Explicit, helyenként polgárpukkasztó, szókimondó, a legkevésbé sem politikailag korrekt rajzfilmsorozatokkal tele van a padlás. Mindenki megtalálhatja ezek között a kedvére valót, ugyanakkor nehéz is újat mondani, mutatni és némelyik megelégszik a puszta profanitással (Brickleberry) és van, amelyiket túlságosan meghatározza, hogy az aktuális politikát, vagy adott popkult botrányt véleményezze, amibe már bizonyos idő után bele is fáradt (South Park). És vannak az olyan különös hibridek, mint a Netflix immár negyedik évadánál járó Big Mouth-ja, amely határtalan vulgaritása mellett fel tud mutatni egy olyan aduászt is, amit csak nagyon kevesen: hasznos.

A Nick Kroll és a Family Guy egyik írójaként is elhíresült Andrew Goldberg sorozata azért is az egyik legjobb animációs széria jelenleg a piacon, mert egy mindenki számára ismerős korszakot dolgoz fel. A serdülőkort. Abban ugyan semmiképp sem úttörő, hogy kiskamaszokat és az ő szexuális érésüket teszi meg középpontba, abban viszont igen, hogy a sorozatban minden ekörül forog és az említett szókimondás mellett nagyon is intelligensen kezeli a témáit. Adva vannak a tinédzserkor küszöbén álló, de abba még nem teljesen belépő, ugyanakkor a gyerekkort, annak ártatlanságát is szép lassan levetkőző kiskamaszok, akik egyszerre csodálkoznak rá, ijednek meg és várják a serdülőkorral együtt járó hozadékokat. Milyen az, ha szőr jelenik meg ott, ahol eddig nem volt?! Milyen lányként megtapasztalni az első menstruációt?! Hogyan lehet megélni a szexualitást, ha magunk se tudjuk, hogy mit akarunk, kihez vonzódunk?! És mindezek mellett nem elég, hogy rengeteg kérdés kavarog a fejünkben, de ott virít mindvégig kimondva-kimondatlanul, hogy hogyan is hat mindez a társas kapcsolatainkra, az addig biztosnak hitt barátságokra?

Ezt a sorozat eddig is igyekezett a lehető legváltozatosabb módon bemutatni: adva van a címszereplő, a jómódú családból származó Nick Birch (a legutóbbi Addams Family Fester bácsija, Nick Kroll), a maradi, zsidó családból származó, rengeteg kétséggel teli Andrew Glouberman (megszólaltatója az USA-ban elismert komikus, mellesleg az Irány a Pókverzum! Póksonkája, John Mulaney), a problémás házasságból származó, ugyanakkor eszes Jessi Glaser (egy újabb komikus, Jessi Klein), a bűvész trükkök iránt megszállott, ugyanakkor nem túl eszes, a bátyjai által agyba-főbe vert Jay Bilzarian (a nálunk sem ismeretlen, többek között a The Good Place-ben is felbukkanó Jason Mantzoukas), valamint a kissé naiv, ugyanakkor kedves Missy Foreman-Greenwald (a kezdetben őt megszólaltató komika, Jenny Slate, majd a BLM mozgalom miatt idéntől már őt váltó Ayo Edebiri) és a konzervatív anyukával megáldott, ugyanakkor melegségét nyíltan vállaló Matthew (a karakter és musical színészként nálunk sem ismeretlen, szintén meleg Andrew Rannells). És mindezt megfejelve - ha a szülők és a bonyolódó kapcsolatok nem lennének elegek - ott vannak az ezeket a hormontúltengést még inkább felerősítő, azokat irányító, ennél fogva még több galibát okozó hormon szörnyek, mint Maurie (szintén Nick Kroll) és Connie (A Lego-kaland 2 anyukája és a The Good Place bírónőjeként ismert zseniális komika, Maya Rudolph), hogy a félkegyelmű, egy tíz éves szellemi szintjén ragadt Steve edzőt (megint Nick Kroll) ne is említsük!

A sorozat egyik legfőbb erénye és egyben megkerülhetetlen erőssége, hogy nem csupán egy mindenki számára ismerős közegbe invitálja nézőit, hanem érezhető Kroll és Goldberg személyessége, New York külvárosában eltöltött gyerekkorának élményei is. Ráadásul mindegyik szezon jól behatárolhatóan egy tematika mentén halad és míg korábban a szégyen volt egy vezér motívum, amely a Shame Wizardben öltött testet (akire úgy hivatkoztak, mint a fickó a Harry Potter akcentussal, ami nem véletlen, hiszen Lupin professzor maga, David Thewlis szólaltatta meg), az új szezon a sokszor irracionális félelmet, a szorongást és annak akár sorsokat, emberi életeket meghatározó döntéseire fekteti a hangsúlyt. Ezt aláhúzza, hogy az előző szezon vége a banda drámai szétválásával járt együtt és a negyedik évadban az elszeparáltság, a magány, az ettől való félelem, vagy az ebbe való hamis beletörődés a hangsúlyos, ami egyfajta öngerjesztő folyamatként is jelentkezik a felvázolt problémáknál.

A 10. részes szezon - az előzőek fényében talán már a rutinosabb nézőknek kevésbé hat explicitnek, de megmerem kockáztatni, hogy - pont a fentiek miatt az eddigi évadok közül a legérettebb. Részben azért, mert a végére nagyon szépen összeáll az egész (még ha ez kezdetben nem is látszik), ami abból is fakad, hogy e szereplők klikkesedése jó esélyt ad arra, hogy jobban fókuszáljanak rájuk, a saját problémáikra, ami azzal is együtt járt, hogy az eddig is inkább időkitöltő, a zseniálisan szórakoztató és az idegesítően rossz között lavírozó Steve edző karakteréből jelentősen visszavettek. Ez viszont a karakternek is az előnyére vált, mert amikor nagyobb reflektorfényt kap az egyik részben, az határozottan működik. Mindemellett olyan új karakterekkel és ismert szereplőkkel bővült az eddig is illusztris szinkronstáb Kristen Bell (Jay egyik szexpárnája) vagy Zachary Quinto (Matthew barátja, Aiden) után, mint Seth Rogen (Nick tábori jó barátja és Andrew Goldberg megfeleltetője, Seth Goldberg képében), Zach Galifianakis (mint egy bölcs béka...  varangy szerepében) és John Oliver (tábori vezetőként).

Persze, akik nem akarnak olyan poénokkal szembesülni, mint székletek világra hozása, musicalre táncoló péniszek, vagy egy beszélő vagina (Kristen Wiig) képében a menstruáció, Daniel Day-Lewis és a Vérző olaj egy kontextusban való emlegetése, az továbbra is jobb, ha elkerüli. Mindazonáltal azt is nehéz lenne megmondani, hogy a BLM és a szinkroncsere miatt, de mintha Missy karakteréből is visszavettek volna (pedig Slate-et csak az utolsó másfél részben váltotta Edebiri és a különbség sem tűnik fel), mint ahogy a Jordan Peele által megszólaltatott Duke Ellington szelleme is csak az évad végén köszön be. Mindazonáltal akik az előző évadokért odáig voltak, azoknak a negyedik szezon most is pont annyira fog csúszni (ha nem jobban), mint EP képviselő az ereszcsatornán egy kiadós gangbang party-t követően és csak azt sajnálhatjuk, hogy az ötödik évadot nem most azonnal láthatjuk.