A Szexoktatás nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a kamaszok lelki világát kívánta boncolgatni, főleg, hogy a lehető legdiverzifikáltabb iskolában próbálta ezt tenni. A szexsuli diákjai és a környezetükben élők jellemük miatt is egytől egyig a szívünkhöz nőttek, ám a sorozat legkiemelkedőbb érdeme, hogy nyíltan, felvilágosultan, kellemetlenségektől mentesen, de komolyan képes beszélni olyan - sajnos - tabu témákról, mint a különféle szexuális orientációk, a genderkérdés, a testpozitivitás, a verbális és testi abúzus, vagy egyszerűen a szex.

Akármennyire is imádtuk ezt a sorozatot, egyre kevésbé vettük be, hogy a szereplők még mindig gimibe járnak, és minden bánatunk ellenére üdvözöljük, hogy a Netflix nem próbált addig még több bőrt lehúzni a témáról, míg megkeseredik a nézői élmény, így szomorúan, de vártuk a befejezést. Ha nem is maradéktalan az élmény, a Szexoktatás 4. évada továbbra is megnézésre érdemes.

Maeve (Emma Mackey) az amerikai ösztöndíját élvezné, Otis (Asa Butterfield) az új sulijában versenybe száll egy másik diák-szexológussal, Eric (Ncuti Gatwa) az identitása és a vallása nézetkülönbségeitől szenved - mondhatni, mindenki halad a maga útján. A megszokott kérdéskörök és problémák mellett - bromance vagy romance, traumafeldolgozás, minihierarchiák működése, szexuális frusztráció stb. - megjelennek a jóval hétköznapibb aspektusok, mint a (tovább)tanulás vagy a gyereknevelés társadalmi konvenciói, és önmagában a mentális jólét fontossága.

A három évadon átívelő, már-már irreálisan koncentrált bohókás figurák és hihetetlen helyzetek után jól áll a folytatásnak a némileg földhözragadtabb stílus és a lassítás, csakhogy ezzel a lehetőséggel nem minden esetben él. Jean (Gillian Anderson) története, ahogy próbál boldogulni egy újszülöttel és folytatni a karrierjét, talán eseménytelenebbnek tűnhet, mint a főhősök cselekményszála, mégis releváns példát szolgáltat nők millióinak mai helyzetéről, és hiába operál viszonylag kevés fordulattal a szál, esélyt ad a mélyebb megértésre. Ezzel szemben Otis és Maeve csiki-csuki viszonya folyton változik, a rohamtempójú dinamika pedig azt sugallja, mintha nem tudták volna kitalálni, milyen véget szánjanak a kapcsolatuknak. Így összességében a sorozat egészére kihat ez a szembenállás: bizonyos szálak vontatottsága szemben áll más események pörgésével - ezt a tumultusérzést erősítik a teljesen új karakterek is -, ezért az évad íve kiegyensúlyozatlannak hat.

Ezzel együtt igazán szép karakteríveket kapunk. Ruby (Mimi Keene), Aimee (Aimee Lou Wood) és Adam (Connor Swindells) személyiségfejlődései nem csak ebben az évadban kivételesek, hanem a sorozat kezdetétől fogva kidolgozottak és gyönyörűen árnyaltak, amik kiváló alakításaiktól válnak igazán értékessé. Végső soron hozzájuk fűződik a záró évad legtöbb érdeme, ami az ő szempontjukból kifogástalan, másrészről viszont kicsit csalódást keltő, hogy a kiemelt szálak közel sem tartogatnak ennyi újdonságot, finomságot, humort és részletességet.

Rengeteg szereplővel kellett számolnia a készítőknek, emiatt felmerül a kapkodás gyanúja, főleg, ha az általunk kifejezetten kedvelt karaktereknek nem azt a sorsot szánták, amit mi elképzeltünk. Eleinte zavaró, hogy szinte senki nem kap igazi, nagy lezárásokat, de jobban belegondolva abszolút logikus a döntés. A Szexoktatás egy olyan életszakaszt jár körbe, ahol az emberek a leginkább befolyásolhatóak, sebezhetőek és önmagukat keresik - hiszen erről szól az egész sorozat.

Hovatovább, ezért tűnik teljesen természetesnek az LMBTQ+ közeg, a testünk és a szex kapcsán felmerülő egyértelmű és fura kérdések, mert bár tinédzserkorban talán a legintenzívebb önmagunk felfedezése és folytonos megkérdőjelezése, de ez a folyamat örök, velünk együtt fejlődik, változik, és soha nem lesz vége. A készítők pont így viszonyultak a sorozat szereplőihez: nem kapnak, maximum kisebb lezárásokat, hiszen ezeknek a karaktereknek csak egy életszakaszába nyerhettünk betekintést, ami egy fiktív világban tovább gyűrűzik. A legtöbb, amit nézőként tehetünk, hogy magunk képzeljük el, mi lett Maeve és Otis sorsa, a Groff-család együtt folytatja-e tovább, vagy Jackson (Kedar Williams-Stirling) felkeresi-e újra vérszerinti apját.

Érezhető, hogy hiába tervezték a lezárást, a készítők nehezen engedték el a karaktereket. Veszített némileg a szellemességéből, és az eddigieknél is több klisés fordulatot és érzelmet zsúfolt össze a 4. évad, ennek ellenére méltó befejezése a sorozatnak.