A rajongók félelme ellenére a 2019-ben útjára indult Harley Quinn sorozatnak berendelték a harmadik szezonját is, így két és fél évvel később újabb 10 epizóddal gazdagodott a sorozat (a szokásos 13 helyett). Az első két évadról írt kritikámban kísérletet tettem annak körbeírására, hogy milyen alkotóelemek együttese teszik rettentő humorossá és különlegessé a sorozatot, aminek hála az én szuperhősös sztorikkal nem kompatibilis ízlésem is nem csak megbarátkozott, de egyenesen a szívébe fogadta.
A történet ott veszi fel a fonalat... ez így nem teljesen igaz, hisz a két szezon között történteket egy frappáns című (Harley Quinn: The Animated Series: The Eat. Bang! Kill. Tour.) képregény mesélte el, ami leginkább akörül forgott, hogy Harley és Ivy a friss párkapcsolatukban miként kezelik Ivy érzelmi zárkózottságát és ez milyen feszültségeket eredményez kettejük között. A harmadik évad itt veszi fel a fonalat, a duó visszatér Gothambe, ahol Gordon felügyelőnek, Jokernek és Batmannek is megvannak a saját bajaik, amikkel a részek alatt megpróbálnak mit kezdeni.
Az évad fő motívuma valóban a párkapcsolati gondok problematizálása. Aki nem igazán tud átélni egy ilyen problémakört, az unalmasabbnak élheti meg a szezont. Viszont ahogy a Harley Quinn sorozat eddig is tette, most is nagyon éretten kezeli a földhözragadt témáit, és rendre olyan tanulságokat fogalmaz meg, amiket érdemes megfogadni. Legyenek ezek olyanok, minthogy hogyan kéne működnie egy egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatnak, milyen problémákat szül a másiknak való alárendeltség, és alapjáraton jó látni, hogy a két főszereplő egymásra találását egy percig sem úgy kezeli a sorozat, mint egy beteljesülést, hanem egy új útnak a kezdetét, aminek kihívásaival együtt kell szembenézniük.
Emellett a sorozat humora sem lett kevésbé provokatív, vagy csipkelődő, ugyanolyan gúnyossággal csinál viccet az összes szuperhősből és műfaji toposzból, és az aktualitások beemelése is fergetegesre sikerült, mint a szocialista Joker polgármesteri indulása, avagy a gonoszok díjátadója, ahol még a rosszfiúk is kvótákat akarnak kipipálni. Egyetlen problémája van talán csak az új részeknek, hogy egyes karaktereivel láthatóan nehezen, vagy nehézkesebben tud mit kezdeni, mint eddig. Mivel Harley és Ivy legtöbbször egymással vannak elfoglalva, a csapat többi tagja saját történetszálakat kaptak, amik elszeparáltnak tűnnek, vagyis a többi szereplő nemigen reflektál ezekre a történésékre.
A szinkronhangok terén Kaley Cuoco még mindig fenomenális munkát végez Harley Quinn életre keltésében (külön viccben kiemelik a karakter többi változatának furcsa, erőltetett akcentusát), de külön kedvenc még mindig a James Adomian által megformált Bane, akihez még mindig a legjobb poénok kötődnek a sorozatban. A mellékszereplők többsége feltűnik valamilyen szerepben, de már annyi karaktert felhalmozott a Harley Quinn (annak ellenére, hogy szégyenkezés nélkül tett el többet láb alól), hogy nem is lehetne egy tíz epizódban mindenkinek normális játékidőt adni.
A Harley Quinn mit sem vesztett vonzerejéből, a harmadik évad ugyanúgy sziporkázik az okosan megírt dialógusoknak, az éretten kezelt témáknak és a felnőtt, provokatív, mindent is kigúnyoló humornak hála. Az előző évadok kedvelőinek mindenképp ajánlott eme csodasztikus Harley Quinn szerelmi életébe beleugrani.
