Nehéz lenne úgy leülni a Vaják: A vér eredete elé, hogy ne járjanak az ember gondolatai az anyasorozat körüli botrányokon. Napvilágot láttak ugyanis olyan pletykák, amelyek szerint a sorozat írói szobájában nem mindenki rajong az alapanyagért, olyannyira nem, hogy gyakran űznek gúnyt Sapkowski történeteiből és inkább a maguk szájíze szerint formázzák az adaptációt. Mindezek tetejébe jött az igazi sokk a rajongók számára, amikor Henry Cavill szakított a sorozattal és a lassacskán hozzánőtt Geralt szerepével. A pontos okok kissé ködösek és valószínűleg összetettek, de ismerve Cavill elkötelezettségét a szerep és az alapanyag iránt nehéz nem arra gondolni, hogy a sorozat téves irányvonala is közrejátszott a döntésében. Mindezek fényében a fő sorozat folytatását is fanyalogva várja az ember, nemhogy még egy spin-off szériába is belekezdjen.
A jó hír, hogy A vér eredete nem igényel különösebben nagy elköteleződést. Minden jel szerint egy egyévados minisorozatot kaptunk, ráadásul mindössze négy epizódban mesélik el ezt a háttérsztorit. A rosszabb hír már az, hogy ez a négy rész is túl soknak érződik, hiába igyekeznek extra gyors tempóban túllendülni rajta a készítők. A vér eredete 1200 évvel a Vaják sorozat előtt játszódik, így csalódni fognak azok, akik ismerős arcokat keresnének a spin-offban. Egyedül Kökörcsinnek jut egy nyúlfarknyi, de rémesen elvesztegetett mellékszerep. Adta volna magát, hogy ő narrálja ezt a történetet, ehelyett valaki teljesen más meséli el neki, és ezzel együtt a nézőknek a hetek legendáját.
Igen, hét főszereplőnk is van, bár a "fő" jelző mondhatjuk, hogy 2,5 karakterre adható jó szívvel. Ahhoz képest, hogy mennyi idő telik el addig, amíg összeáll a csapat, nagyon keveset ismerünk meg a tagokról. Egytől-egyig felületesen és klisésen megírt karakterek, akik néhány pillanatot leszámítva iszonyatosan felejthetőek. A központi fókusz egyértelműen Merwynen és Fjallon van, akiket a közös bosszúvágy kovácsol össze. Ezzel logikusan megállna kettejük kapcsolata, annál is inkább hiszen klánjaik ősellenségei egymásnak, de sikerült beleerőszakolni a sorozatba egy szerelmi szálat, ami a kémia teljes hiányában elég rideg érzéseket kelt az emberben. Csak, hogy hozzak egy példát, a csapat tagjai között találunk egy harcias törphölgyet, aki közel minden mozzanatával és beszólásával lopja a showt. Van neki egy pörölye, Gwen, ami halott szerelme nevét viseli és rendszeresen társalog vele, sőt állítása szerint saját gondolatai vannak a fegyvernek. Na, Meldof, a törphölgy és Gwen, a fémhusáng között is jobban szikrázik a levegő, mint főhőseink között.
A sorozat fő irányvonala, ami a Szférák Együttállását, vagyis a tündék, emberek és szörnyek világának egyesülését, valamint az első vaják megszületését kívánja bemutatni egyébként egészen jó alapötlet. Érdekes történelemlecke a Kontinens múltjáról, miközben kapocsként is szolgál a Vaják közelgő 3. évadához. A tálalás viszont rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ezek a kapcsolódó elemek csupán a sorozat végén vannak odavetve "nesze neked" jelleggel, addig pedig leginkább a sötétben tapogatózunk.
A sorozat élvezeti értékén az sem javít, hogy a vizuális effektjei, helyszínei és díszletei nagyon sterilek, idejétmúltak vagy legtöbbször szimplán csak gagyik. A dialógusok és úgy en bloc a forgatókönyv nagyon gyermeteg, nehéz olykor eldönteni, hogy szimplán minket néznek hülyének az írók vagy tényleg csak ennyire futotta. Egy olyan évet követően, amikor túl vagyunk két olyan fantasyn, mint A hatalom gyűrűi és a Sárkányok háza nem lehet megbocsájtani annak sorozatnak, ami sem látványban, sem pedig tartalomban és mélységben nem képes némi erőfeszítést mutatni. Mert hogy A vér eredete egy borzalmasan lusta és megúszós alkotás, ami semmi mást nem akart igazán, csak nézőket becsalogatni a "Vaják" lobogója alatt.
Ha minden érdekel titeket, ami a Vaják világához kapcsolódik, el tudtok viselni némi fájdalmat és nem sajnáltok 4 órát az életetekből erre, akkor túl nagy kárt nem fog tenni ez a sorozat, csak engedjétek le az ingerküszöbötöket jó mélyre. Zárszóként hadd szemléltessem, hogy miért is kullog olyan messze A vér eredete a Vaják nyomában. Az egyik főhős által kiemelt fontosságot kapott a zene és az ének a sorozatban. Több eredeti dal is íródott a szériához, néhány közülük többször is felcsendül, ha valamilyen erősebb érzelmet, gondolatot kell kiváltania bizonyos karakterekből. Vannak köztük elfogadható szerzemények, de egyikből sem lesz a következő "Jussát várja a Vaják". Csakhogy a sorozat végén, a stáblista közben felcsendül még egy utolsó dal. Ezt már Kökörcsin, azaz Joey Batey énekli és messze lekörözi az addig elhangzó szerzeményeket. Ez még véletlenül sem egy Sophia Brownnak szánt fricska, aki egyébként gyönyörűen énekelt el bénán megírt dalokat a széria során. Ezt inkább csak azért jegyeztem meg, mert egy olyan sorozatra, amelyben ilyen nagy hangsúlyt kap a zene nem fest jó fényt, hogy még ezt a vállalásukat sem sikerült teljesíteniük. A széria minden egyéb összetevő eleme hasonló módon bukik el, miközben egyre világosabbá válik, hogy a készítők nagy ívben tojtak a célközönségük fejére.
Hallgassatok meg egy másik véleményt is:
