Hirdetés

Évadkritika: A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi – 1. évad

|

Hullámzó minőségű kalandok Középföldén.

Hirdetés

A kritika spoilermentes!

Alig hat hete, hogy kezdetét vette a történelem eddigi legdrágább sorozata az Amazon Prime szolgáltatón, máris elérkeztünk a nyolc részt felölelő A hatalom gyűrűi első évadának végére, amelynek csak részleteiben sikerült visszahoznia Középfölde varázsát. A Másodkor történetének első felvonása ugyanis megpróbált nagy ívű és grandiózus lenni (néhol több, máshol kevesebb sikerrel), de a gyönyörű táj és a látvány kidolgozása közepette megfeledkezett a legfontosabbakról, amik miatt minden értelmet nyer: a karakterek és a történet megfelelő kidolgozásáról.

Hirdetés

Kicsit fájó ezt leírni, hiszen én nagyon pozitív voltam a két részes nyitány után, mely azonnal visszarepített Középföldére, és újra elvarázsolt minden elemével. A történet és a karakterek többsége izgalmasnak ígérkeztek, a látvány elképesztő volt, és az akciójelenetek is rendben voltak. Ehhez képest azonban az évad végére olyannyira árnyalódott az egész, hogy egy picit csalódás lett az összkép. Mert bár azt továbbra is tartom, hogy ez egy jobb sorozat, mint amilyennek a közvélemény nagyobb része leírja, és alapjáraton elszórakozik az ember rajta, amíg nézi, de az vitathatatlan, hogy vannak gondok vele. Nem sok, de azok annál nagyobbak.

Gil-galad (Benjamin Walker), és Elrond (Robert Aramayo)
Gil-galad (Benjamin Walker), és Elrond (Robert Aramayo)

Nem szeretném mosdatni a készítőpárost, Patrick McKay-t és John D. Payne-t, de azt meg kell jegyezni, hogy nem volt egyszerű dolguk. Eleve egy olyan alapanyagból kellett dolgozniuk, amely nem csak a fantasy-irodalomnak, de a filmműfajnak is az egyik legmeghatározóbb darabja. Megszámlálhatatlan ember rajong ezért a világért, mindegyikük elvárásainak pedig nem lehet megfelelni. Ha pedig hozzávesszük azt a tényt, hogy a Tolkien-hagyaték csak A Gyűrűk Ura és A hobbit könyvek televíziós jogait adta el - azaz csak az abban szereplő dolgokra hivatkozhattak, és nem nyúlhattak sem a filmekhez, sem a többi könyvekhez, mint például A szilmarilok - akkor láthatjuk, hogy a lehetetlenre vállalkoztak. A lehetetlenre, amelyet részben mégis sikerült megoldaniuk.

Azért részben, mert a legtöbb dolog hullámzó módon csak részleteiben működik. Hol ez a része, hol amaz; hol nagyon sok minden, hol pedig alig valami. A legnagyobb gond az írással van. Többször volt olyan gondolatom, hogy a karakterek motivációit nem lehet megérteni és átérezni megfelelően, mert vagy nem szántak elég időt a kibontásukra, vagy túlságosan is siettek vele. Pedig még azt is alkalmazta a sorozat, hogy egyes részekből teljes cselekményszálak maradtak ki, hogy több idő jusson egy másik, fontosabbnak vélt sztorira. De ezzel csak azt sikerült elérni, hogy néha hadarja az eseményeket, míg máskor komótosra veszi a figurát azt sugallva, hogy a világ összes ideje az övé az építkezésre, mégsem derül ki végül semmi fontos, vagy haladunk előre a cselekménnyel.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Emellett a karaktereket sem érezni annyira erősnek, mint amennyire lehetnének. Akadnak persze jók (Durin és Elrond például külön és együtt is remekül működtek végig), de sokuk inkább csak karaktervázlatok, akikben ott a potenciál, de eddig vagy semmit, vagy csak alig kezdtek velük valamit. Emiatt többször is azt vettem észre magamon, hogy teljesen hidegen hagy az adott történetszál, mert nem érdekel a karakter(ek) sorsa (ezen pedig az sem segített, hogy a legtöbbjüknek ismerjük a végzetét, így a dráma sem működött mindenhol). 

