2022 elején debütált az Amazon Prime Videón újragondolt Reacher sorozat, mely Lee Child népszerű regényfolyamának főszereplőjét keltette életre. Tom Cruise után Alan Ritchson bújt a karakter bőrébe, aki immáron a regényekhez hűen, izomkolosszusként tette helyre a rosszfiúkat.

Ellentétben a szerkesztő-kollégámmal, én abszolút élveztem az első évadot, mely kreatív akciójeleneteket, érdekes karaktereket, és egy egész évadon át kibontakoztatott rejtélyt tartogatott magában. Ennek megfelelően a folytatásra is vevő voltam.

Egy hideg téli éjszakán egy embert hajítanak ki egy helikopterből. Az első évadhoz hasonlóan ezúttal is egy cold opennel nyitunk, hogy utána csakhamar kiderüljön az áldozatról, hogy az valahogyan kapcsolódik főhősünk múltjához. Testvér helyett ezúttal Reacher korábbi különleges egységének, a 110-esek egy tagjáról van szó. A helyzet azonban gyorsan komoly fordulatot vesz, miután kiderül, hogy több 110-es hollétéről sem tudni semmit, úgyhogy Reacher a megmaradt ex-beosztottakkal együtt nyomozásba kezd, hogy egy nemzetközi szinten is jelentős konspirációt buktasson le.

Ritchson továbbra is sziporkázik a címszerepben, ő miatta egy könyvrajongó sem sopánkodhat. Már nincs szükség az alapozásra, mint az előző évadban, úgyhogy az elejétől fejest ugorhatunk vele együtt a mélybe. Ezúttal is kapunk a törvény oldaláról egy zsarut, Russót (Domenick Lombardozzi), aki Reacher segítségére lesz, illetve Neagley (Marian Sten) mellett a 110-esek két másik tagját, Dixont (Serinda Swan) és O'Donnellt (Shaun Sipos) is megismerhetjük. A 110-esek közötti kémia működik a jelenben is, ami a flashbackes visszatekintéseken keresztül nyer igazolást, és egyben további árnyalatokat mutat be Reacherről.

A cselekmény terén azonban nem igazán tud újat nyújtani a második évad. Reacherék elkezdenek nyomozni, ami egy céghez vagy személyhez irányítja őket, ahol újabb nyomokat és még több rosszfiút találnak, ezek a fordulatok pedig további cégek és személyek irányába orientálják hőseinket. Az első évadban ez igazán jól működött, hiszen egy kisváros titkairól rántotta le a leplet Reacher, mindezt a realisztikusság talaján maradva.

A második évad azonban szakít ezzel a realisztikussággal. Reacherék immáron nagyvárosokban intézik el a rosszfiúkat, ám következményekkel nem kell számolniuk, hiába hemzsegnek ezek a városok mindenféle rendfenntartó erőtől. Sajnos az akciójelenetek éle is kicsorbul, hiába akad belőlük több, mint az előzményben. Reacherék legtöbbször frontálisan mennek neki az ellenségeiknek, és a Kemény motorosok klasszikus jeleneteit megidézve, hiába lövöldöznek azok hőseinkre szüntelenül, nyugodtan dőlhetünk hátra azzal a tudattal, hogy Reacherék "plot armorja", sebezhetetlensége kitart a végéig. Ha egy nyolcrészes évadban ez már négy-öt alkalommal előfordul, akkor bizony a végére minden izgalom kiveszik a jelenetekből. Robert Patrick karaktere lenne hivatott fenntartani a konfliktus élét, ám Reacher többi ellenlábasával egyetemben ő sem képes tanulni a saját hibáiból, ami szintén asszisztál a finálé laposságához (ahol egy valóságtól teljesen elrugaszkodott, és ebből kifolyólag teljesen abszurd légi jelenetet csodálhatunk meg).

Ezek a statikusan viselkedő "akadályok" és a narratíva első évadhoz hasonló struktúrája miatt nem tekinthetünk előrelépésnek a második felvonásra. Bár a flashbackek révén kicsit közelebb érezhetjük magunkat Reacherhöz, ám lényegi újdonságra nem derült fény, és összességében inkább egy újabb bőrlehúzásnak érezhetjük az évadot.

Ezek a fenti észrevételek persze nem vitatják el a nézettségi sikerét a szériának. A harmadik évad forgatása elkezdődött, és minden bizonnyal még továbbiak követik, hiszen Ritchson legszebb éveit érdemes kihasználnia az Amazonnak. Ezzel együtt remélhetőleg a következő kaland már nemcsak a történet, hanem struktúra, karakterábrázolás és fordulatok szintjén is tud újat mutatni.