A harmadik évad a könyvrajongóknak kedvez majd. Ezzel a merész kijelentéssel igyekezte felcsigázni Lauren S. Hissrich, a Vaják showrunnere a nézőket, mielőtt az új szezon epizódjai felkerültek volna a Netflixre. Merész, mert a korábbi két évad, különösen a második esetében azt tapasztalhattuk, hogy Sapkowski regényeit csupán nagy vonalakban emelte át a széria a képernyőre és az írói stáb inkább egy leegyszerűsített, saját szájízükre formált nyomvonalon indult el. A nagyobb probléma ezzel nem is az volt, hogy adaptációként egyre kevésbé lehetett hivatkozni a sorozatra, sokkal inkább az, hogy egy lélektelen iparosmunka tükröződött vissza ott, ahol egy izgalmas történetnek kellett volna kirajzolódnia.

Adott volt tehát a feladat a folytatásra. A rajongók valami ismerősebbre, közelebbire vágytak, ami hűebb volt mind a karakterekhez, mind pedig a könyvek cselekményéhez. Szó se róla, sokan állhattunk szkeptikusan Hissrich ígéretéhez, de valószínűleg mi lepődtünk meg a leginkább, hogy a showrunner kijelentésének nagyon is volt valóságalapja. A Vaják harmadik évada egyértelmű előrelépés a másodikhoz képest, hiszen immár jóval szigorúbban követjük a regények történéseit és a fékevesztett tempó is lassul valamelyest.

Rögtön a nyitányban egy igen fontos mérföldkőhöz érünk, amikor láthatjuk Geralt, Yennefer és Ciri családdá kovácsolódását. Ugyan az elején még úgy fest, hogy egy montázzsal letudják a Vaják történetének ezen kulcsfontosságú mozzanatát, valójában rászánnak egy egész epizódot, sőt tulajdonképpen a teljes évadon keresztülível hármójuk kapcsolatának megerősödése. Kiemelten fontos volt, hogy kellő időt és odafigyelést kapjon ez a központi történetszál, hiszen az évad kifutásának érzelmi töltete is ennek sikerességén múlott.

A trió legkiemelkedőbb alakja ebben az évadban toronymagasan Yennefer, akit többször is megtettek az epizódok központi alakjának, és akit Anya Chalotra tapintható odaadással formáz meg. Ha kell, akkor hozza a rettenthetetlen és szigorú varázslónőt, máskor pedig a gyengéd és oltalmazó anyát. Chalotra már az első évadban, karaktere eredettörténetének elmesélése közben is kitűnt alakításával, a harmadik évad pedig végre ismét tartalmas jeleneteket nyújtott számára.

Ugyanez már kevésbé mondható el másik két főhősünkről, akiket hiába követünk végig, visszatekintve úgy érzem, hogy elhalványodnak az évad sűrű cselekményében. Freya Allan még mindig nem hitette el a nem laikus nézővel, hogy ő Ciri, ami így három évad leforgása után azért már komoly probléma. Mentségére szóljon, hogy a legjobb momentumai így is ebben a szezonban voltak, különösen akkor, amikor teljes egészében ő kerülhetett a figyelem központjába. Lényeges is, hogy ezek a személyes, Ciri-központú jelenetek jól működjenek, hiszen a folytatásban már az övé lesz a leghangsúlyosabb szerep.

Ha pedig folytatás, akkor tovább nem kerülgethetem azt a tényt, hogy ez az évad volt az utolsó Henry Cavill számára, aki mindeddig a szíve és lelke volt ennek a sorozatnak. Miután kiderült a színész távozása, az vált a legkritikusabb kérdéssé, hogy egyáltalán képes lesz-e életben maradni ez a sorozat nélküle? Hiszen, ha a Vajákra gondolunk, akkor rögtön Ríviai Geralt ugrik be és Cavillnek sikerült elérnie azt, hogy a rajongók egy széles tábora őt (is) társítsa ehhez a névhez. A teljes választ majd csak az elkövetkező évadok fogják megadni, de a mostani epizódokból is bőven tudunk tanulságokat levonni.

