Léteznek azok a tartalmak, melyek már a bejelentésük pillanatában is erős fejvakarást válthatnak ki a nézőkben. Ebbe a kategóriába tartozik az Amazon üdvöskéje, a Lois Duncan regényén alapuló Tudom, mit tettél tavaly nyáron sorozat is, mely az elmúlt években talán kissé háttérbe húzódó tinihorror műfaját próbálta volna meg feléleszteni. A hasonszőrű újraélesztésekből viszont ezentúl sem kérünk.
Azt már az ismertetőnkben is megírtuk, mennyire érdektelenül indított a széria, és sajnos az évad második fele sem szolgált rá igazán arra, hogy a néző figyelmét teljes mértékben lekösse. Az első részekben felmerülő problémát nem sikerült orvosolni, a karakterek nem lettek fikarcnyival sem érdekesebbek, a történet pedig mindenféle intelmet maga mögött hagyott, amit például a könyv vagy az 1997-es eredeti feldolgozás még magáénak tudhatott.
Persze nem áll szándékomban ajnározni Jennifer Love Hewitték kalandját, hiszen az is inkább az egyszernézős kategória, semmint egy klasszikus. De legalább a felelősségvállalás horrorral átitatott tanmeséjeként mondhatni működőképes történetet tudott letenni az asztalra. Sara Goodman producer 2021-es víziója viszont az alaphelyzeten kívül - egy átmulatott éjszaka során felelőtlen tinik elgázolnak egy embert az úton - semmit nem emel át a modern korba. Amit viszont újítana, abba csúnyán beletörik a bicskája.
Ha megnézzük Goodman rezüméjét, láthatjuk, hogy a Gossip Girl - A pletykafészek produceri teendőit is elvállalta egykoron. Ez pedig rögtön egy olyan árnyékot vetett az Amazon sorozatára, amit úgy tűnik, hogy Goodman még csak el sem akart hessegetni. Ám míg a New York-i elit családok gyerekeinek eltúlzott mindennapi problémái abban az adott miliőben elfogadhatónak és autentikusnak hathatott, az egy kis Hawaii-szigeten található városkában már nem fog hasonlóképpen muzsikálni.
Goodman "nagy húzása", hogy nemcsak a tiniket - Lennont (Madison Iseman), Margot-t (Brianne Tju), Dylant (Ezekiel Goodman) vagy Rileyt (Ashley Moore) - ábrázolja felelőtlennek, hanem a sziget összes lakóját is. Ennek megkoronázása, hogy a már több gyilkosság által sújtott településen eltűnik egy lány, a rendőrnő meg nyugtatni próbálja az érthetően teljesen ideges anyukát, hogy biztos csak elkóborolt egy buli után. Persze érti a néző, hogy egy ilyen közegben valóban nehéz érett felnőtt módjára viselkednie a tiniknek, de ez annyira olcsó megoldás, hogy fáj.
A rendkívül irritáló karakterek ellenére még menthető lehetett volna a projekt, ha legalább a központi rejtély - és annak feloldása - izgalmas marad. Sajnos azonban már az évad felénél lesz egy sejtése a nézőnek, hogy itt nem a "vajon milyen agyafúrt módon kötik össze a gyilkosságokat" kérdésre kapunk választ, hanem arra, hogy "vajon milyen hülyeséggel magyarázzák az eseményeket?". Ha pedig hallgatunk erre a megérzésre, akkor nem is fog minket csalódás érni, és legalább még nevethetünk is egyet a végén, hogy ezt mégis hogyan gondolták komolyan.
Hogy mennyire inkoherens és átláthatatlan a cselekmény, azt a finálé utolsó képkockái jól mutatják. A tettes egy videós bejelentkezés során magyarázza a bizonyítványát, majd próbálja validálni az indokait, bízva abban, hogy elfogadjuk ezt egy 21. századi, félresiklott szerelmi sztorinak. (Nem.) Majd jön a bámulatos cliffhanger is, ami talán a természetfelettit volt hivatott beemelni a világba. Erre a fordulatra kaptunk ugyan utalásokat korábban, de annyira hiteltelen minden karakter, hogy már azt sem hisszük el a végén, amit narrálnak. Az meg bámulatos, hogy a holttesteket azonnal eltemető vagy elhamvasztó közösség miért tart meg mégis hetekig, sőt, hónapokig egy konzerválódott tetemet, amellyel persze történik is valami különleges.
Sok fejfájást és kínos félrenézést produkál a Tudom, mit tettél tavaly nyáron első évada, mely még azzal sem képes meghálálni a néző bizalmát, hogy legalább a fináléban a karakterek végre elkezdenének felelősségteljesen viselkedni. A hazugság és az illúzió fenntartása még a saját életüknél is fontosabb - eléggé visszás egy üzenet, ha engem kérdeztek. Már csak abban lehet bízni, hogy az Amazonnál, ha már a berendeléskor még nem, most már az eszüknél lesznek, és a folytatás bármilyen formájú ötletét nevetve seprik le a döntéshozói asztalról.
