A Bridgerton család az elmúlt években a Netflix egyik legnagyobb sikerévé vált. A kosztümös, erotikával túlfűtött széria mindent hozott, amire a nézők vágytak, tényleg mintha Jane Austen találkozott volna a kortárs tinisorozatokkal.

A recept eddig fantasztikusan működött: ahogy említettük, a közönség kedvelte a sorozatot, a kritikusok sem futottak ki a világból, a színészek közül pedig Phoebe Dynevor,  Regé-Jean Page és Jonathan Bailey is megcsinálta a karrierjét.

Azonban az elmúlt időszakban egyre többen kezdenek beszélni arról, hogy mintha elfáradt volna ez a formula. Nehezen lehet ennyi szereplőt érdemben mozgatni, a megismerkedés fázisai pedig fájóan kiszámíthatóak. És sajnos nem állíthatjuk, hogy nincs sok igazság ezekben a véleményekben. 

Ott hagytuk abba a negyedik rész után a történetet, hogy Penelope (Nicola Coughlan) és Colin (Luke Newton) végre egymásra találnak, azonban van egy elég komoly probléma: a fiú nem tudja, hogy szíve választottja valójában a róla is elég szaftosakat író Lady Whistledown. Kérdés, hogy meddig maradhat titokban ez az információ, illetve ha kiderül, a szerelem felülírhatja-e a titkokat és az elvárásokat. 

Térjünk vissza az előző gondolatra, amely szerint a Bridgertonon igencsak érződnek a fáradás jelei. Ezt leginkább a karakterek kezelésében érezhetjük: Colin és Penelope szerelme hamar betetőzik, és utána az is egyértelmű, hogy vissza tudnak majd térni egymáshoz, hiába bármilyen nehézség. Ugyanakkor velük kapcsolatban legalább meg lehet említeni, hogy valahová tart a történetszáluk, még ha az az irány kiszámítható is. 

Ugyanis az a dilemma, amit a sorozat feszeget, egyértelműen valós és szóba kerülhet minden kapcsolatban: milyen csomaggal érkezünk meg egy-egy viszonyba, mennyit kommunikálunk a múltunkról, hogy tudunk őszinték lenni? A Bridgerton család elég egyértelműen állást foglal a nyílt kommunikáció mellett, ugyanakkor azt is nyilvánvalóva teszi, hogy nem tudjuk és nincs is jogunk megváltoztatni a másikat. Colin akkor lehet boldog Penelopével, ha képes elfogadni a lány személyiségének minden oldalát. Ez meg is történik, az utolsó jelenetekben a fiú ki is jelenti, hogy Whistledown és Penelope nem választható el egymástól. Az viszont tény, hogy ilyen téren arányt tévesztett a sorozat, idővel a kapcsolatnak szinte csak ezt az aspektusát láthatjuk, a személyiségfejlődés háttérbe szorul. 

Ezen páros kapcsán beszélnünk kell arról is, hogy mennyire maradt felelős a reprezentáció Penelopéval kapcsolatban. A lány még mindig az egyik legizgalmasabb figura a szériában és az is üdvözlendő, hogy végig hű marad önmagához az események viharában. Valódi kivirágzást látunk, amivel a készítők hitelesen tudják közvetíteni azt az üzenetet, hogy mindenkinek jár a boldogság. Ugyanakkor idővel az ő önmarcangolása is túlzásokig fokozott, de ami még rosszabb, önismétlésbe hajlik. Ezzel együtt Penelope karakterének mélysége még mindig kiemelkedik a szériából, főleg azzal összehasonlítva, hogy a többi figuráról mit tudunk meg. 

Azt gondolom, hosszabb távon ez lesz a fő kérdés A Bridgerton család jövőjének kapcsán: képesek-e a készítők érdekesebbé tenni a mellékkaraktereket, illetve önmagában a világot, vagy marad a jelenlegi formula? Utóbbi esetben nagyon nehéz látni, hogy hogyan jöhet ki a hét-nyolc évad ebből a sorozatból. Egész egyszerűen az a séma egyre nehezebben tudja magával ragadni a nézőket, mert már ismerjük minden percét. De általánosságban is megállapíthatjuk, hogy a legtöbb antológiasorozat akkor tud hosszabb távon érdekes maradni, ha évadról évadra új megközelítésket tudnak kitalálni a készítők. 

Nehéz újat írni A Bridgerton család új évadáról. Aki eddig is szerette a sorozatot, most is kedvelni fogja, ám ahogy néhány hete írtuk: látszanak azok a bizonyos repedések.