Valószínűleg Rob McElhenney (Felhőtlen Philadelphia) és Ryan Reynolds (Deadpool) sem gondolta az elején, hogy mekkorát fordulhat velük a világ, és mekkora hatással lehetnek több tízezer ember életére, ha az amerikai álmot elhozzák egy észak-walesi kis bányászvárosba.
Pedig éppen ez az álom zajlik immáron 3 éve Wrexhamben, ahol a helyi focicsapatot vette meg a két sztár azzal a céllal, hogy visszajuttassák a klubot az utolsó profi ligának számító angol negyedosztályba, amely…
…itt egy pici SPOILER jön az első évad végéről, de muszáj, hiszen másként nem lehetne az új etapról sem beszélni. Plusz, aki idáig eljutott akár az olvasásban, akár a sorozattal, annak úgysem lesz újdonság a tény, hogy nem sikerült a feljutás a 2021/22-es szezon végén. Sem. Így immáron 14 éve sínylődik az AFC Wrexham a félprofi 5. ligában. Azaz a csoda egyelőre várat magára.
Ezzel vette kezdetét a 2022/23-as fociszezonjukat dokumentáló második évad, pontosabban azzal, hogy mit is jelent ez a kudarc a csapat számára. Ahogy Rob fogalmazott az elején a klub pénzügyeinek helyzetéről: "Ha idén nem jutunk fel, nekünk annyi!" Ennél pontosabban pedig nem is tudta volna kifejezni, mennyire élet-halál kérdéssé vált a feljutás. Hiszen az a pénz, ami a profi ligában való szereplésért jár a csapatoknak, elengedhetetlen a klub fenntartásához. És már tavaly is elég nagy veszteséggel a vállukon fordultak a rájátszásra. Ám akkor még úgy tűnt, meglesz a feljutás.
A gonosz matekkal kaptunk tehát egy olyan feszültséget, ami végig ott lebegett mindenki feje fölött, és ami a néző számára is egészen izgalmassá tette az évadot. De hogy teljes legyen az élmény, kellett még két dolog. Az egyik, hogy sem Rob és Ryan duója, sem a játékosok, sem pedig a város nem adta fel, nem roppant meg a tavalyi csalódás után. Még elszántabban, még elhivatottabban, még keményebben kezdtek el hinni a célban, és küzdeni érte. A csapat pedig egyenesen szárnyra kapott a bajnokságban. Ám, mint minden történet főhősének, úgy itt is kellett egy ellenpólus. Egy "antagonista". Ezzel pedig meg is jöttünk a másik dologhoz, mert az élet szolgáltatott egy "ellenséget" egy rivális csapat, a Notts County képében, akik szintén szárnyra kaptak, és gyakorlatilag egy olyan versenyfutásban csúcsosodott ki a két klub harca a feljutásért, amilyet ritkán látni a világon.
Aki követte az első évadot, az valószínűleg már a második előtt tudta, hogyan ér véget ez a küzdelem. Hiszen gyanítom, hogy fél szemmel legalább elkezdte követni a csapat eredményeit. Én is ezek közé tartoztam. A széria hatására konkrétan Wrexham-szurkoló (is) lettem, aki ugyan a tévében sajnos nem tudta a meccseket élőben nézni, de hétről hétre követtem az eredményjelző applikációkon, hogy mi a helyzet a csapattal, és minden meccs összefoglalóját visszanéztem a neten. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolt semmit a második évad élvezhetőségén, és nem csökkentette a Wrexham sorsa körüli izgalmakat sem. Sőt, alig vártam, hogy lássam azokat a pillanatokat, amik tudtam, hogy közelednek, mert ezt a színfalak mögül megtapasztalni egészen más élmény volt.
Mindezek ellenére a foci ezúttal is csak másodlagos szerepet kap a személyes történetek mellett, amelyek a klub jelentőségét mesélik el a hétköznapi emberekre gyakorolt hatásán keresztül. Megismerkedünk például egy fiatal szurkolóval, Millie-vel, aki autista, de él hal a fociért és a Wrexhamért. Betekintést nyerünk az életébe, hogy mennyit jelent neki a klub körüli közösség, és hogy miként képes személyesen részt venni a meccseken. De láthatjuk a csapat sztárcsatárának, Paul Mullinnak is a mindennapjait, akinek a fia szintén autista; vagy átélhetjük azt a drámát, amikor a csapat egyik fontos láncszemének fel kell hagynia a focival hetekre, hogy a daganatos feleségét támogassa.
Kiemelt szerepet kap az évadban a Wrexham női csapata, akik szintén a feljutás küszöbén állnak, pedig ők kvázi amatőrök, nem jár nekik fizetés. A sztárcsatár Rosie Hughes például nappal börtönőr, a középpályás Lili Jones pedig konyhai portás. Külön részt szenteltek a készítők emellett az apa-fia kapcsolatoknak több focista, a klubbon dolgozó, de maga Reynolds családján keresztül is; ahogyan egy egész epizódban foglalkozik a sorozat a Wrexhamet 1934-ben megrázó bányakatasztrófával, amelyben 266 ember vesztette életét. Megismerjük, hogy milyen hatással van ez mai napig a közösségre, milyen szerepet játszott ez a város életében, és mit jelent ez nem csak a ma emberének, de a klubnak is.
Láthatjuk azt is, hogy Robot és Ryant mekkora tisztelet veszi körül. Mennyire befogadták őket ilyen rövid idő alatt az emberek azzal, hogy rengeteg mindenkinek szereztek boldogságot, változtattak meg életeket, és emelték a közhangulatot. Tényleg a szívükön viselik nem csak a klub, de az egész város sorsát, amely minden cselekedetükön, nyilatkozatukon és viselkedésükön is látszik. Ahogyan Wrexhamen is, amit a recesszió és kihalt utcák után most izgalom és büszkeség leng körül, és amit hirtelen ellepnek a külföldi turisták. Sőt, egy ponton még Károly angol király is stadionlátogatást tesz itt, amit megelőzően a Rob és Ryan beszéd és viselkedésórákon kénytelenek részt venni.
Az első évad kritikáját azzal zártam, hogy bárkinek jó szívvel tudom ajánlani a szériát, mert a sok megpróbáltatás és hullámvasút ellenére olyan pozitív és életigenlő hangulata van az egésznek, amelyre nagy szükség van a hétköznapok során. Most újabb 15 rész után azt kell, hogy mondjam: ez mind maximálisan megmaradt a folytatásra is, sőt, még hatványozottabban igaznak bizonyult. És külön öröm, hogy már biztos: egy harmadik évaddal jövőre újra visszatérhetünk ebbe a csodálatos város és klub világába. De vajon ez már a profik között játszódik majd, vagy továbbra is a poklot jelentő 5. ligában? Derítsétek ki ti magatok!