Durin herceg (Owain Arthur), az évad egyik érdekesebb és izgalmasabb karaktere
Durin herceg (Owain Arthur), az évad egyik érdekesebb és izgalmasabb karaktere

Az évad tempója pedig nagyon hullámzó. Hol egy egészen látványos és izgalmas összecsapásnak lehetünk tanúi, hol pedig ennek az egészen ellenkezője, és teljesen leül a sztori egy teljes részre. Amit lehet úgy is csinálni, hogy történjen valami (lásd a Sárkányok házát), de úgy is, hogy az már-már unalmas legyen. Mint itt. Többször is azt lehetett érezni, hogy ugyanazokat a köröket futjuk a sztoriban, és nincs nagy előrelépés, ami megérdemelné azt a hosszú játékidőt, amit mindig megkapott az adott rész. Az epizódok hossza ugyanis rendre megugrotta az egy órát, de átlagban inkább a 70 percet. Ezeket pedig nem mindig sikerült kellő mennyiségű és érdemi történéssel megtölteni, hanem egy helyben toporogtak a karakterek és a konfliktusok.

A hobb... akarom mondani gyaplábúak, akikkel nem igazán kezdett mit a sorozat
A hobb... akarom mondani gyaplábúak, akikkel nem igazán kezdett mit a sorozat

A látványra már kitértem a nyitány kapcsán is, így itt csak magamat fogom ismételni, hiszen nem változott a véleményem: első osztályú lett minden tekintetben, de ez talán a minimum volt egy akkora összeget felemésztő sorozatnál, mint A hatalom gyűrűi. Az első megérkezés Númenorba egészen lélegzetelállító, a felépített díszletek végig hitelesek voltak, és érződött rajtuk a munka; Új-Zéland pedig továbbra is a földi Középfölde, egészen hihetetlen, hogy néhol milyen tájak léteznek a világon. Kevés pillanatot tudnék felidézni, amire azt mondtam a nézése közben, hogy itt lett volna még mit csiszolni (például a wargoknál, akik egyáltalán nem félelmetesek, és nagyon műanyagnak érződtek, bár ez is talán csak annak tudható be, hogy minden más mennyire jól sikerült).

Sajnos a rendezés nem sikerült kimagaslóra, de itt nem akadtak hatalmas gondok. Inkább csak szembeötlő volt, hogy az első két rész mennyivel magasabb színvonalat képviselt a többihez képest. Az ezt rendező J.A. Bayona tapasztalata és stílusa ugyanis pont annyival jobban volt stilizált, észrevehető és biztos kezű, amennyire kellett. Ehhez képest a maradék hat részt szerző Wayne Yip és Charlotte Brändström (4 illetve 2 epizód) teljesen szürke, iparos munkát végeztek, pár ügyes megoldástól eltekintve semmi felismerhető kézjeggyel. Az viszont kifejezetten jól állt a sorozatnak, hogy az akciójeleneteknél bevállalósak voltak. Nem finomkodtak, ha arról volt szó, és olykor véres megoldást is választottak, ami nem volt kizökkentő, hanem inkább hozzátett az élményhez.

A Nagy Szem, mely mindent lát. De vajon kié a szem?
A Nagy Szem, mely mindent lát. De vajon kié a szem?

Mindent összevetve egy első évadnak egyáltalán nem rossz A hatalom gyűrűi, ugyanakkor jogosan motoszkálhat ott a tudat mindenkiben, hogy egy A Gyűrűk Ura-alkotástól ennél azért többet vár az ember. A folytatás mindenesetre már biztosan elkészül (a forgatás jelenleg is zajlik, Új-Zéland helyett azonban már az Egyesült Királyságban), amelynek iránya adott a finálé képsorait látva. Kérdés, hogy sikerül-e tanulniuk a készítőknek az első nyolc rész hibáiból, kiküszöbölni azokat, és megmutatni már rögtön a következő etap során, hogy igenis érdemes erre a nézőnek időt szánni. Mert ha nem, akkor könnyen lehet, hogy ebben a formában sosem érünk a Másodkor történetének végére. Nagy kár lenne érte.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Évadkritika: A Gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi – 1. évad

Kinek Ajánljuk
  • Akik egy látványos fantasy történetet szeretnének látni.
  • Akik nem feltétlen ismerik A Gyűrűk Ura világának minden egyes apró részletét.
  • Könnyed kikapcsolódásra vágyóknak.
Kinek Nem
  • Akik minden esetben jól kidolgozott karakterekre és történetszálakra számítanak.
  • Akik falra másznak, ha valamit megváltoztatnak a leírtakhoz képest.
  • A Gyűrűk Ura-könyveket és filmeket érinthetetlennek tartóknak.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.