Először is térjünk vissza ahhoz, hogy Ciri mellett Geralt is elhalványult ebben az évadban. Az ő esetében ez különösen szokatlan volt, hiszen idáig valóban ő volt a nagybetűs főszereplő és jobbára az ő szemszögéből figyelhettük az események zajlását. A harmadik évadban ez egyértelműen megváltozott, nem kapott már olyan prominens szerepet a szörnyvadász, olykor már-már mellékszereplőnek érezhettük őt. Ez különösen igaz az évad második felére, ahol már inkább tényleg csak momentumai voltak és Cavillen is meglátszott, hogy nem teszi úgy oda mindenét, ahogyan korábban. Ebből a szempontból vizsgálva Geralt most valóban lecserélhetővé vált, hiszen a karakter egyre inkább a háttérbe szorul és Ciri lesz az, akinek a hátán kell cipelnie innentől kezdve ezt a történetet.

Van azonban az érmének egy másik oldala is, ahonnan muszáj megvizsgálni a szereplőcserét és Geralt háttérbe szorítását. Ez a szempont a tisztelethez köthető, ha egy szóval szeretném illetni, vagy még inkább annak hiányához. Henry Cavillnek ugyanis sokat köszönhet ez a sorozat, hiszen pusztán a személye számos olyan nézőt hozott a Netflixnek, akik legfeljebb csak hallomásból ismerték a Vajákot. Ugyanakkor azok számára is bíztató jel lehetett egy nagyobb név a széria indulásakor, akik keményvonalas játék- és/vagy könyvrajongók. Hozzájuk hasonlóan Cavill is kedvelte az alapanyagot és elkötelezte magát amellett, hogy a lehető leghűbb adaptációt hozza el a nézőknek. Beleszólása végül nem volt a lényegi dolgokba, így - ha lehet hinni a pletykáknak, akkor - a távozása mögött is a rossz kreatív irány állt. Ennél nagyobb öngólt pedig igen nehéz rúgni. Amikor egy közkedvelt színész tálcán kínálja magát a produkciódhoz és beleteszi mindenét, hogy az sikeres legyen, de mégis sikerül elkergetned, akkor ott mélyre nyúló problémák vannak.

Való igaz, a történet folytatásában a regényekben is kevesebb szerephez jut a vaják, de ennek ellenére továbbra is lényeges szereplője a cselekménynek, akit piszok nehéz lesz úgy helyettesíteni, hogy egy színész már ennyire egybeforrt a karakterrel. Pusztán a folytatások eladhatósága szempontjából sem mindegy, hogy Henry Cavill virít-e a plakátokon vagy sem. A lesújtó hírt azért bőven volt időnk megemészteni az évad érkezése előtt, így leginkább abban bízhattunk, hogy a sorozat méltón búcsúztatja főhősét. Nehéz lenne kijelenteni, hogy ez megtörtént, ugyanis egy végső nagy harcjelenetet leszámítva az az érzése az embernek, hogy Cavill Geraltja szép lassan elhalványodik és különösebb felhajtás nélkül egyszerűen kisétál a sorozatból. Nem méltó, és tiszteletlen búcsú ez egy olyan színésztől, aki eddig a sorozat lelkét jelentette.

Most vízválasztóhoz ért a Netflix Vaják sorozata, amit hibái ellenére eddig szerethetővé tett a Geralt-Yennefer-Ciri trió, Kökörcsinnel kiegészülve. Ez a gárda a már említett indokok miatt most bomlásnak ered és nincsenek túl jó kilátások arra, hogy képes lenne felfelé ívelni a sorozat. Ugyanis a harmadik évadban talán minden eddiginél szembeötlőbb volt, hogy a mellékszereplők és történetszálaik messze nem kapják meg a kellő odafigyelést, és csak olyan töltelékjelenetekkel bélelik ki az epizódokat, amiket legszívesebben átugranánk. Hiába vártunk többet Djikstra és Philippa cselszövésétől vagy a Scoia'tael és Nilfgaard szövetségétől, amit kaptunk, az nagyon felületes, üres és felejthető.

Nehéz pontosan megfejteni, hogy miért nem áll minden úgy össze a Vaják háza táján, ahogyan kellene. Talán túl alacsony a büdzsé, kevés a produkcióra szánt idő, vagy tényleg félvállról veszik az írók a munkájukat. A végeredmény egy felemás sorozat, amiben találunk meglepően jó pillanatokat, amiket beárnyékolnak hasonlóan meglepően rossz momentumok. Vélhetően Cavill távozása is azt jelzi, hogy a Vaják annak ellenére, hogy nem egy olyan rémes sorozat, mint amilyennek a szélsőséges hangok próbálják beállítani, valójában sajnos nem sikerült megközelítenie azt a potenciált, ami benne rejlett.

Hallgass meg egy másik véleményt is: