízom benne, hogy folytatják, mert bőven van még mit kihozni belőle. Remélhetőleg a készítők lesznek annyira bátrak, hogy ezt meg is teszik, egyedien, újítóan.
